„Ezt mégis hogy gondolták?” „Ne már, ilyen tényleg nincs!” „Elmehetnek a…” – visszafogott variációk különböző érzelemkitörésekre, amit a Trónok harca egyes részei hoztak ki a nézőkből. A héten induló hatodik évad kapcsán összeszedtük azokat a pillanatokat, amelyek minket a legjobban kiakasztottak az elmúlt öt évből. Vigyázat, a cikk a sorozat legdurvább fordulatait tartalmazza! (SPOILERVESZÉLY!)
Ned Stark lefejezése
Mai fejjel és a Trónok harca sokadik évadánál már csak mosolyogva tekintek vissza arra a mérhetetlen felháborodásra és hitetlenkedésre, amit leműveltem Stark papa halálakor. De hát lássuk be: hol volt még az első évadban az itt-tényleg-bárki-meghalhat nézői felfogás? Sehol! Naiv és tudatlan voltam, aki hitte, hogy bérmennyire is formabontó vagy újító a sorozat, valamilyen alap értékrenddel és igazságossággal még bír. Hát baromira nem! Az egyetlen, de tényleg az egyetlen becsületes és tiszta karakter Ned Stark (Sean Bean) volt, akit megaláztak, átvertek és a saját gyermekei szeme láttára lefejeztek. Pontosítok: fejeztetett le az a rohadék kis görény Joffrey. Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki ezzel a kardcsapással gyűlölte meg végleg az addig is rühellt szőke ficsúrt, és akadt ki először úgy istenesen George R. R. Martinra. Utólag belegondolva nyilván így kellett lennie, meg hát Sean Bean játszotta a szerepet, mégis fájó pont marad örökre, hogy az első évaddal el is tűnt a toronymagasan legszimpatikusabb szereplő az egész sorozatból (legalábbis számomra). (Kajdi Júlia)
A Vörös esküvő
A 3. évad 9. része volt az, ami örökké és visszavonhatatlanul elvette a hitemet mindenféle esetleges happy endet illetően. Mert persze már az előző évadokban is volt példa arra, hogy valaki, akit előtte nagy erőkkel a kedvenc karaktereink egyikévé próbáltak tenni, hirtelen és lehetőleg minél brutálisabb módon meghal. De amikor Robb Starkot (Richard Madden), a terhes feleségét és anyját (na meg persze minden csatlósukat) a békülést követő boldog lakodalomban kegyetlenül lemészárolták, akkor valami eltört bennem. Onnantól kezdve kétség sincs bennem afelől, hogy George R. R. Martin egy kegyetlen, aljas szemétláda. Hogy haragszom-e rá ezért? Nem. Sőt, csak még jobban csodálni kezdtem azért, mert egy író végre képes ennyire telibe szarni az olvasói elvárásokat, szemen köpni saját közönségét, és kényszeríteni arra, hogy önként vállalva szenvedjen tovább. Ez a rész garantáltan életem egyik legsokkolóbb jelenete marad. És ezt a videót megnézve, nem csak az én életemé. (Wehli-Nardai Dorina)
A Vipera a Hegy ellen
A negyedik évad kilencedik részénél számítottam rá, hogy valami durva fordulat következik, ezért a nyolcadik rész előtt még nyugodt voltam. Emlékszem, mentem haza az öcséimhez, akik falfehér arccal vártak. „Ez… ez… mindenen túl megy.” Tudtam, hogy a Trónok harca miatt borultak ki, de én akkor még nem láttam az ominózus részt, fél nap lemaradásban voltam. Azt tudtam, hogy a tét hatalmas volt: Tyrion élete azon múlott, hogy a Vipera becenévre hallgató Dorne-i herceg legyőzi-e a legyőzhetetlen Hegyet. Előtte már hecceltek a tesóim: bár Oberyn (Pedro Pascal) volt a kedvenc karakterünk a negyedik évadból, a Hegyet egy kétméteres izlandi testépítő, Hafthór Júlíus Björnsson alakította. Megnéztem az epizódot, és azonnal megértettem, mitől voltak kiborulva. A csata lezárása a retinámba égett: Oberyn herceg szétrobbant koponyája és a földre fröccsent agyvelő darabjai. Soha nem felejtem el ezt képet.
