Mi az, ha a két Bosszúállók-epizódot is levezénylő Russo testvérek beköltöztetik Ha/Vert a Roxfortba és megspékelik egy kis Éhezők viadalával, no meg a nyolcvanas évekkel? Hát az Orgyilkos osztály (Deadly Class). Pilotkritika.
Rick Remender, Wesley Craig és Lee Loughridge azonos című, független képregénysorozata 2014 óta gyűjti a rajongóit – nyilvánvalóan meglovagolva azt a trendet, hogy mostanában elég népszerűek a kicsit keményebb tartalommal operáló young adult történetek. És itt persze nemcsak erőszakosabb vagy szókimondóbb alkotásokról van szó, hanem jóval nyersebb, társadalomkritikus művekről. Visszamehetünk olyan klasszikusokig, mint A legyek ura vagy nézhetjük a zsáner újabban divatos képviselőit, nagyjából mindegyik ugyanazzal a hatásmechanizmussal él a maga módján. Problémákat mutatnak be kendőzetlenül, időnként sokkolóan, hogy arra mindenki felkapja a fejét.
Gyerekek gyilkolnak, néha gyerekeket.
Ahhoz már túl sokan használták fel a motívumot, hogy tabuként tekintsünk rá, de tény, hogy a kényelmetlenségi faktor még mindig nagyon magas, ha ilyesmit kell látnunk – és a Deadly Class pontosan ezt kínálja. Egy iskolát, ahol generációk óta képzik az elit halálosztókat. Egy iskola pedig nincs klikkek nélkül, és ez az a pont, ahol a történet leginkább reflektál napjaink valóságára. Egy fedél alatt tanulnak a latin kartellekből érkező nebulók, az ázsiai jakuzák porontyai, az elit, FBI-hoz és CIA-hez közeli szülők gyermekei, feketék és a fehér felsőbbrendűséget hirdető tinédzserek.
Pont mint a valóságban, ahol generációkról generációkra száll a „tudás” arról, hogy kit kell utálni, kit kell megvetni, kit kell kiiktatni és mi ellen kell harcolni. Hatás-ellenhatás, az egyik szüli a másikat, az erőszakos szemléletmódok kiegyenlítik egymást. És akinél a fegyver, annál a hatalom. De itt jön a csavar, mert a főszereplő Marcus egyik csoporthoz sem tartozik, ő csak az árva átlagember, akit az elnök egészségügyi politikája juttatott nevelőintézetbe, ahol gyilkos vált belőle (vagy nem?). Ő reprezentálja a szürke milliárdokat, akik eltartják a világ felső tízezrét. És ő jelképezi azt, amikor ez a sok milliárd ember azt mondja, elég volt.
Ezek a kérdések motoszkálnak a Deadly Class felszíne alatt, de természetesen a pilot még csak felvillantja ezeket,
a hangsúly egyelőre a karakterek bemutatásán van. Nem volt könnyű dolga az alkotóknak, hisz negatív karakterekkel mindig nehezebb azonosulni. Bár az írók igyekeztek közel hozni ezeket a figurákat, a személyes tragédiáik közérthetők, és a főbb szereplőkkel sincs különösebb baj, az eredmény felemás. Itt most nem volt elég egy epizód, de a sorozat mindenképpen jó úton jár, főleg hogy a kivitelezése is bőven a csatornaátlag felett van.
Mert habár idehaza az HBO forgalmazza a szériát (heti rendszerességgel lehet majd követni!), ez mégiscsak egy SyFy-produkció, amivel mindig óvatosan kell bánni. A félelem egyelőre alaptalan, a pilot jól nézett ki, tempós volt és markánsan megmutatkozott benne a háttérben tevékenykedő Russo-testvérek stílusa. Remélhetőleg később sem lesz majd baj, és születik egy új sorozat, amiről érdemes lesz beszélni.
