Fókuszban TéVé

Csúcsra érni a gödörben – Élite

Az Élite-ben néhány szegényebb fiatal bekerül egy gazdag iskolába, felborítják a közösség életét, míg végül a helyzetből adódó feszültség gyilkosságot szül. Láttatok már hasonlót? Csak azt hiszitek!

Van valami kiemelkedően depresszív és szívszorító, egyben végtelenül bosszantó is az olyan alkotásokban, amikben a mai fiatalok felkapaszkodását látjuk, miközben valójában egyre mélyebbre zuhannak. A szülői, baráti, iskolai és általánosan vett társadalmi elvárások kereszttüzében tény és való, hogy nem könnyű felnőni, de egy sorozatot végignézni arról, hogy a szereplők egyikének sem sikerül tisztességesnek, őszintének és bátornak maradni, az kemény.

Az Élite igencsak borús képet fest a modern korról: a legnagyobb távolságokat a legjobb barátok és a szerető családtagot közé téve kezdi ki az emberi kapcsolatok legalapvetőbb elemeit. Az egész alkotást erősen átjáró realitás persze nem kérdőjelezi meg a szeretetet egy pillanatra sem a fennálló viszonyokban, de arra nyersen rámutat, milyen hibákat vétenek a karakterek a szeretet álcája mögé bújva.

Újabb erős, saját gyártású sorozattal jelentkezik tehát a Netflix. A spanyol mű csupán 8 része ellenére hihetetlen gazdag tematikával és megannyi önmagában is erős cselekményszállal dolgozik. A történet egy csapatnyi iskolást követ nyomon egy elit gimnáziumban. Három ösztöndíjas diák érkezik az egyik osztályba, ami elindítja a lavinát. A sorozatban hol lineárisan haladnak az események a múltban, hol pedig ugrunk a jelenbe, hogy láthassuk, hogyan is hat ez a bizonyos múlt a szereplőkre.

Gyakorlatilag nincs olyan párosa a sorozatnak, akiről ne néznék meg egy bármilyen hosszú, önálló művet is

– ez pedig kivételes. Valahogy nincsenek elcsépelt és szájbarágós szegmensek, holott a témák az emberi létből fakadóan már jól ismertek: szerelem, barátság, család, szex, drog és korunk legégetőbb társadalmi problémáinak egy szép repertoárja. Mondhatnánk, hogy van itt minden, mint a vurstliban, de ez teljesen igazságtalan és méltatlan lenne ezzel a sorozattal szemben.

Carlos Montero és Darío Madrona olyan könnyedséggel, természetességgel és pozitív értelemben vett hétköznapisággal járják körbe a homoszexualitás, a tinédzser kori AIDS és terhesség, a faji és vallási megkülönböztetés, a börtönviseltség és az anyagi és társadalmi szakadék témáit, hogy egy pillanatra sem éreztem azt, hogy most belém sulykolnak valamit. Ehhez, úgy érzem, az is nagyon sokat tett, hogy a sorozat spanyol, fiatal spanyol színészekkel, akik mind kiválóan és hitelesen, nem mellesleg a legaljasabb pillanatokban is szimpatikusan hozzák a karaktereket.

Az eltúlzott dramaturgia, értelmetlen érzelgősség és a közhelyek okos mellőzése miatt egyszerűen csak azt érezzük, hogy ez az élet. Ennyire nehéz és fontos szálakat ilyen precízen, mégis habkönnyűen tálalni nagy elismerés. Arról nem is beszélve, hogy a legelejétől tudjuk, ki hal meg a sorozat végén, és mégsem a gyilkosság a fő elem. Az sokkal inkább csak az utolsó száz métere a maratonnak. Végig bennünk lebeg a “cél”, de addig át kell verekednünk magunkat több órányi szenvedésen. Látjuk, ahogy a fiatalok egyesével megküzdenek a saját démonaikkal, legyen az a szülői nyomás, az identitászavar, a szerelmi csalódás vagy az anyagi bizonytalanság.

Megküzdenek és egytől egyig alul maradnak.

A sorozat pedig pimaszul szinte az utolsó pillanatig elhiteti velük és velünk is, hogy a változás, a jobb élet a sarkon túl vár rájuk, csak be kell fordulniuk rajta. Persze a legnagyobb kérdés, hogy van-e ehhez erejük.

Az Élite az egy ideje közkedvelt párhuzamos idősíkban való ugrálást használja arra, hogy szépen-lassan felgöngyölítse a gyilkosságot. Hol a történet legelején kapcsolódunk be a fiatalok életébe, hol egy kihallgatószobában látjuk őket egy rendőrnővel. Agatha Christie legizgalmasabb munkáit idézi a 8 epizód, amelyben lépésről lépésre juttatja el a sorozat a nézőt arra a pontra, amikor az összes gyanúsított tökéletes indítékkal rendelkezik. A feszültség az utolsó néhány részre már szinte kibírhatatlan, ahogy az információ mennyisége lassan fojtogatóvá válik.

Minden merész őszinteségével együtt is a sorozat legutolsó tíz perce az, ami teljesen padlóra küldött. A készítők képesek voltak egy tripla csúcspontú záróepizódot megalkotni. A rész nagyjából felében kiderül a nézőnek, hogy ki is a gyilkos, később lemennek a rendőrségi kihallgatások, majd az utolsó másodpercekben még gyomorszájon rúg minket az Élite. Rég bántam ennyire, hogy nem tudok azonnal az új évadra ugrani. 2019-ben ugyan folytatódik a show, de hogy kitartja-e ezt az egész modern társadalomnak hatalmas középső ujjat mutató hangszínt vagy visszaad-e egy kis hitet a nézőnek az emberiségben, az a jövő zenéje.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Horrort nem néz, mert fél tőlük.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..