TéVé archív

Véres gyémánt

Meglehetős buta demagógia volna a részemről, ha azt állítanám, hogy a Nyugat bűnös módon megfeledkezik Afrika szenvedéseiről, hisz’ egy évben százszor annyi vígjáték jelenik meg az elkényeztetett amerikai tinikirálynők problémácskáiról, mint ahány filmdráma a minden értelemben fekete kontinens valódi tragédiáiról. (Noha, mint a legtöbb buta demagógia esetében, emögött is ott az igazság.) A Véres gyémánt dicséretesen választott témát, és éppen csak egy kicsit késett le arról, hogy feljavítsa a hiteles afrikai történetek statisztikáját.

A kilencvenes években a konfliktusgyémánt volt számos afrikai hadúr fő csereeszköze. Mondani sem kell, nem éppen élelmet vásároltak rajta az éhezőknek (akkor talán humanitárius gyémántnak hívták volna őket): a rabszolgaként tartott áldozatok kitermelték a gyémántot, belehaltak vagy sem, a gyémánton a hadúr fegyvert vett, és a végén egy kis jegygyűrűhöz annyi vér tapadt, amennyit a boldog tulajdonos főműsoridőben sem lát a tévében. De a világ, minden ellenkező híreszteléssel szemben, igenis javítható, és még a csúnya gonosz multikat sem a sátán irányítja: a globális felháborodásnak köszönhetően nagyjából az ezredfordulótól a nyugat nagy gyémántkereskedői már nem vesznek át konfliktusgyémántot.

A Véres gyémánt tehát lemaradt. A kilencvenes években kellett volna leforgatni. Igaz, akkortájt Leonardo DiCaprio még nem zseniális színésznek számított, hanem nyálas tinibálványnak, márpedig a Véres gyémántban már zseniális színészi mivoltában látható. Djimon Hounsou, a Gladiátor hű társa sem volt még sehol.

Régen láttam a moziban a filmet, mégis emlékszem egy epizódra: az egyik szereplő kijelenti, hogy ha az amerikai jegyespárok tudnák, mennyi vér áztatta a véres gyémántot, nem vennék meg. A nézőtéren cinikus nevetés futott át. Nem értettem ezt a cinizmust akkor sem és most sem: talán azt hiszi bárki, hogy az átlagos, jámbor polgár, akár Amerikában, akár a fejlett világ többi részén, képes lenne viselni azt a gyűrűt? Azt hiszi bárki – bármilyen divatos dolog is utálni Amerikát –, hogy lelkiismeret nem létezik? Azért vették meg a párok, a férjek, a szeretők a konfliktusgyémántokat, mert nem tudták, honnan-hogyan került oda. Ha hallották, hát nem figyeltek rá. Senki sem rágta a szájukba; nem készült Véres gyémánt a kilencvenes években. 2006-ban igen. Tessék megbecsülni.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. A Tárca rovatot vezeti. havasmezoi@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..