Nem mentek nagyon messzire művészeti értelemben a Wachowski tesók legújabb sorozatukkal, a különös történetű Nyolcadik érzék (Sense8) számtalan elemében a Felhőatlasz kisképernyős párja. Egyebek mellett ugyanolyan megosztó ez a sorozat, mint amilyen a film volt bemutatásának évében.
Talán ti is hallottatok már olyan sztorit, amelyben egy ikerpár egyik tagja (vagy ilyen esetekben inkább az ikerpár egyik fele) testvérétől akár kilométerekkel arrébb ugyanazt érezte, mint ő. A jelenséget limbikus rezonanciának nevezik, és ez a különleges érzés volt a kiindulópont a Sense8 történetének megalkotásakor a készítők (a Wachowski tesók és J. Michael Straczynski) számára. A kreátorok egy komplett univerzumot építettek a jelenség köré, amelyben különböző klaszterek tagjai képesekké válnak irányítani és céljuk szerint felhasználni a limbikus rezonanciát.
Az első epizódban Angel (Daryl Hannah) erőszakos halála előtt létrehoz egy új klasztert nyolc teljesen különböző személlyel. Capheus (Aml Ameen) Nairobiban autóbuszvezető, egyetlen célja édesanyja AIDS-betegségének tompítása. Sun Bak (Doona Bae) egy szöuli családi tulajdonú mamutvállalatának közgazdásza, aki a patriarchális koreai társadalom árnyékában kényszerül boldogulni. Will Gorski (Brian J. Smith) közrendőr Chicagóban, akit egy gyerekkorában bekövetkezett gyilkosság kísért. Riley (Tuppence Middleton) izlandi dj, aki terhes múltja elől Londonba menekül, ahol azonban egy alvilági bűnténybe keveredik. Kala Dandekar (Tina Desai) Mumbaiban gyógyszerész, a gyárban megkéri a kezét a vállalat igazgatója, és bár szülői nyomásra igent mond neki, valójában nem szereti a férfit.
Wolfgang (Max Riemelt) lengyel származású kasszafúró Berlinben, aki kegyetlen, elnyomó természetű édesapja emlékétől próbál megszabadulni. Lito (Miguel Ángel Silvestre) sikeres színész Mexikóvárosban, de mindenki előtt titkolnia kell homoszexualitását. Nomival (Jamie Clayton) kiegészülve ők nyolcan az ún. sensate-ek (magyar fordításban talán érzékelők), akiket egy titokzatos szervezet el akar pusztítani. Az üldözöttségét saját bőrén először Nomi tapasztalja meg, a transszexuális lány ugyanis elájul a helyi pride-on, a kórházban pedig egy olyan műtéti beavatkozást akarnak rajta elvégezni, ami az esetek többségében halálhoz vezet.
Kifejezetten ritka a sorozatok, de még a filmek világában is az ennyire nagy távolságot átölelő történet, pláne annak fényében, hogy itt nem ugyanaz a főhős utazik a világ különböző pontjaira (lásd bármelyik James Bond), hanem a helyi társadalom problémáit ábrázolják azok helybeli tagjainak szemén keresztül. A készítők erre óriási hangsúlyt fektettek, minden szálat az adott városban forgattak (és nem egy stúdióban), a stábtagok bevallásuk szerint több mint 160 ezer kilométert utaztak az első évad érdekében. A Netflix nem hozta nyilvánosságra a költségvetés adatait, az azonban egyértelműen látszik a látottakon, hogy nem spóroltak semmin: csak a kenyai autósüldözéses jelenten 200 autóval dolgoztak egyszerre. És bár már rég elmúlt az olcsó televíziós filmgyártás korszaka (egyáltalán lehet-e tévének nevezni a Netflixet?), nekem még mindig szokatlan, hogy az ilyen elképesztő minőség elkerüli a szélesvásznat, és csak a nappaliban vagy a hálószobában lehet megnézni.
Kérdés, hogy megéri-e a gyártónak ennyit költeni rá, és megéri-e nekünk 12 órát rááldoznunk.
