A Twister az egyik személyes kedvencem: melegszívű, humoros katasztrófafilm első osztályú színészekkel, látvánnyal és zenével.
Talán már érződik a kor a filmen (1996-ban mutatták be, és az első film volt, amelyik DVD-n is megjelent), de a kissé őrült viharvadászok pár napos ámokfutása még ma is korrekt élményt nyújt. Különösen az isteni Helen Hunt játékéval és Mark Mancina megunhatatlan, játékos zenéjével. A Twister kétségkívül nem válik klasszikussá, nem emelkedik ki magasan a katasztrófafilmek tucatjai közül. Azonban kedvessége, humora, derűs hangulata ellensúlyozza a műfaj beépített fogyatékosságait – és az is, hogy az alkotók bölcs önmegtartóztatást gyakoroltak: nem törekedtek mindenáron drámai filmet forgatni, hősöket se akartak fabrikálni a hétköznapi emberekből. További öröm számunkra a kitűnő magyar szinkron is (Helen Hunt és Bill Paxton szópárbajait élvezet hallgatni).
Nem is tudom, hogy a „vidám katasztrófafilm” nemében létezik-e egyáltalán másik versenyző. Ha létezne is, aligha kerekedne a Twister fölé: a film olyan egyedi, amilyen egyáltalán egy zsánerfilm lehet.
