Fókuszban TéVé

Jobb félni! – Fear the Walking Dead (1. rész)

Fear The Walking Dead

Fear The Walking DeadA Fear the Walking Dead első epizódjából megtudjuk, milyenek a friss, még rothadásmentes zombitestek, és hogyan reagál megjelenésükre a társadalom.

A The Walking Dead előzménytörténeteként emlegetett sorozatról jó már rögtön az elején leszögezni, hogy nem a The Walking Dead előzménytörténete. Mármint időben ugyan korábban játszódik a röviden csak Fearnek vagy FTWD-nek emlegetett széria, mint Rick Grimes seriff és társai túlélési küzdelme, de egyébként semmiféle utalás vagy azonosság nincs a kettő között: más helyszínen, más szereplőkkel játszódó más kalandok, csak a világ ugyanaz.

A világ, amelyben nincs George A. Romero, Michael Jackson nem forgatta le a Thriller videoklipjét és Milla Jovovich sem akrobatikázott Alice-ként A Kaptárban – egyszóval soha senki nem hallott még az élőhalottak mítoszáról. Így tulajdonképpen egyáltalán nem csoda, hogy döbbenten és tehetetlenül állnak a (zombinak nem nevezett) zombik megjelenésének ténye előtt. Nehezíti a helyzetet az a szituáció is, miszerint főhőseinknek, Madisonnak és Travisnek (Kim Dickens és Cliff Curtis) eleinte két olyan alak beszél az emberzabáló lényekről, akiknek nem szokás (Hollywoodban legalábbis semmiképp) hinni: egy drogfüggő 18 éves srác, aki félig beállva találkozott „harapós kedvében lévő” ismerősével, és egy nála is fiatalabb, pattanásos, kövér gyerek, aki otthoni magányában olvasott a kibontakozóban lévő, ám hivatalos források által még meg nem erősített járványról.

Fear The Walking DeadA készítők láthatóan törekedtek arra, hogy a nézőket ne csupán az tartsa a képernyő előtt, hogy az általuk szeretett The Walking Dead spin-offját nézik – még ha a legtöbben ezért is ülnek le először a tévé elé –, hanem önmagában is megállja a helyét a sorozat. Jelentem az első rész alapján, ez sikerült is! Olyannyira eltérő ugyanis a Fear, hogy nem csupán a már említett szereplők és helyszínek, de a zombik is teljesen mások. Logikus persze, hogy a fertőzés kezdetén nem találkozhatunk még rothadó és/vagy csontig soványodott testekkel, így csak akkor ismerhetjük fel az ebből kifolyólag jóval szolidabb maszkolású élőhalottakat, ha megpillantjuk azok nézését meg a járását (bocs!).

Hatalmas nagy piros pont jár továbbá az erőteljes hanghatások és zenék alkalmazásáért, melyek hatalmas mértékben hozzájárulnak a feszült atmoszféra megteremtéséhez. De nem csak az ilyen apróbb, technikai trükkök teszik naggyá a Fear the Walking Deadet. A tudatos, legapróbb részletekig megtervezett történet meglétére jó példa, hogy mivel a fertőzés egy templomban felütött drogtanyáról indul, majd hamarosan az egyik fő helyszín szerepét betöltő (lévén fent említett főhőseink mindketten tanárok) iskola is kiürül, így kapásból két olyan társadalmi intézmény számolódik föl, amitől egyébként akár oltalmat, menedéket is várhatnának a szereplők (gondoljunk például a The Walking Dead 5. évadának egyik fő bázisára, az erdei kis kápolnára).

A kérdés persze ettől még fennáll, hogy vajon sikerül-e az új sorozatnak hozni az – egyébként egyre gyengülő – anyasorozat színvonalát, vagy rövid idő után kifogy belőle a szufla, és lemetszhető mellékággá válik. Az első részt látva minden megvan benne, hogy önállóan is érvényesülni tudjon, így már csak imádkoznunk kell, hogy továbbra is jó kezekben maradjon a Fear the Walking Dead.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.