Annyiban mindenképpen szerencséjük volt a nézőknek, hogy Angel nem teljesen véletlenszerűen választotta ki új klaszterének tagjait, gondoljunk csak bele, milyen unalmas lett volna, ha az izlandi lemezlovas helyett Magdi Anyus az egyik sensate. Nyilvánvalóan a készítők tudatosan választottak szerencsétlen helyzetű vagy hátterű főhősöket, egyértelmű céljuk volt vele: azt üzenni, hogy legbelül a világon minden ember egyenlő és értékes. Egy lengyel származású, züllött berlini suhanc tökéletesen megérti az indiai lány válságát, mert belül annyira hasonlít minden ember, és egy szöuli közgazdász is képes azonosulni egy nairobi nincstelen problémáival, mert egyszerűen annyira hasonlóak vagyunk mindannyian! Értem én, hogy valamit nagyon mondani akarnak Wachowskiék, amiben van is igazság, de a történet felépítésekor mindent alárendeltek e nemes üzenet hirdetésének – kétségkívül ez a legnagyobb baja a Nyolcadik érzéknek.
A mára közepesen elcsépelt gondolat erőltetése egy ponton túl a sorozat kárára válik, különösen azáltal, hogy egy szikrányi humor nélkül közelítik meg a kérdést. Sokszor erőltetett az egész, néha pedig annyira meghatódik önmagán vagy épp az egyedül-is-együtt-vagyunk érzésen a sorozat, hogy mértéktelenül giccsessé változik. A kontraproduktív erőlködés ráadásul teljesen a háttérbe szorítja az akciószálat: lehetett volna egy többlettartalommal bíró Hősök a Sense8-ből (vagy bármelyik másik, világméretű összeesküvésre utaló sorozat), a szórakoztatás helyett azonban a drámát választották.
A történet, legalábbis az első évadban, a karakterek egyéni problémáira fókuszál, döntéseikben nem játszik szerepet az összetartozás, és bár számos helyzetből klasztertársaik mentik meg őket, összességében az utóbbi elemek háttérbe szorulnak a sensate-ek belső vívódása mellett.
Tehát nem egy újabb V-ről vagy Lostról van szó, a sorozatok terén sokkal közelebb áll hozzá például A hátrahagyottak.
De leginkább a Felhőatlasz. A Wachowski testvérek Jupiter előtti mozija számtalan ponton kötődik a Sense8-hez, a visszatérő helyszíneken és színészeken túl a többszálú és több műfajú cselekmény, de még inkább a már említett üzenet is mind-mind kapcsolódási pontot képeznek. Akárcsak a filmben, a sorozatban is egyértelműen azok a legjobb pillanatok, amikor az egyes szálak összekapcsolódnak (helyesebben talán összecsengenek), és minél többen élik át ugyanazt, annál jobb a nézőre gyakorolt hatás – a What’s Going On? közös éneklése számomra toronymagasan az évad legjobb pillanata volt. Minden manírja és giccsessége ellenére tehát olykor igenis működik Wachowskiék receptje, bár azért szívesen kérdezősködnék, ki mennyire tartja találatnak a közös szexjelenetet.
Valójában a legnagyobb kérdés a Sense8 kapcsán, hogy merre halad tovább a sorozat. A készítők által felépített történetív öt évadra szól, ebből a második évad berendelését augusztus 8-án, a főszereplő sensate-ek születésnapján (értitek, ugye? 08.08!) jelentette be a Netflix csatorna. A hosszú ív megmagyarázná, miért indult be az első évad ilyen félelmetesen lassan, ahogy azt is, miért a belső vívódásra fókuszáltak a rezonancia helyett. Az utolsó epizód eseményei után a karakterek számára is egyértelművé vált az összekapcsolódás, valamelyik irányba el kell mozdulnia a szériának. Ha viszont marad a jelenlegi drámaiság, akkor a Sense8 is megmarad egy rendkívül megosztó, mégis megkerülhető Netflixes sorozatnak.
