Sorozat

Fény az alagút végén – Crisis in Six Scenes

crisis_in_six_scenes_woody_allen_barberAz Amazon általában úgy működik, hogy a bizonyos időközönként piacra dobott első részek alapján azokból készítenek sorozatot, amelyeknek a legjobb a nézői visszajelzése. Tiszta sor, ehhez nem kell atomtudósnak  lenni, mint ahogy azt sem nehéz kitalálni, miért tettek kivételt Woody Allennel. A végeredmény tükrében viszont az a biztos tipp, hogy ebből nem fognak rendszert csinálni.

Annak ellenére, hogy ha valaki, akkor Woody Allen soha nem árult zsákbamacskát. Ötven évvel és négy tucat filmmel a háta mögött már mindenki megtanulhatta volna, hogy a New York-i mester életművében – pusztán a nagy számok törvénye alapján – minden fentre jut egy lent is, és ez a kissé lebutított ténymegállapítás a Crisis in Six Scenes után mindössze egy aprócska kiegészítéssel bővül: Woody Allen csak Woody Allen, és Woody Allennek köze nincs a tévésorozatokhoz.

Ott van mindjárt a pilot, a nagy bevezető epizód, amely normál esetben felcsigáz, beránt, megadja az alaphangot, megágyaz a sztorinak és bemutatja a szereplőket. Nos, erről most villámgyorsan tegyünk le, és miután még a címben jelzett krízisig sem jutunk el az első rész végéig, szoktassuk magunkat a gondolathoz, hogy a Crisis nem Allen első tévésorozata lesz, csupán egy Woody Allen-film, amelynek hat stáblistája van.

Ezzel persze az égvilágon semmi gond nem lenne, hiszen amelyik filmjét a nagy vásznon élveztük, azt ugyanúgy élveztük a kisebb képernyőn is. Az már sokkal problémásabb, hogy a szokásos másfél óra van kétszer olyan hosszúra duzzasztva, és ez rengeteg erőlködést szült mind az író, mind a színészek részéről. Már a pilot egyébként frappáns egysorosokkal tűzdelt dialógusain is érződik, hogy jóval terjengősebbek a kelleténél, de ez igazán bántó csak a sorozat közepén lesz a tényleges cselekményt beindító, abszolút kellemes második rész és a szintén fergetegesre sikerült finálé között.

WAAP_E1_S07_D16_0010.RAF

Persze ha közelebbről megnézzük, azt fogjuk látni, hogy az effajta „apróságok” úgysem tántoríthatják el a rendező igaz rajongóit, de miért is tántorítanák. Mint ahogy fentebb írtam, Woody Allen mindig is Woody Allen marad, a Crisis in Six Scenes pedig ennek csak egy újabb példája, amelyben Allen újra magára osztotta a neurotikus író szerepét, a köré szervezett cselekményt pedig visszahelyezte abba a korba, amikor a karrierje indult, azaz a hatvanas évek végére. Amerika fortyog, egymást érik a vietnámi háború elleni tüntetések, dúl a feketék szabadságjogi harca, a néhány regényt ugyan kiadott, de kiteljesedni csak a reklámszöveg-írásban tudott hősünk pedig úgy dönt, tévésorozatot fog írni, ám a kusza idillbe betoppan egy körözött szökevény aktivista, hogy fenekestül felforgasson mindent.

Ebből talán kiderült, hogy nem a nosztalgiáé a főszerep, viszont benne van az alleni hős archetípusa James Dean-fazonúra vágott hajkoronával, amiről azonban mindenkinek csak valami harmadrangú mellékszereplő ugrik be, és aki nem tud tüntetni, mert allergiás a könnygázra. Benne van az a jellegzetes görbe tükör is, amelyen keresztül Allen látja a világot, a nőket, a politikát, de van benne slapstick és van benne értelmiségi csacsogás, az utolsó perc pedig a megtestesült önirónia. Egy kis Banánköztársaság, egy kis Rejtélyes manhattani haláleset van itt megspékelve némi Hollywoodi történettel, szóval sok minden, csak az egysorosokról le kell hámozni azt a másik kettőt.

https://www.youtube.com/watch?v=N1cV2zsIOj4

Kicsit olyan ez az egész, mint a filmbéli Sidney J. Munsinger első regénye, az És lőn világosság: egy végbéldokiról szól, aki szokatlan helyeken lelte meg Istent. A rajongóknak is ezt kell tenni, s talán kevésbé szokatlan helyeken is meglelik majd Woody Allent.

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg néhány könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében olvas és sorozatokkal foglalkozik, díjszezon idején pedig a díjszezonnal.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com