Ahol nem a szemedbe néznek, hanem a testnyílásaidban kutatnak, ha valamit meg akarnak tudni. Ahol a faji, származási és szexuális különbségek arénává változtatják a mindennapi életteret. Ahol legjobb barátod egy éjszaka alatt a legnagyobb ellenségeddé válhat, és fordítva: a női börtön, ahol, mindennek ellenére, van még min nevetni.
A Netflix saját gyártású sorozata, az Orange is the New Black első évada 2013 júliusában startolt, az új évad tizenhárom része pedig 2014. június 6. óta streamelhető, így akár egy szuszra is végig lehet nézni. A történet alapja Piper Kerman memoárja, az Orange is the New Black: My Year in a Women’s Prison, amelyben Kerman saját börtönbeli tapasztalatait írja le. A tévés változat ötlete Jenji Kohan nevéhez fűződik, akinek a drogdílerré avanzsáló kertvárosi családanyáról szóló Weeds (Nancy ül a fűben) című, nyolc évadot megélt sorozatot is köszönhetjük.
A főhősnő, Piper Chapman (Taylor Schilling) felső-középosztálybeli, zsidó vőlegénye Larry Bloom (Jason Biggs) kezét szorongatva éppen az amerikai álom beteljesedésének küszöbén áll, amikor egy tíz évvel korábbi törvényszegés miatt 15 hónapos fegyházbüntetésre ítélik. Pipert ugyanis egykori leszbikus szerelme, a kapcsolatuk idején sikeres drogdílerként működő Alex Vause (Laura Prepon) egy alkalommal rábírta, hogy egy aktatáskányi kábítószerpénzzel Európába repüljön. Ennek az egyszeri kihágásnak az eredménye a sorozat további története, amely Piper börtönben töltött napjait, a többi elítélttel való találkozását, és a közöttük kialakuló olykor bensőséges, olykor konfliktusokkal terhelt viszonyokat mutatja be.
Láttunk már nőket különféle határhelyzetekben a túlélés érdekében ösztöneikre hagyatkozva a végsőkig küzdeni. Hogy mit ad hozzá ehhez az Orange is the New Black? Hiteles, összetett és változékony karaktereket, akik a néző szemében mind ugyanolyan eséllyel indulnak. A sorozat alaposan kidolgozott kontextusba ágyazva mutatja be még a mellékszereplőket is: a dinamikus flashback-struktúra segítségével megérthetjük, hogy honnan jöttek, mik a motivációik, miért lettek olyanok, amilyenek.
Az azonos etnikumhoz tartozó elítéltek a börtönben összefognak, eltérő bőrszínű cellatársaikat kirekesztik, önmagukról és a többiekről is sztereotípiákban gondolkodnak. A néző olykor azonosul ezzel a hozzáállással, különösen az előítéletekre reflektáló humoros jelenetekben, máskor elutasítja a felszínességet, mert ismeri a szereplők múltjának részleteit, pontosan tudja, milyen lehetőségek voltak adottak számukra (szociológiai és pszichológiai vonatkozásban egyaránt).
Ők egymás szemében feketék, fehérek vagy sárgák, az őrök szemében a ruhájuk színétől függően bézsek vagy narancssárgák.
Mi azonban nem különbözőségükben, hanem színességükben szemléljük őket: emberi lényeket látunk, akik belekapaszkodnak az egyetlen dologba, amit magukénak tudhatnak. A sorozat nagy érdeme, hogy ezt a nézői attitűdöt egy-egy megingást leszámítva hosszan fenn tudja tartani.
Az első évad legnagyobb része ugyan arra szolgál, hogy a néző Piperrel együtt túlessen a börtönélet szabályrendszerébe való beavatás gyakran kíméletlen nyersességgel bemutatott fázisain, mégsem végig a fehérbőrű, alkalmi bűnözővé vált értelmiségi lány szemüvegén keresztül látunk (a második évadban Piper már egy teljes epizódból ki is marad). Olyan karakterek is szót kapnak, akiket ritkán szerepeltetnek amerikai sorozatokban: ilyen például Sophia, a tűzoltóból és családapából lett fodrásznő, akit a fekete transznemű színésznő, Laverne Cox alakít, vagy a pornófilmek leszbikus ideáljával ellentétes külsejű és viselkedésű nagydarab, nagyszájú, és mindenkinél nagyobb önbizalommal megáldott Big Boo (Lea Delaria).
A sorozat sötét tónusú humorát az érzékeny gyomrúak bizonyára visszataszítónak találják, az azonban vitathatatlan, hogy a történet közegében tökéletesen működik.
A nők közötti hatalmi viszonyok bemutatása mindig erőteljes és figyelmet követelő, sokkal inkább, mint a gyakran túlzásba fulladó összeborulós békülések ábrázolása. A szex persze nem maradhat ki egyetlen börtöntörténetből sem, de az Orange is the New Black nyíltsága sohasem öncélú: a leszbikus ágyjelenetek (amelyek technikai értelemben inkább mosoda-, kápolna-, vécé-, vagy tusolójelenetek) vagy érzelmi töltetűek, vagy az intimitás iránti szüntelen vágyat fejezik ki, vagy humorforrásként szolgálnak.
A sorozat sokoldalúságát egyértelműen bizonyítja népszerűsége, amely nagy meglepetést okozott. A nézettségi mutatók alapján az Orange is the New Black új évada sikeresebbnek bizonyult, mint a Netflix olyan, világsztárokat felvonultató sorozatai, mint a House of Cards (Kártyavár) vagy az Arrested Development (Az ítélet: család), amelyeknek a marketingjére bizonyára jóval többet költöttek. A hírek szerint már megrendelték a harmadik évadot, így néhány hónap múlva ki fog derülni, hogyan tudják kamatoztatni az alkotók a sorozatban rejlő hatalmas lehetőségeket.
