Sorozat

Noice. Smort. – Brooklyn 99 (sorozatkritika)

Az ötödik évadhoz ért minden idők egyik legszórakoztatóbb vígjáték sorozata. A Brooklyn 99: Nemszázas körzet zseniális karakterekkel, eszméletlen viccesen és mindig lendületesen mutatja be egy brooklyn-i rendőrség mindennapjait. Ha ez nem okoz függőséget, akkor semmi!

2013-ban indult Daniel J. Goor és Michael Schur sorozata, ami az 5. évad premierepizódját látva is még mindig hihetetlenül humoros, ötletes és szórakoztató. A Brooklyn 99 ízig-vérig vígjátéksorozat. Nincsenek benne nagy drámák, körömlerágós akciójelenetek, nincsen benne megrázó halál vagy életutat alakító trauma. A sorozat sosem zökken ki a saját maga teremtette humoros hangvételéből. Ha mégis, azt legfeljebb néhány perc erejéig teszi teljesen hétköznapi indíttatásból, ráadásul úgy, hogy a jókedv akkor sem szűnik meg teljesen, csak éppen elhalványul.

A Brooklyn vitathatatlanul legnagyobb erénye a karakterek. Kapunk kilenc eszméletlenül precízen megalkotott, mély, végtelenül vicces és pillanatok alatt megszerethető figurát. Ha egy sorozat első néhány része után is több száz tételes listában tudod jellemezni a karaktereket, akkor ott valamit nagyon, de nagyon eltaláltak a készítők. Ha pedig Goor és Schur a forgatókönyvvel hozzák a maguk maximum 50 %-át, akkor a színészek hozzák a másik 50-et. Teljes karakterazonosulás, önirónia a köbön, süt róluk, hogy mennyire élvezik is az egészet. Mi pedig csak kapkodjuk a fejünket, hogy éppen melyik pillanatban ki is a kedvencünk.

Megannyi helyzet- és jellemkomikumon át követjük nyomon a szereplők mindennapjait, amelyben jó arányban és ötletesen keverednek a szakmai- és magánéleti események. Egyszerűen olyan hangsúly van a karaktereken, hogy még a szerelmi szál bevonása sem árt a sorozatnak – ez pedig valljuk be, ritka. Igaz, önmagukban is megállják a helyüket, az egész sorozatot átjárja egy bájos és addiktív csapatszellem. Ha valaha is rendőr lennék, biztos, hogy ilyen közösségben akarnám ledolgozni a mindennapjaimat, hogy egy hét után a nice-t noice-nak, a smart-ot pedig smort-nak mondjam. Bár utóbbihoz őszintén bevallom, néha elég pár részt egyszerre megnéznem.

Ami szintén nagyon szerethető és emberi a sorozatban, az a rendőri lét reális ábrázolása. Nincsenek súlyos coelho-i monológok egy-egy eset lezárása után. Nincsenek teljesen nevetséges megoldásai az ügyeknek – nem egy százszorosára nagyított tükörképpel vagy lehetetlenül kiélesített rendszámtáblával jutnak el a tetteshez. Itt hétköznapi nyomozás zajlik, ajtóról-ajtóra kopogtatás, ujjlenyomat, eldobott cigarettacsikk. És noha az esetek nem is igen kapnak nagyobb hangsúlyt, hiszen a sorozat nem elsősorban krimi, hanem vígjáték, egyszerűen tökéletesen illenek a hangszínbe és ábrázolásmódba.

Szerencsére a nagy közhelyeket sem hagyományos módon használják ki a készítők. Mind ismerjük a szinte kötelező formulákat: valakit kispéciző sorozatgyilkos, egy közelálló családtag vagy munkatárs elrablása, bankrablásban rekedt szereplők, bosszúra éhes áldozat-hozzátartozó. Nem arról van szó, hogy ezek egyike sem jelenik meg, de sosem kapnak még csak egész epizódos hangsúlyt sem, nem hogy egész évadosat. A Brooklyn 99 humora és földhözragadtsága valahogy mindent hitelesebbé és élvezhetőbbé tesz. Kicsit mintha mindezzel az önfeledt realitással oda is szúrnának a megannyi CSI sorozatnak.

Azt pedig az 5. évad elkezdtével is jó látni, hogy a szufla koránt sem fogyott el. A merőben új fordulata a sorozat előző évadzáró részének egy üde és friss helyzetet hozott, amely teret enged újabb, eddig történetidegen cselekményszálaknak. A hangulat, a karakterek, a humoros szituációk a régiek, míg az új közeg pikantériát kölcsönöz a sorozat folytatásának. Csak így tovább!

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com