Sorozat

Miért éppen Atlanta? – Atlanta

Enyhén szólva sajátos humorral operál az Atlanta, ami pont ezért egészen friss élmény. Donald Glover sorozata laza történetszövéssel mutat rá arra, mennyire abszurd az élet Atlantában – már ha képes vagyunk átélni az ő nézőpontját.

Amikor azt írom, hogy az Atlantának sajátos humora van, egészen visszafogott voltam. Az egyik epizód például teljes egészében egy helyi tévéműsor, ami egy harmincas fehér férfiről szól, aki kénytelen egy fiatal afroamerikai srác testében élni. Barátai, szülei nem értik meg, azt hiszik, hogy ezt csak kitalálta, nem képesek őt elfogadni. Anyja szerint például ez csak baromság azért, hogy ne kelljen takarítania.

Ez a rész talán a leginkább elszállt epizód. Enyhébb az, amikor az afroamerikaiak felszabadulása kapcsán tartott ünnepségen rabszolgaszállítógálya-alakú süteményeket szolgálnak fel, vagy amikor a főszereplő Ubersofőrjét lelövik az otthagyott kabátjában a rendőrök fényes nappal. A személyes kedvencem a fekete Justin Bieber, aki maga a popsztár, csak egy feketebőrű színész alakítja.

Az említett fordulatok vagy teljesen abszurd események egészen természetesen ágyazódnak be a történetbe mindenféle erőltetettség nélkül. A készítők mindig addig a pontig húzzák a történetet, amikor már a néző képtelen nem robbanásszerűen felnevetni. Pontosabban: néhány néző számára ez történik, de egészen lazán el tudom képzelni, hogy nem mindenkinél született meg az örömteli reakció.

Egy valami biztos: az Atlanta humora megosztó.

 

Pedig egyébként a történet alapján tökéletesen beilleszkedhetne a kortárs szériák közé. Középpontjában egy kissé lecsúszott, de egyébként egészen jó fej férfi, Earnest Marks (Donald Glover) áll, aki otthagyja nem túl jól fizető utazásszervezői melóját, amikor megtudja, hogy unokatestvére elkezd befutni rapperként. Alfred ’Paper Boi’ Miles (Brian Tyree Henry) menedzsere lesz, ami lényegében annyit jelent, hogy az ő sleppjével lóg napközben.

A zeneipar csak egy szegmense az Atlantának, és nem is a leghangsúlyosabb. Köze nincs az Empire csillogó-villogó világához, ha valamihez, talán még inkább a Kergetjük az amerikai álmothoz (How to Make it in America) lehet hasonlítani, de annak is inkább a formavilágához. De persze mindez Atlantában játszódik, ami közel sem a menő szórakoztatóiparáról ismert. A készítő Donald Glover azonban kétségtelenül tudja, miről mesél, hiszen ő nem mellesleg egy befutott amerikai rapper Childish Gambino néven.

A kisstílű rapperkedés ugyanúgy hozzátesz a humorban meghatározó abszurditáshoz, mint az afroamerikai kisebbség-fehér többség közti helyi ellentét. Ezek azonban csak egyfajta kiindulópontjai Glover mondandóinak, az a táptalaj, amiből sajátos világlátása kinő. Maga a történet is egészen lazán halad előre, egy-egy pillanatban bekapcsolódunk, de legtöbbször a fordulatok következményei az egyes epizódok között csapódnak le.

Mindenképp bátor húzás volt az FX részéről elkészíteni a sorozatot, de az már az első évad után is egyértelmű, hogy megérte. Az Atlanta újoncként szokatlan módon két Golden Globe-díjat is kapott, ráadásul a legjobb férfi főszereplő mellett a fődíjat is bezsebelte. Donald Gloverre mindenképp érdemes lesz figyelni, hiszen a Communityvel (ami magyarul fatális tévedéssel Balfékek címen futott) feltűnt színész úgy tűnik, korunk egyik meghatározó filmesévé nőtte ki magát.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com