Kritika

Az aranyérmek sötét oldalán – Az amerikai tornászbotrány belülről

Az elmúlt két évtized szexuális visszaéléseit feldolgozó Az amerikai tornászbotrány belülről című HBO doku messze nem hibátlan. Mégis kevés ügy van, ami jobban megértetné egy férfival a Me Too jelentőségét és erejét.

Az elmúlt években pillangóhatásszerűen kerültek elő a különböző zaklatási ügyek, amit árnyékként követtek az erről szóló filmes feldolgozások. Az egyházi botrányokat így vagy úgy feldolgozókat a sportélet igaz történetei folytatták. Ahogy jelen alkotás elején az egyik megszólaló mondta is:

ez az a két nagy terület, ahol a gyerekekkel való foglalkozás okán könnyen fennáll a pedofília veszélye.

A tavaly tavasszal szintén az HBO által készített és bemutatott Paterno – Eltemetett bűnök játékfilm formájában beszél az egyetemi amerikai foci pápájának zaklatási ügyekben való érintettségéről. Barry Levinson filmje Al Pacinóval egy játékfilm. A mostani projekt, a rendkívül otromba című Az amerikai tornászbotrány belülről azonban a dokumentumfilm műfaját választja. És mindezek mellett pontosan arról szól, amire gondolunk.

A női torna az Egyesült Államokban az egyébként is erős sportélet egyik húzóágazata. Nagyjából olyan dominancia jellemzi, mint az NBA fémjelezte kosárlabdában. Mindezek azonban csak az elmúlt 40 évre jellemzőek. A román Nadia Comanecit is olimpiai bajnoki címig röpítő erdélyi magyar edzőházaspár, Károlyi Béla és Márta alapjaiban változtatta meg, emelte világszínvonalúra az amerikai női tornasportot.

Innen nézve talán még nagyobb volt az a pofon, amit az elmúlt években egyre erősödő szexuális zaklatási botrány okozott ebben a sportágban. Larry Nassar több fronton is kapcsolatba tudott kerülni fiatal tornászlányokkal: a Michigani Állami Egyetemen, a Twistars nevű tornaegyesületnél és leginkább az olimpiai csapatnál, ahol 18 évig volt a tornászlányok hivatalos orvosa.

Csakhogy Nassar “kezelése” nem merült ki a gyógyításban. A módszere, ha szabad így neveznünk, minden alkalommal kiterjedt a szexuális zaklatásra is.

A lányok pedig nem mertek hangot emelni ellene, még ha a “kezelései” alatt kellemetlenül is érezték magukat. Inkább hallgattak, mert úgy gondolták, hogy egy elismert, felnőtt ember biztosan érti a dolgát. A hatalommal való visszaélés pedig a szexuális bűnözők egyik olyan fegyvere, ami megbénítja (és elnémítja) áldozatait.

A film érzékenyen, mégis kegyetlenül őszintén tárja elénk a húsz éven át zajló eseményeket.

Fokozatosan adagolva kapunk eleinte archív felvételeket a dobogó összes fokát elfoglaló fiatal és büszke amerikai tornászlányokról, hogy aztán halljuk mindazt, ami e mögött van. A dokumentumfilm rávilágít arra, hogy az USAG (Egyesült Államok Tornaszövetsége) vezetői, edzői tisztában voltak azzal, mi történik a lányokkal, azonban eltussolták az ügyet; hiszen ők csak eszközök voltak a sikerekhez, a testi-lelki épségükkel foglalkozni már nem állt érdekükben – az ebből fakadó szeretetéhséget használta ki Nassar.

Erin Lee Carr nemrég múlt 30 éves, de már most látszik, nagy hatású dokumentumfilmes (lesz) belőle. Számos korábbi tornászlány, Nassar áldozatai beszélték el, mik történtek velük. Szemmel láthatóan már határozottan, komolyabb érzelmi teher nélkül tudták megtenni. Ennek egyrészt oka lehet, hogy hozzájuk hasonló fiatal nő kérdezi őket, így jó eséllyel alakulhatott ki valami bizalmas légkör a forgatáson. De könnyen lehet az is, hogy ezek a felvételek már a bírósági tárgyalás után készültek. Ahol mindenki kiadta magából a maximumot.

Ez a két dolog élesen elkülönül a filmben is. Az első részben a történeteket mesélő lányokat meg-megszakítják a vágóképek. Különösebb formai bravúrt nem látunk; beszélő fejek mondják el,

hogyan alakított ki velük Nassar baráti légkört, hogyan vette rá őket nem odaillő dolgokra csak azért, mert szexuális érettségük még nem figyelmeztette őket, és mert feltétel nélkül megbíztak benne.

Ez így elmondva persze rettentő száraz, nem is csoda, hogy a film az utolsó fél órában fordul abba a fordulatszámba, ami kiemelkedő érzelmi csúcsponttal zárja a filmet. Ez az a szakasza a filmnek, ami tökéletesen hiteles és objektív, mégis érzelmileg a legsokkolóbb. És valójában itt teljesedik ki a történet, itt, a vádak felolvasása során értjük meg, mi történt egészen pontosan Nassar “kezelései” alatt, itt értjük meg, mit tett azzal a több mint száz(!) lánnyal, akik évtizedekkel később sem tudták feldolgozni, ami velük történt. Itt értjük meg, hogy miért nem szólaltak fel az érintettek az elmúlt évtizedek alatt, sőt arra is látunk példát, hogy valaki felszólalt, de nem hittek neki (még a saját szülei sem), hiszen egy hatéves kislány szava állt egy intelligens, jóhírű, köztiszteletben álló orvoséval szemben.

Remegő hangú, papírlapba kapaszkodó, a múltjukkal leszámolni kívánó törékeny testű, de erős lelkünk fiatal nők adják egymásnak a stafétát,

és mutatnak tetteikkel, szavaikkal olyan nagy erőt, mint amit legutóbb a tavalyi Oscar-díj átadáson, Frances McDormand beszéde alatt tapasztalhattunk.

Az At the Heart of Gold egy tényfeltáró dokumentumfilm, mégis eléri, hogy átérezzük és megértsük az áldozatok helyzetét. A téma kényes, így bravúrosnak tartom, hogy egy objektív, ugyanakkor emberi, őszinte és elgondolkodtató film készült belőle; ami pedig a legnagyobb erénye: a hozzám hasonló kívülállók még talán sosem érezhették és érthették ennyire az elmúlt években kirobbanó mozgalom jelentőségét. Ami mögött gyakran egy 12 éves kislány áll.

Németh Míra

Németh Míra 2019-ben csatlakozott a Filmtekercs csapatához. Miután látta az Amélie csodálatos élete című filmet, 12 évesen döntött úgy, hogy filmekkel akar foglalkozni. Azóta „mindenevő”: szerzői filmeket, blockbustereket, dokumentumfilmeket egyaránt szívesen fogyaszt, különösen kedveli a sajátos rendezői szemléletet, az abszurd humort és a társadalomkritikát a filmekben.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.