Magazin

Szarajevó 2017: Nyugat, kelet, filmek, ételek

A Daybreak gálavetítése a Nemzeti Színházban

Először jártam a Szarajevói Filmfesztiválon, először voltam Szarajevóben is, meg az egész térségben. Bár rövidke, mégis remek kaland volt, ami eloszlatott néhány tévhitet a Balkánról – és megerősített néhány prekoncepciót is róla. 

Szarajevó cuki hely. Kis ékszerdoboz, amit könnyű bejárni, ahol az ember egyszerre élheti meg a nyugatot és a keletet, ahol jókat ehet, és ahol – és ez talán a legszembetűnőbb mind közül – mindenki szuper kedves. Airbnb szállásadóm részletesen elmagyarázott mindent, biztosított afelől, hogy bármiben segít, és egy fél mondatban annyit mondott, hogy azok, akik először járnak a városban, meglepődnek, hogy a háború nem barbárokat hagyott csak maga mögött.

Szerencsére ez igaz: Szarajevó, bár akadnak még a bombázás nyomait magukon hordozó házak, friss, élő város, ami a háború véres tragédiájából pont filmekkel próbált kitörni, amikor 1995-ben az ostrom kellős közepén megtartotta az első Szarajevói Filmfesztivált.

A program azóta a térség legnagyobb filmes eseményévé nőtte ki magát, és évről évre egy bő hétre magához csábítja a filmes világ szereplőit és csodálóit. A felhozatalban kis- és nagyfilmek egyaránt, dokumentumfilmek, szakmai fórumok, és sok-sok kísérőprogram kap helyet.

A Testről és lélekről Q&A-jára úgy lógtam be…

Amiről ugye nem lenne rossz, ha a sajtó is tudósítana. Idén egyedüli akkreditált magyar újságíróként rögtön a nyitórendezvényről sikerült lecsúszni (a Nemzeti Színház épülete nem éppen egy hodály, bár impozáns épület, nem igazán ideális választás nagy érdeklődésre számottevő eseményekhez), így rögtön az első napom legálisan a városé lehetett.

A város elsőszámú sztárja Gázi Huszrev bég, aki olyan a bosnyákoknak körülbelül, mint nekünk Mátyás király. Mecseteket, iskolákat, kórházat és könyvtárat építettet, nyilvános vécét, vízvezeték-hálózatot és számos más ma is álló létesítményt köszönhet neki a város, ami általa a kor legmodernebb településévé nőtte ki magát. Megnéztem, amit meg lehetett, aztán bíztam jószerencsémben, és igyekeztem másnap jobban helyezkedni a sajtóvetítéseket illetően.

Ha az ember helyi celebekkel vonul a vörös szőnyegen, nincs idő egy normális szelfire ;)

Nem sok sikerrel. A vetítések nagy része nem is nyitott a sajtónak, amire pedig az ember elvileg regisztrálhat, közel sem biztos, hogy be is jut. Mert ha nagy az érdeklődés, minden jegyet eladnak, a hoppon maradt újságíró pedig hely hiányában még pénzért se tudja megnézni a filmet.

Hamar átláttam a helyzetet, és biztos, ami biztos, a sajtóvetítéssel amúgy sem rendelkező filmekre vettem jegyeket – ebből kifolyólag azonban közel sem azokat a filmeket sikerült megnézni, melyekre én vagy feltehetően az olvasó is kiváncsi lenne. Fanyalogtam kicsit a sajtópultosoknak, fanyalogtam kicsit a jegypénztárosoknak, de amikor mindenki, igaz szuperkedvesen, csak széttárta a karját (s ahogy ezt tette a hogyan is megy itt a bejutás bizonyos eseményekre vagy a wifi jelszóra irányuló kérdésem kapcsán is), rájöttem, hogy itt bizony csak az ökölszabály működik.

Besétáltam például mindenfajta regisztráció nélkül a Testről és lélekről közönségtalálkozójára – amit sajnos egy elég szörnyű eset árnyékolt be: közvetlenül mellettem egy lány epilepsziás rohamot kapott, ami azonnal véget vetett Enyedi Ildikó egyébként nagyon izgalmas válaszainak.

Több filmről lecsúsztam – nem láttam most Aki Kaurismäki The Other Side of Hope-ját, lemaradtam a Guidance Trough The Black Hole-ról, és esélyem sem volt bejutni Joshua Oppenheimer mesterkurzusára – ő legalább egyszer szembejött velem az utcán, ami újabb bizonyítéka volt, milyen családias kis fesztivál is ez.

Szervezettség terén tehát nagyon is lenne mit tanulnia Szarajevónak – de kedvesség, barátságosság és (bár ez nem képezi részét a filmes élményeimnek) kaja terén a legnagyobb fesztiválok is elleshetnének tőlünk néhány trükköt.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.