Sorozat

_____ lives matter? – Seven Seconds

Korrupt és rasszista rendőrök, az életüket az utcán dílerkedéssel töltő afroamerikai bandatagok, alkoholista ügyészek, eltévedt tinédzserek és opportunista politikusok. A Seven Seconds című Netflix sorozat még ezek mellett is talál valami sokkal rosszabbat: az USA igazságszolgáltatása mindent visz, és különben is, egy gödör aljáról úgysem látod a Szabadság-szobrot! Évadkritika (spoilerekkel…)

,,Black lives matter, white lives matter, cop lives matter.” Az USA jó ideje küzd nem csak fegyvertartás szükségességének kérdésével, de a rendőri túlkapások és értelmetlen afroamerikai halálok sora is majdhogynem napi szinten hír a médiában. A Netflix új sorozata ebbe a forrongó társadalmi hangulatba ülteti a nézőt, az eredmény azonban felemás. Ha egy egész évad az utolsó részre érik csak össze, legyen bármilyen maradandó és mély is az epizód, az összkép korántsem olyan erős.

Pedig a sorozat annak a Veena Sudnak a kezei közül került ki, aki elhozta nekünk az elmúlt tíz év egyik legminőségibb és legizgalmasabb krimi-alkotását, a Gyilkosságot (The Killing). És bár a Seven Seconds sokban merít az elődjéből, túlságosan lassan halad, túl sok társadalmi kérdést vet fel és hagy csak úgy lógni a levegőben, a rendőri rasszizmus témakörét pedig egyoldalúan mutatja be, holott a legelején pont azt sugallja, hogy az érem mindkét felét látja majd a néző.

A tízrészes évad azzal kezdődik, hogy egy a terhes feleségéhez a kórházba siető rendőr véletlenül elüt egy fekete tinédzsert. A férfi segítségül hívja társait, akik a főnök vezetésével úgy döntenek, hogy az indulatos közhangulatnak nem hiányzik még egy ilyen botrány – inkább eltussolják az ügyet, a fiút egy gödörben hagyják és mást próbálnak meg gyanúba keverni. Az ügy egy alkoholista ügyészhez, illetve egy újonnan áthelyezett detektívhez kerül, míg a fiú szülei megpróbálják felvenni a harcot a gyásszal.

Az első rész majdnem tökéletes pilot epizódra sikeredett: megalapozta a sorozat hangulatát és ütemét, felvonultatta a karaktereket és fő kérdéskörként rajzolta meg a feketék-rendőrök közti harcot. Amit pedig kiemelkedően okosan csináltak a készítők, az az elütött, árokban hagyott és a kórházban később elhunyt fiú képi bemutatásának teljes hiánya. Az első rész legutolsó perceiig a néző egyszer sem látja a fiút: Brenton számunkra is csak egy újabb arctalan fekete áldozat.

Amíg azonban a pilot elhúzza előttünk a mézes madzagot, hogy akkor most egy kicsit azt is megnézzük, milyen rendőrnek lenni egy ilyen közegben, városban vagy kerületben, a folytatás már sokkal egysíkúbb: a Seven Seconds antipatikus főszereplőivel nyíltan mond ítéletet a rendőrök felett megbélyegezve őket egy korrupt és rasszista csoportnak.

Ez pedig azért is tűnik bosszantóan nem lefutott extra körnek, mert a sorozat egyébként megannyi másik társadalmi kérdést is boncolgat. Szó van a homoszexualitásról, az egészségügyről, a katonaságról, a hitről és Istenről, a drogokról, az alkoholizmusról és végül az igazságszolgáltatásról. Ha nem akarna ennyi mindenről beszélni az alkotás, sokkal mélyebb és tartalmasabb lehetett volna az évad.

Az tény, hogy a színészeken nem múlt semmi, Regina King és Russel Hornsby kiválóak a gyászoló szülők szerepére, akik nemcsak fiukat, de úgy tűnik, hogy egymást is elveszítették azon a hideg téli reggelen, amikor Brentont elütötték. Clare-Hope Ashitey meggyőző és szimpatikus az alkoholista, de kitartó ügyész szerepére, míg Michael Mosley ismét a maximumot nyújtja: kettejük összjátéka a sorozat egyik fénypontja. De a rendőri csapatot vezető David Lyons is hibátlan az amolyan keresztapa szerepre, a korrupt és vakmerő drogellenes csapat kapitánya, aki mindig mindent elintéz és kézben tart.

Ahogy a Gyilkosságnál is megszokhattuk, a Seven Seconds is életszagú. Sokszor viszont értelmetlenül vontatott és olykor egészen unalmas is, sajnos a dramaturgiája nincs egységesen felépítve, és az érzelmi hangsúlyok vontatottságuk miatt néhányszor erejüket vesztik. Azt viszont pontosan és reálisan mutatja be, hogy milyen lassan is telhet az idő egy ilyen helyzetben. Itt nem ugrálunk napokat és heteket – a szereplők nem kapják meg azt a luxust egyik oldalról sem, hogy az ügy gyorsan lezáruljon: a rendőrök a bőrüket féltik, a szülők válaszokat akarnak, az ügyész és a nyomozó pedig hamar finoman szólva is roppant kínos helyzetben találják magukat, hiszen saját berkekben nyomozni megterhelő és olykor megalázó is.

Vannak tehát jó és rossz pontjai is az alkotásnak, amely így hullámzó minőségű, túl nagyot markol és keveset fog, ráadásul ironikusan, pont, hogy nem fogja meg jól a rasszizmus kérdését. A végső vádbeszéd a gyűlölet-bűncselekmény (hate crime) vádpontot is megpróbálja átnyomni az esküdtszéken, maga a gázolás azonban valójában nem volt és nem is lehetett az.

Itt kapcsolódik be viszont a sorozat leggyomorforgatóbb és egyben legjobb vonala: a végső epizód szerint az USA igazságszolgáltatása mindenre jó, csak éppen arra nem, hogy igazságot szolgáltasson.

Kiábrándító, elgondolkodtató és megrendítő a rendszer. Hiába épül valahol az egész évad a rendőrök-feketék konfliktusára, a befejezés pimaszul majdhogynem azt mondja ki, hogy gyakorlatilag mindegy is, ki mit követ el és mit lehet bizonyítani, amíg a törvényeken nem változtatnak, amíg 12 sosem objektív ember dönti el valaki sorsát, addig szinte értelmetlen is harcolni a jóért.

És hogy mi is lenne az a bizonyos jó? Már az első előzetesek és képek is fókuszba állították a Szabadság-szobrot. A történetben több alkalommal és több szereplővel kapcsolatban is felmerül az amerikai függetlenség és szabadság eszméjének jelképe. A motívumot azonban szemtelenül kritizálja a sorozat: mi is a szabadság? Az, hogy valaki tíz évet tölt a légierőnél, hogy aztán hazajövetele után ételjegyeken éljen? Az, hogy valaki egy évtizeden át dupla műszakokban dolgozik, csak hogy egy közepesen normális házat megvehessen? Az, hogy a pénz, a drogok és a politika felülír mindent? A Seven Seconds szerint kevesen jutnak csak fel a gödörből, hogy rá is lássanak a szoborra. A gödörben pedig nem vár jó élet.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com