A Belleville randevú nem olyan rajzfilm, mint amit Hollywoodban csinálnak. Sõt, igazából sehol sem csinálnak olyan rajzfilmet, mint a Belleville randevú. Nagy kockázat ugyanis bevállalni az ennyire groteszk ábrázolást. De jelen esetben ez bejött: ilyen aranyosan undorító animációsfilm nincs még egy világon!
A cselekény egy fordított Popeye felépítésű (a lábai iszonyatosan izmosak, a felsőteste vánnyadt), Tour de France-on versenyző biciklis srác körül bonyolódik, akit elrabolnak. Kicsit kancsal nagymamája, és békazabáló-ebihalpattogtató barátnői erednek a bűntény nyomába a lusta, kövér Brúnó kutya segítségével. A randa öreg banyák a szimpatikus, ám mafla srác nyomában átvizibicikliznek az óceánon, felveszik a harcot a maffiával, az egész pontosan kétajtós szekrénynek kinéző géppisztolyos rosszfiúkkal, közben pedig kap egy fricskát Amerika, kifigurázzák a franciákat, és úgy egyáltalán, az egész világot.
Hogy hogyan sikerült ennyi tömény iróniát, fekete humort, az undorító határán egyensúlyozó poénokat zsúfolni ebbe a nyolcvan perces filmbe, amelyben gyakorlatilag nincsenek párbeszédek, arról az alkotó zseniket kéne megkérdezni. Nekünk viszont érdemes rászánni ezt az alig filmnyi időt – már maga a soundtrack is megéri!
