Magazin

Nem búcsúzunk – Makk Károly emlékére

Két hete már, hogy 91 éves korában meghalt Makk Károly, az egyik legnagyobb magyar filmrendező, de mostanáig nem sikerült feldolgoznom ezt a tényt. Nekrológ.

Tűnődöm, mit is jelent ő nekem. Jelentett. Keresem a szavakat. Amit ma a filmekről gondolok, azt ő alapozta meg: az ő munkái támasztották az esztétikai mércét, amihez azóta is akaratlanul mérek minden darabot. Ez pedig szigorú mérce. Ezen keresztül az egész világlátásomat meghatározza Makk Károly szemlélete.

Nincs filmje, amit ne szeretnék, hiszen Makk egyszerűen: szerethető. Pedig rendkívül sokfélék a művei: a könnyed vígjátékok és a lélektani drámák szépen megférnek egymás mellett. A mélyben azért van közös vonásuk: ez pedig Makk humanizmusa, érzékenysége, ami műfajtól függetlenül belengi a történeteket. Makk nagyon értett az emberekhez, nála többet kevés magyar rendező tudott az érzelmekről: a mindent elsöprő szenvedélyekről, a titkos vágyakról, a szégyellni való gondolatokról, az örömről, bánatról, büszkeségről és csalódásról.

Első filmjével, a Liliomfival berobbant a legnagyobbak közé, később pedig csak egyre magasabbra küzdötte fel magát. Küzdötte – dehogy! Makk minden filmje annyira magától értetődően nagyszerű, erőlködéstől és felesleges köröktől mentes, hogy más rendezők örülnének, ha egyetlen ilyen darab akadna a pályájukon.

A Mese a 12 találatról és a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? habkönnyű vígjátékok, mégis annyira jól megformáltak, hogy ötven-hatvan év alatt sem koptak meg. A Ház a sziklák alatt fojtogató légkörét, és főleg a rókavadász jelenetét lehetetlen felejteni. Nemrég fedeztem fel az Elveszett paradicsomot, ami az egyik legjobb film a kiábrándult, fásult magyar értelmiségről, és a Megszállottakat, ami egy varázslatos erejű és lendületű bromance. Létezik még magyar bromance?

Makk Károly a Liliomfi forgatásán

Aztán a legnagyobbak: a Szerelem, a Macskajáték páratlan innovációi, esztétikája, lélektani finomságai utánozhatatlanok és sokadszor is lebilincselők. A Szerelemről írtam egy fél szakdolgozatot, mégsem érzem úgy, hogy mindent tudnék róla. Az Egy erkölcsös éjszaka láttán egy kicsit fellélegzünk, az Egymásra nézve közben viszont görcsbe rándul a gyomrunk. Makk azt tett a nézővel, amit csak akart.

  • Velem alszol az éjjel?
  • Igen.
  • Egész éjjel velem maradsz?
  • Minden éjjel. Amíg csak élünk.

(Szerelem)

Gyerekkoromban hat évig nem volt otthon tévénk, csak a nagyszülőknél hódolhattunk a bűnös élvezetnek. A mesecsatornákon kívül általában két videokazettánál kötöttünk ki: A tizedes meg a többieknél és a Liliomfinál. Éppen ezért a Liliomfi az egyik kedvenc filmem, ez indította el a (magyar) filmek iránti érdeklődésem, kívülről tudom.

Ezt meg is mondtam Makk Károlynak, amikor 2015 végén aláírattam vele a Szeretni kell című önéletrajzi kötetét. „Régi dolgozat” – sóhajtotta, majd rajzolt egy szívecskét a dedikáció mellé.

A Szerelem stábja Cannes-ban: Törőcsik Mari, Makk Károly és Darvas Lili

Másfél évvel később a Szerelem színpadi változatának bemutatóján láttam őt. Világos nyári öltönyben volt, félcipőben és mezítláb – senki nem mondta volna meg róla, hogy elmúlt kilencven éves. A darab nem volt túl izgalmas, annál inkább az, hogy Makk itt jár közöttünk, mosolyog és derűsen cseveg a szünetben. Teljesen véletlenül mellette ültem, és természetesen nem mertem megszólítani – meg sem fordult a fejemben, hogy többször már nem találkozunk.

Nem búcsúzunk, hajtogatja az Elveszett paradicsom végén Zoltán, miközben konokul vágja a fát, szerelme pedig talán örökre elhagyja. De talán mégsem örökre. Makk Károlytól sem búcsúzunk, hiszen sosem hagy el minket igazán.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu