Sorozat

Cápaharapást szőrével – Bite Club

Csodaszép tengerpart, idilli környezet. Ezt tölti meg az új ausztrál sorozat, a Bite Club gyilkos cápákkal, be nem gyógyult sebekkel és sorozatgyilkosokkal…

A címével ellentétben nem, nem egy újabb vámpírőrületről van szó – mert hogy van egy ilyen elnevezésű vámpíros könyvsorozat is –, a „bite” itt most a cápaharapásra utal, a klub pedig a túlélők csoportja, akik időnként összejönnek, hogy egy-egy ital mellett jussanak dűlőre az átélt traumával. A Bite Club azonban nem egy pszichologizáló dráma, hanem

egy krimi, ami néha a thriller veszélyesebb vizeire evez.

A főszereplő egy rendőrpár, Zoe (Ash Ricardo) és Dan (Todd Lasance), akiknek a kapcsolatát egy cápatámadás harapta ketté. A nő egy hatalmas heggel az oldalán élte túl a véres támadást, a férfi azonban elveszítette az egyik lábfejét. Három évvel a történtek után Zoe új párkapcsolatban él, Dan azonban még mindig utazgat a világban és nyalogatja a sebeit. Miután egy népszerű szörföst is támadás ér, a férfi visszatér a városba, hogy segítsen neki feldolgozni a történteket; és ha már itt van, elérkezettnek látja az időt, hogy visszatérjen a rendőrség kötelékeibe.

Micsoda véletlen, hogy a tenger épp ekkor veti partra egy nő maradványait. Az eset kivizsgálását Zoe kezdi meg, ám hamarosan kiderül, hogy a halott lány Dan egy korábbi, lezáratlan ügyének áldozata, így a szerencsétlen körülmények között szétvált párosnak újra együtt kell dolgoznia.

Hogy ezek után a Bite Clubból mégsem lett egy újabb A tó tükre (Top of the Lake), az többek között a platformnak köszönhető: prémium csatornán azért több mindent lehet, mint egy országos kereskedelmi adón (előbbi a BBC előfizetős részén, utóbbi a SBS csatornán fut(ott)). Viszont az is igaz, hogy az alkotók próbálják elérni, hogy a sorozat kikecmeregjen a tucatkrimik mezejéről. És bár az első rész alapján nagyon

úgy tűnik, hogy ez is csak egy „egy rész-egy eset” típusú széria lesz némi háttértörténettel, az epizód végére változik a kép.

Nyilvánvalóvá válik, hogy a partra vetett nő – egyébként nem túl bonyolult – ügye csak ürügy, hogy azon keresztül kicsit jobban megismerjük a karaktereket. Közülük Zoe a földhöz ragadtabb, az erős nő, aki képes túljutni a problémáin, aki szereti, ha rend van körülötte – és akinek most belepancsolnak a rendjébe. Ezzel szemben Dan kész káosz, nem tud túljutni sérelmeken és traumákon. Nagyon akarja a rendet, de csakis a saját verziójában, amihez csak eljátssza az erős férfit.

Szépen megismerjük őket, hogy a pilot csattanójában kijelölt úton már ezekkel a kész karakterekkel lehessen elindulni. A baj csak az, hogy az összhang hiányzik. Bemutatták őket, csak a közös nevezőt felejtették ki, ami egyébként az egész történetépítést jellemzi. A dolgok csak úgy megtörténnek.

Minden megvan, csak semmi nincs összekötve, mintha minden és mindenki csak egy csehovi pisztoly lenne.

Ezt a csattanó csak tovább erősíti, hisz azzal végképp bizonyossá válik, hogy csak azt látjuk, aminek később jelentősége lesz – például a csak sebtében megemlített másik haláleset, ami derült égből villámcsapásként hirtelen perdöntő lesz, vagy a két főszereplőn kívül egyedüliként bemutatott Dominic Monaghan, akiről szintén fél perc alatt derül ki, hogy sokkal fontosabb, mint hinnénk.

Ezzel viszont pont a tipikus csapdába sétál be a sorozat, amiből egy maximum egy minisorozattá nyújtott Helyszínelők epizód lesz majd. Persze aki azt szereti, az ezt is szeretni fogja. Aki azonban többre vágyik, az keressen magának valami mást.

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg néhány könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében olvas és sorozatokkal foglalkozik, díjszezon idején pedig a díjszezonnal.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com