Magazin

Hol marad az ünnep? – Magyar Filmdíjak 2018

MTI Fotó: Balogh Zoltán

Filmszemle ment, Filmhét jött, egy darabig eltart még, hogy kiheverjük a dolgot. Nincs azonban ehhez semmi köze annak a rendkívül szomorú ténynek, hogy a Magyar Filmdíjak átadója idén egy fantáziátlan, leolcsósított Oscar-gála koppintás volt, aminél kínosabbat már régen láttam.

Geszti felnyargal a színpadra, elnézést kér, hogy a bébiszitter lebetegedett, ezért neki mennie kell. Helyette érkezik a Nacsa. Vicces? Nem. Izzadságszagú? Igen. És akkor meg is találtuk az egész estét leginkább jellemző jelzőt.

Az este minden pillanatát átjárta az erőlködés, hogy legyen ez is Valami Amerika 3. De miért kell ez? Nincs ebben az országban egy használható képzőművész, aki az Oscar-szobortól elrugaszkodva tudna díjat tervezni? Nincs az országban egy valóban friss hang, aki egy ünnepnek szánt gálaestből nem csinál vásári komédiát? Amikor Bagi Andy Vajnaként poénkodott a színpadon – azt hiszem, sose fogom kiheverni a Kincsem kapcsán a low budget poént (további gyászos poénmustra itt) –, nem tudtam másra gondolni, mint hogy akárcsak az általa alakított hollywoodi sztárok, ez az este is csak talmi paródiája egy egyébként a magyarok vérmérsékletétől teljesen idegen ceremóniának.

Tóth Vera és Wolf Kati már csak a kegyelemdöfést tudta megadni a „magyar Oscarnak”,

amikor táncosokkal kiegészülve próbálta – nem sok sikerrel – tombolásra bírni az egyébként igencsak visszafogottan mulató magyar filmszakmát.

A jelöltekkel nem voltam kiegyezve – értem én, hogy nem készült elég tévéfilm, de biztos, hogy mindenáron jelölni kell a szintén nagyon cikis Egy szerelem gasztronómiáját? –, de tény, hogy a díjazottak a szakma józan eszét tükrözik. Herendinek csak közönségdíj jutott, és olyan parádés teljesítmények, mint Rudolf Péter alakítása az 1945-ben, Ágh Márton és Rév Marcell csodás képei a Jupiter holdjában, az Árulók vagy a Testről és lélekről megkapták a maguk elismeréseit. Ez a belbecs megérdemelt volna egy illusztrisabb, eredetibb, igazibb külsőt.

Értem én, hogy Amerikában jól csinálják, azt is értem, hogy szeretnénk mi is oda tartani, de azt nem értem, miért nem látja senki, hogy ez baromi szarul áll nekünk.

Egyrészt mert nem tudjuk úgy csinálni, másrészt mert nem is kellene.

Az este összes értékes pillanata spontaneitásból fakadt – amire azért nem sok tér volt az előre gyártott szövegek tengerében. Gryllus Dorkából azért – kötve hiszem, hogy ezt írták volna neki – csak kiszaladt egy kis inclusion rider duma, hálás is leszek neki örökké, hogy egyetlen pillanatig megmutatta, hogy lehetne ennek más íze is. És ezzel kb. véget is értek az emlékezetes momentumot. Na jó, az azért még kedves volt, amikor Nagy-Kálózy Eszter, férje, Rudolf Péter után ment fel a színpadra díjat átadni, és az első pár mondatát, annak szentelte, mennyire örül párja díjának és mennyire szereti őt.

Egyébként celebkedés, ökörködés, pózőrködés és majmolás. Én azért várom, amikor ez megint ünnep lesz.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.