Magazin

Filmre a Neurománccal!

A cyberpunk nagy hármasából – Neurománc-univerzum, Ghost in the Shell-univerzum, Mátrix-univerzum – csak William Gibson műfajteremtő alkotása nem kapott még hollywoodi franchise-t.

Most, hogy bemutatták a Ghost in the Shell élőszereplős filmet, elrévedhetünk egy Neurománc-adaptáció gondolatán. Milyen szép is lenne! A hollywoodi Páncélba zárt szellem súlyos hibái ellenére megmutatta, hogy a cyberpunk esztétika és technika nem rekedt meg a Mátrixnál – és még egy fontos dolgot: hogy a kemény cyberpunk immár nem jelent vállalhatatlan kockázatot még a mai, innovációtól rettegő stúdiórendszer számára sem.

A cyberpunkot mint zsánert William Gibson műve, az 1984-es Neurománc (Neuromancer) teremtette meg – volt előzménye, visszakövethető a fonál mélyebbre is, de határkőként egyértelmű a könyv helye. A Neurománc nem csak zsánermű: szépirodalmi alkotás is; a szövege csodálatos, és noha a cselekmény kissé zilált, a mögöttes tartalom kivételes mélységekbe vezet. No és ez a könyv a cyberpunk stílus máig legtisztább mintája – a sötét utcákon, óriásvállalatok hálójában, csaknem-futurisztikus technikával birkózó emberek, a low life és a high tech ötvözete.

És az a helyzet, hogy a Neurománcnál megfilmesíthetőbb könyv nincs is.

A leírásai, párbeszédei, hangulatteremtő eszközei vászonra kívánkoznak. Nem lenne valami nehéz dolga sem a rendezőnek-forgatókönyvírónak, sem a látványtervezőnek! Mindenesetre sokkal könnyebb dolguk lenne, mint Peter Jacksonnak és csapatának volt A Gyűrűk Ura kapcsán – hogy egy másik kvázi-műfajteremtő, széles körben megfilmesíthetetlennek tartott, klasszikus-kult művet citáljak.

Amiért Jacksonék parádésan teljesítettek, az az elkötelezettség és a szenvedély volt; A Gyűrűk Urába irgalmatlan munkát fektettek. Hasonló mentalitással a cyberpunk alapműve is sikeres eposszá válhatna. Wintermute/Neuromancer felemelkedése hasonló skálájú esemény a maga világában, mint Szauron bukása Középföldén, csak épp a mögötte álló problémák evilágibbak, ismerősebbek, kevésbé elvontak, mint Tolkien sarkcsillag-etikája.

Persze egy Neurománc-film, ha közepesen tehetséges rendező készíti, úgy hatna, mint egy Mátrix– vagy GiTS-koppintás. Erre a gondolatra felhördül mindenki, aki ismeri a regényt, hiszen a könyv régebbi a Maszamune-mangánál és a Wachowski-testvérek filmjénél, sőt a Neurománc teremtette meg magát a műfajt, és tovább „sőt”: a „mátrix” szót is Gibson találta ki a mindannyiunknak ismerős „adathálózat” értelemben – mégis, a cyberpunk-látomást a Wachowskik alakították élőszereplős látvánnyá és mozgóképpé: 1999-től ez a műfaj visszavonhatatlanul a Mátrixé lett a világ szemében. Új megjelenést, új képvilágot, új filmes eszközöket kellene kitalálni.

És pontosan ezt érte el most a Páncélba zárt szellem.

Egy sötétségbe és fakó neonszínekbe öltöztetett, töredezett látványvilágot teremtett, amely egyszerre reális és futurisztikus – egyszerre sejteti a piszkos utcát és a magastechnikát (ami a cyberpunk két alapvető toposza), mégsem mutatja egyiket sem közvetlenül; hétköznapiként ábrázolja a jövő szép és rút oldalát is. Ilyennek képzelném vásznon a Neurománcot” – írja kritikánk.

A technika és esztétika tehát megvan, az alapanyag is megvan. Mégsem hallani arról, hogy bárki komolyan tervezné a Neurománc-filmet. Persze találni a neten elég pletykát stúdiókról, amelyek birtokolják a jogokat, tervezett filmváltozatról is (elég beírni a „neuromancer film” szavakat). Még forgatókönyv is létezik: Vincenzo Natali (A kocka) szkriptjét maga Gibson hagyta jóvá. Mégsem fut komolyan vehető projekt a témában.

Molly, Trinity, az Őrnagy

Talán azért, mert a stúdiórendszer mai állapotában, amikor oly bizonytalan a bevétel, hogy a franchise-ok és a folytatások jelentik az egyetlen megbízható, kalkulálható forrást, és a kreativitás kivételes merészséget követel, vajmi csekély az esélye egy újabb Mátrixnak vagy A Gyűrűk Urának.

De azért nem zéró. Egyrészt: ott a Hollywoodba lassan becsordogáló új kínai pénz; a Páncélba zárt szellem előtt két-három olyan logó is lepergett, amiben ázsiai karakterek ékeskedtek. Másrészt: az élőszereplős GiTS látványosan franchise-nak indult; a Neurománc ugyanígy franchise-osítható, mivel eleve trilógia, a világában pedig korlátlanul lehet építkezni. Case? Molly Millions? A Flatline? Count Zero? Kumiko? Akár mindegyikük saját filmet kaphat, mint Han Solo a Star Wars-univerzumban, és ki se léptünk még Gibson eredeti szereplői közül. Ha egy nagy stúdió próbát mert tenni a GiTS-univerzummal, a Neurománc bevételi kockázata máris kisebb. És a 2010-es évek sci-fi újhulláma nyomán a meg nem értés kockázata sem állna fenn.

Álom, persze. De nem így voltunk A Gyűrűk Urával is?

 

***

A Páncélba zárt szellem tiszteletére tematikus hetet tart a Filmtekercs – Scarlett Johanssontól a cyberpunk műfaján át a filmek és a mesterséges intelligencia viszonyáig izgalmas témákkal készülünk. Játssz és kövesd cikkeinket ide kattintva!

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.