A Macskafogó olyan, mint amikor a magyar válogatott sikeres focimeccse után az emberek a forgalmat eltorlaszolva, összefogódzkodva üvöltik kórusban a körút közepén, hogy „érik a szőlő, hajlik a vessző”: a magyarságtudat része. Közös élményünk, amikor valaki idéz belőle; nem kell kacsintani, mindenki tudja, mire gondol.
Ha a Macskafogónak impakt faktora lenne, messze túlszárnyalná az idézettsége a… hát, gyakorlatilag szerintem bármiét. Az egész világon tudják, mire gondolok, mikor azt mondom: Lenni vagy nem lenni…, de Magyarországon mindenki tudja, mire utalok azzal, ha azt mondom Abban volt a borotva. Uram. Vagy hogy a jelszó „Egy aprócska kalapocska, benne csacska macska mocska.”
Vagy azt, hogy nem hiszek a civilizációs csecsebecsékben.
Szóval, a Macskafogó az bennünk van. Nem sok olyan művészeti alkotás létezik, ami ennyire vérévé tud válni nemzedékeknek – aminek sikerül, azt pedig meg kell becsülni. Le kell porolni időnként,
elő kell venni, ismételni, megmutatni minden újszülöttnek
és minden külföldi barátnak, elmagyarázni a miliőt, amiben született, a hanyatló nyugat beszivárgó ópiumát akciófilmjeit, a kelet-európai egéröntudatot. A poénokat nem nagyon kell, azok ma is nemzetköziek és frenetikusak.
Éppen ezért nagyon helyénvaló, hogy ezt a filmet időről időre megmutassák, megmutassuk. Egyrészt mert az újszülötteknek minden vicc új, másrészt meg bennünk, rajongókban is éltetni kell a lángot.
Hát most aztán rendesen kap naftát az a láng – bemutatták a felújított változatot! Ez az a bizonyos felújítás, amire gyűjtés indult, de aztán a Filmalap írt, amire aztán válasz érkezett stb., de ezt most hagyjuk is, borítsunk rá fátylat, csatabárd elásva, a lényeg az, hogy mindenki együtt örülhet, hogy van Macskafogónk, szépen fel van újítva, meg van mentve, és főleg hogy van apropó újra megnézni.
Sőt! Beindul Lucas nagy találmánya, a merchandising is – lehet rendelni konzervvért, Intermouse-igazolványt, bögrét stb. Mondjuk nem tudom, mekkora a kereslet ezekre a cuki szuvenírekre – az viszont biztos, hogy a filmre van igény. Nagyszerű dolog, hogy létezik, nagyszerű, hogy sikerült átmenteni az utókornak ezzel a felújítással, és hogy ismét a moziban lehet nézni.
Egy dolog hiányzik még. Mégpedig az, hogy a Macskafogó hungarikummá legyen nyilvánítva. Egész biztosan jobban része a közös tudatalattinknak, mint mondjuk a 2013-ban hungarikummá vált solymászat. Persze, a solymászat őseink vadászmestersége, és méltó az elismerésre. De vajon mennyit tud egy random kiválasztott magyar a sólymokról, pedzésről, tollbáburól, és ehhez képest mennyit Lusta Dickről, a RatRacer információs szolgálatáról vagy balettban ugráló patkányokról? Na ugye.
Szóval legyen hungarikum a Macskafogó! Bár persze, minek ehhez pecsétes papír – mélyen belül úgyis mindnyájan tudjuk, hogy már az.