„Micsoda bukás?! Toronyként magasodik mások sikerei fölé!” Az idézet magára a filmre is vonatkozhat. Az Alexander elbukott a nézők értetlenségén, mint Nagy Sándor a kortársaién. Oliver Stone alkotása az értő keveseknek ajánlott.
Az Alexander (elnézést, nem áll rá a nyelvem a magyar címre) gigantikus anyagi és kritikai bukás lett. Ez tény, le kell írni. De az is tény, hogy miért: mert olyan film, amely magas műveltségi és gondolkodásbeli igényeket támaszt a nézővel szemben – és az amerikai közönség, amely megbuktatta Oliver Stone alkotását, egyikről sem híres.
Olyan szépek a cukormázas történelmi filmek – amelyekben a kovácslegény leveri Szaladint, a gladiátor legyőzi a császárt, és mindenki (de legalábbis a jók) XXI. századi módon, felvilágosultan gondolkoznak és éreznek. Az Alexander nem ilyen. Gondolkodásmódja hellenisztikus, értékrendje Krisztus előtti, semmi köze a mai világhoz. Egyetlen fajta néző képes értékelni: aki tisztában van vele, hogy a valóság mennyire más volt régen, mint ma. Neki viszont csodálatos élmény lesz a film – hiteles, nagyszerű alkotás a régmúlt történelem talán legfontosabb alakjáról. Jó filmek a Gladiátor és társai is – de eltörpülnek az Alexander művészi valósághűsége előtt.
Az Alexander bukás. De micsoda bukás?! Toronyként magasodik mások sikerei fölé!
