Magazin

Ma van 20 éve, hogy mind meghaltunk

1997. augusztus 29. nem szokványos nyárvégi nap volt, hanem maga az ítélet napja. Sarah Connor pedig húsz év után ismét eljött, hogy napalmban égő játszótereket megidéző rémálmait megossza velünk. A Terminátor 2 – Az itélet napja 3D verzióban került ismét a mozikba, de nem csak a nosztalgia viszi előre a már 26 éves filmet.

Annak idején 10 éves voltam, mint John Connor amikor hirtelen megtámadt a motorommal egy Terminator megkaptam VHS kazettán valami Arnold Schwarzenegger akciófilmjét. Nem vagyok notórius újranéző, így valószínűleg a T2 megtekintése is valahol 1-4 között lehet az elmúlt negyed évszázadban, amiből az eddigi utolsó is már eléggé rég volt. Nem sok mindenre emlékszem tehát: egészen tegnapig kevertem például, melyikben is tapossa laposra Sarah Connor a vasgépet iparilag, és kinek is mondja az ex-kormányzó, hogy astalavistababy. Sokkal inkább megmaradtak az időkavarós dolgok, hogy milyen iszonyatosan menő frizurája van John Connornak, hogy mennyire jól lehet motorozni, és hogy szegény Blöki a nevelőszülőkkel együtt már a múlté. Persze ezek mind járulékos veszteségek, ha azt vesszük, így lehet elérni, hogy a jövő hogy ne legyen végzet, hanem mi alakíthassuk.

[mks_pullquote align=”left” width=”300″ size=”20″ bg_color=”#f4f4f4″ txt_color=”#000000″ txt_align=”center”]

Friss, más és új szemmel – Kritika egy T2-rookie-tól[/mks_pullquote]

Mindezek ellenére azonban 26 évvel a megjelenés után is meglehetősen élő, egyenesen lüktető tud maradni James Cameron talán egyik legjobb és leghíresebb alkotása. Nem azt mondom, hogy filozófiai mélyszántása időtálló lenne, bár valószínűleg akkor sem ez volt az erőssége, de a film elején lévő motoros-kamionos üldözőjelenet még mindig szívet dobogtató. De szinten tudja tartani a figyelmet is a hosszú játékidő ellenére, és úgy nagyjából megfelel a műfaji feltételek legmagasabb elvárásainak is. Mert ez azért akkor is, na.

I’ll be back! (Forrás: Intercom)

A majd’ három évtizeddel később újralátott terminátor történet azonban nem az autós üldözések és robbantások miatt igazán fontos – olyat láttunk azóta is -, hanem mindazért, ami beépült a filmes köznyelvbe, sőt, azon túl, a legendák közé. Mert ugye nyilván nem igaz, akármennyire is jól hangzik, hogy a csehszlovák cím (nem is létezett már Csehszlovákia, vagyis éppen hogy) Elektromodulator dva lett volna, s hogy Gáti Oszkár északi szomszédja úgy kapta volna a szinkront, hogy: Ahoj poplacek. Sokkal inkább meghatározóak – és tényleg valósak – az “I’ll be back”-ek, az „Hasta la visták”, illetve hogy „most már tudom, miért sírtok”. És ez még mind csak néhány a rengeteg ikonikus jelenet közül: a gépfegyver tokjából kihulló rózsáktól kezdve börtönrácsban megakadó pisztolyon keresztül az országúti pihenő padjába bevésett felirat: nincs végzet. A Terminátor 2 minden filmnyelvi erénye mellé még jókor is volt jó helyen.

Azon ritka kivételek egyike, amikor a kis költségvetésű első részt felül tudta múlni a nagy stúdiók által megpénzelt, kreativitását és lelkét el mégsem veszítő második.

A tegnap esti vetítés csordultig töltötte a hazai mozihálózat egyik legnagyobb termét, és talán ez az igazi ünnep. Egy 26 éve készült filmre ennyien nem jövünk másért össze, mint tiszteletet adni. Ugyanúgy el kell mondani, ez most is kiderült: minden idők talán legjobb akciófilmje a Terminátor 2.

https://www.youtube.com/watch?v=yQasNQaQxRQ

Címkék

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com