Magazin

A nagyok árnyékában – A Magyar Filmhét különös esete

3. Magyar Filmhét
A 3. Magyar Filmhét megnyitója (Forrás: Facebook / Magyar Filmhét)

Immáron harmadik alkalommal tart a Magyar Filmhét, de egyelőre még mindig csak keressük a helyét. Évtizedek alatt megszokott filmszemle rendszerről még a hozzám hasonló fiatalabbaknak is nehéz átszokni egy… mire is? Korábban már vetített, neadjisten a pénztáraknál megbukott filmek felmelegítése kevésbé ünnepi alkalom. Vajon lesz-e még ünnepe a magyar filmnek?

Mostanában, amikor a magyar filmeket évente újabb nagy sikerek érik nemzetközi fesztiválokon, és néhány év után tényleg úgy néz ki, valamilyen pályára állt ismét a magyar filmgyártás, azért még mindig akad bőven feldolgozatlan, talánnyal teli kérdés. Az egyik leghangosabb, talán leginkább égető: hogy Magyar Filmhét minek van?

Nagyjából 2000 környékén kezdtem el érdeklődni az akkor egyre nagyobb csúcsokat döntögető Magyar Filmszemle iránt. Nyiladozó egyetemista értelmem amolyan tökéletes beugrónak tekintett a ‘szemle egyheti termésére. Tisztességes ember beköltözik az – akkor még létező – Mammut moziba, hogy végignézzen mindent a tavalyi kínálatból. A minden alatt tényleg mindent értünk; hányszor hangzott el a mondat: ha ez a film nem fog forgalmazásba kerülni, hol láthatnám máshol? És valóban, tényleg megnéztünk minden rosszat, túltolt nagyjátékfilmet, beszélő fejes dokukat tucatszám vagy kísérleti kisjátékfilmeket, amiknek akkor külön kategória jutott. Hol látsz ma egyetlen kísérleti filmet? Jó esetben elkaphat egy Facebook esemény meghívót egy 10 fős pincehelyiségbe.

 

5 kisfilm a sokszázból?! Ez komoly?!

Más idők, más szokások, mondhatjuk, és nem akarok old school fanyalgásba kezdeni. Minden bizonnyal megvan a mai rendszernek is a maga oka. A vasárnap Enyedi Ildikó filmjével indult 3. Magyar Filmhét ugyanazt az élményt biztosan nem fogja tudni visszahozni. Csak remélni tudom, hogy tényleg van értelme ismét vetíteni a mozikban korábban bemutatott Hurok, Tiszta szívvel vagy éppen A martfűi rém című filmeket, és higgyük el, hogy a filmhét végére, a vasárnapi díjátadó után tényleg érzékeltetni lehet a közvéleménnyel, hogy egy hét spotlight után jobban fel lehet nézni a hazai filmművészetre!

Anger Zsolt és Száraz Dénes Madarász Isti Hurok című filmjében.

Ugyanez a tendencia még nagyobb gond a kisfilmeknél: amíg nincsen tisztán magyar kisfilmeket bemutató fórum – a Friss Hús és a BuSho is, bármennyire tisztelendő, vegyesen mutat hazai és külföldi alkotásokat -, hogyan érjük el, hogy széles körben ismertek legyenek első alkotásaik?

Egyértelműnek tűnik a szándék, hogy a brit BAFTA vagy a francia César-díj mintájára a 2,5 évvel ezelőtt megalakult Magyar Filmakadémia a nagyok árnyékában létrehozza a magyar Oscart, filmműfajokkal, színészekkel, színésznőkkel, rendezőkkel és vágókkal, ahogy azt a nagyok szokták. Hogy egy jóval kisebb filmpiac elbírja-e, hogy csak a legjobbakat tegyük reflektorfénybe, vagy pedig az egész magyar filmművészet árnyékban marad, egyelőre kérdés. Bízzunk benne, hogy a hét végére, a 3. Magyar Filmhét záróestje után néhány kérdőjel azért kisimul!

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.