Fókuszban Kommentár

Pedig igény volna rá – A dokuk ereje és érdektelensége

BIDF dokumentumfilm-szemle

„Elkéne most néhány cicás videó a YouTube-ról” – foglaltam össze véleményemet az idei dokufesztivál nyitófilmje után, pedig talán nem is ez volt a legmegterhelőbb az idei válogatásból. A dokuk ereje csodákra képes, mégsem hallja meg senki.

Ötödik alkalommal zajlott Budapesten nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál (BIDF), és én ötödik alkalommal törekedtem arra, hogy valamilyen módon részt vegyek benne. Nyilván adja magát a sajtóakkreditáció és a fesztivál filmjeiről való különböző beszámoló, kritika, miegymás, de lehet bármi: olykor egy interjú, tavaly egy kerekasztal-beszélgetésben való részvétel, idén moderálás segített a dokuvilág részének lenni. Mindez önmagában nem volna fontos, ha az elmúlt bő négy évben nem derült volna ki belőle számomra, hogy a játékfilmekre, sorozatokra berendezkedett filmnézési szokásainknak mint falat kenyérre van szüksége a műfaj hiteles személyeire, konfliktusaira, történeteire.

Pedig igény volna rá, hogy a klasszikus szófordulattal éljek. Mert a jó téma már fél siker, s mert már rég nem a beszélő fejek sokaságának gyötrő korát éljük, ahogyan még a ‘tekercs hőskorában meg is írtuk. A londoni magyarok sikereiről és kudarcairól szóló Menjek/Maradjak néhány, persze forgalmazáson kívüli vetítése előtt is meglepőek a hosszú sorok, ahogy még mindig csodálkozunk a Verzió évek óta futó sikerén, a BIDF teltházain, vagy azon, hogy idén több doku is befért az év legjobb filmjei közé.

Nem csoda, hiszen a dokumentumfilm maga az élet. Nem lehet kitalálni, ezért 90 perc után felállni sem megkönnyebbülve, elhessegetni gondolkodásom homlokteréből, mondván, ez csak mese.

A dokumentumfilm nyomasztó és felszabadító. A nyitófilm, a Tisztogatók online moderátorai a világszerte feltöltött képeket és videókat ellenőrzik, nem ritkán szerezve ezzel maguknak akár tragédiába forduló álmatlan éjszakákat. Az Isten engem úgy segéljen megszállott bírónője vagy a Gettó Balboa bokszedzőjének elképesztő pálfordulása és gondoskodása a józsefvárosi kallódó gyerekekről pedig egy jobb világ reményének záloga.

Bogdán Árpád: Gettó Balboa
Bogdán Árpád: Gettó Balboa

A plázamoziban is kézzelfogható fesztiválhangulat, vele a különböző vendégek, önkéntesek, szakmabeliek magával ragadó és természetes barátságos kedve ideig-óráig széles körben szem előtt tartja a dokumentumfilmek fontosságát, de aztán egy évig jönnek az újabb szürke hétköznapok. Folytatódik a műfaj a magyar filmek „ahhoz képest, hogy magyar” szófordulatához hasonló hányatott sorsa, amiből a gyakran egyébként is nem elég bátor hazai filmforgalmazás csak egy-egy kiemelkedő darabot tud megmenteni. A tévétársaságokról nem is beszélve.

Számtalan film süllyed így az ismeretlenség homályába a szélesebb körben való megismertetése helyett. Pedig igény volna rá.

(Borítókép: BIDF / Facebook)

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..