A teljes idegösszeomlás után józanul végig gondoltam, és Oberyn halála morálisan elkerülhetetlen volt. A Vipera egyszerre volt manipulatív, tehetséges harcos, de narcisztikus jellem, aki azt hitte, mindent megtehet. A dorne-i herceg halála tökéletesen beleillik a Trónok harca dramaturgiájába: aki egy hangyányit is szolgálja az igazságot, annak mindenkori jutalma a halál. (Tóth Nándor Tamás)
Shireen Baratheon halála
Észak urának lefejezése után Stannis (Stephen Dillane) volt az, aki rendíthetetlen jellemével, gerinces, de megalkuvást nem tűrő viselkedésével jó királlyá is válhatott volna. A jogos trónörökös nemcsak saját becsvágyának, de igazságérzetének és a törvénynek is engedelmeskedve áhította a Vastrónt, amiért mindent feláldozott: testvéri köteléket, biztonságot, kényelmet. A hőstettek és megdöbbentő döntések egymást kioltó sorozata viszont elhozta az 5. évad során is a rettegett 9. részt. A kilátástalan helyzetbe került északi offenzíva megmentéséért a Fény Ura kegyeit kereső Stannis a kíséretéből az egyetlen igazán ártatlan, és a korábbi évadok során gondosan megkedveltetett személyt, saját lányát égő máglyán áldozza fel. Shireen Baratheon szülei szeme láttára, kétségbeesve, borzalmas kínok között leli halálát, és ami a legszörnyűbb: teljesen értelmetlenül. Eredményt hozó mártíromsággal még megbocsájthattunk volna az íróknak, de ők még a halott lányba is belerúgnak egyet: a következő összecsapásnál felmorzsolják Stannis seregeit, tökéletesen értelmetlenné téve a kínhalált. Ennél fájóbb végkifejlete aligha lehetett volna a történet ezen szálának. (Rókus Ákos)
Jon Snow-t megölik
WTF??? Hogy az ötödik évad végén levágták Jon Snow-t (Kit Harrington), mint a disznót??? A karakter az ötödik évadra egyértelműen a sorozat egyik főszereplőjévé lépett elő, és a Stark család rajongói elkezdtek abban reménykedni, hogy George R. R. Martin végre megkímél valakit, akit a szívükbe zártak. Úgy tűnik, a szerzőnek semmi se szent. Jon Snow-t nem egyszerűen megölik, de a készítők feláztatják vérével a Fekete Vár hideg földjét, ráadásul a végső döfést nem is Alliser (Owen Teale), hanem Olly (Brenock O’Connor) kezébe adják. Benioff, a sorozat show runnere így beszélt erről:
„Ez nyilvánvalóan nagy dolog, Jon Snow halála. Ez valami olyasmi, amin már egy ideje gondolkodtunk, és az, hogy Allister ölje meg, az valami olyasmi, amikor a rosszfiú megöli a jót. De amikor a kést Olly fogja… Olly nem egy rosszfiú. Olly egy kölyök, aki túl sok szörnyűséget látott túl korán, és ez egy olyan döntéshez vezette, ami nagyon nehéz számára, de megérted, hisz tudod, honnan jön. Ez egyike azoknak a nagy konfliktusoknak, ami miatt imádjuk ezt a könyvet és ezt a sagát: nem egyszerűen a jó és a rossz harcáról szól, hanem jószándékú emberekről, akik konfliktusba keverednek egymással, mert más a világlátásuk, és sajnos ez nem jól jön ki Jon Snow esetében.”
Nincs ember, aki úgy gondolta, hogy ez végleges lehet. Már másnap megjelentek olyan hangok a sajtóban, melyek azt latolgatták, hogyan tud visszatérni kedvencünk a vászonra. Weiss, a sorozat másik atyja, minden ezzel kapcsolatos kérdésre azt a választ adta: hatodik évad. Szóval reménykedtünk. Sőt, azután is, hogy az új évad első részében Snow még mindig hideg testtel fekszik kifeküdve – de ő egy varg testvére, ráadásul Melisandre, a vörös papnő (Carice van Houten) is a közelben van… (Molnár Kata Orsolya)
Az HBO saját gyártású sorozatának 6. évada 2016. április 25-től lesz látható. Az első rész regisztráció nélkül megtekinthető az HBO GO-n.
