Sorozat

A párhuzamosok találkoznak – Képmás

A Starz legújabb sci-fi sorozatában J.K. Simmons kettős szerepben brillírozik. A Képmás sajnos kevés kiemelkedő dologgal rendelkezik rajta kívül, mert az ígéretesnek tűnő témái még kidolgozásra várnak. Pilotkritika.

J.K. Simmonst a Whiplashben nyújtott alakításáért 2015-ben Oscar-díjjal jutalmazták. A többnyire másodvonalbeli színész így végre szintet léphetett. Többen ismerhették meg a nevét, több méltó szerep várt arra, hogy Simmons eljátszhassa őket. Ellenben az elmúlt három évben aligha akadt bármi emlékezetes alakítása. Egy-két szinkronmunka mellett főképp mellékszerepekben tűnt fel (Terminátor: Genisys, Hóember, A könyvelő). A Starz sorozata azonban végre adott neki egy olyan lehetőséget, melyben igazán ki tud bontakozni.

Mi lenne, ha a világunknak létezne egy tükre? Egy árnyékvilág, alternatív dimenzió mely párhuzamosan működik, és az átjárás is lehetséges. Ezzel az ötlettel játszik el a Képmás, de az első epizódban csak a köröm hegyével kapargatják a felszínt. A 20. század derekán véletlenül nyitották meg a kaput a két világ között, és napjainkban csupán szigorúan titkos operációk közepette cserélhetnek adatokat az oldalak. Egy ilyen hírszerzéssel foglalkozó cégnek dolgozik Howard (J.K. Simmons) is, ráadásul már 29 éve. A várva várt előléptetése helyett azonban olyan ügybe keveredik, mely után az életről, döntésekről és a világ szabályairól alkotott gondolatai mind a feje tetejére állnak.

A tükörvilágból ugyanis átszökik egy bérgyilkos, aki többek közt Howard kómában fekvő feleségét igyekszik meggyilkolni. A nő megmentésére pedig nem mást küldenek, mint Howard külsőre hasonlító, de személyiségében teljesen különböző mását. A szürke, önérdek-érvényesítésre képtelen, de jó szándékú kisember így megismerheti a magabiztos, kissé goromba, de céltudatos verzióját – kettejük beszélgetései pedig csúcspontjai az epizódnak.

Elmondható a Képmásról, hogy egy rendkívül sablonos krimisztorit ültet be egy sci-fi koncepcióba, de maga a világépítés még nagyon hiányzik az első részből. Semmi rettentő látványos dolog nem történik – ez nem olyan sci-fi –, helyette bérgyilkosokat hajkurásznak gyenge akciójelenetek keretei közt, továbbá dialógusokat folytatnak a szereplők egymással. A párbeszédeknél jobban felpattant a szemem, mert azok legalább tanúskodtak fantáziáról.

Simmons dinamikája saját magával érdekes lesz a következő epizódokban, és kettejük története miatt érdemes lesz visszatérni a Képmáshoz.

Úgy éreztem magam a pilot alatt, mint a mi világunk Howardja. Értetlenkedtem, fogalmam sem volt az összefüggésekről, mintha engem sem akartak volna beavatni a szigorúan titkos részletekbe. Ez kissé frusztráló volt, nagyon erőlködött a sorozat, hogy nézzek be legközelebb is. A Képmás kreátorának, Justin Marksnak ez az első hasonló munkája, ám korábbi forgatókönyveit (A dzsungel könyve, Street Fighter: Chun-Li legendája) elnézve ez az első igazán komoly teljesítménye is. Látszik, hogy nem igazán tapasztalt író, mert gondolatai bár vannak, azokat a pilot alapján még nem bontja ki, csak nagyokat kérdez. Ugyanaz az ember miképp válhat két teljesen más személlyé, mi alapján leszünk azok, akik? – ezekre remélhetőleg a jövőben válaszokat is kapunk.

Morten Tyldum (Fejvadászok, Kódjátszma, Utazók) rendezői munkája viszont igazán gyenge. Egy Oscar-díjra jelölt rendezőről beszélünk, aki nagyon meg akarta úszni a kreativitást. A mai korban, amikor nagynevű alkotók rendeznek sorozatokat (Jean-Marc Vallée – Hatalmas kis hazugságok, David Fincher – Mindhunter), egy ilyen gyenge iparosmunka igazán csalódás. A pilot sajnos egy nagyon sötét, unalmas képi világgal rendelkezik, a történetvezetés és annak hibái pedig akármelyik B-kategóriás sorozattal egyenértékűek. A főhős, Howard közel harminc éve dolgozik annak a vállalatnak, amit nem is ismer. Szobákba megy be ahol, üvegablakon keresztül rébuszokban cserél információkat. 29 évig azt sem tudja, mit dolgozik – ezt nehéz elhinni.

A rendezői kézjegyek hiánya és a visszatartott információk miatt egyelőre nincs meg az átütő erő a Képmásban, amitől kiemelkedne.

Sci-fi rajongóknak túl realista, drámarajongóknak viszont túl felszínes – talán a krimik kedvelői lesznek el vele a legjobban. A lehetőségek miatt marad valamennyire izgalmas a sorozat: a jövőben egy esetleges szerepcsere a két Howard közti különbségeket még jobban feltárhatná. Addig marad nekünk Simmons kiváló játéka. Ő elérte, hogy egy epizód után el tudjuk különíteni a két figuráját pusztán a tekintetük alapján.

A sorozat Magyarországon az HBO GO-n látható január 22-től.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel 2017-ben csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez, 2018 és 2022 között szerkesztőként segítette a lap mindennapi működését. Bár celluloid-mindenevő, kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok, az igényes blockbusterek, emellett szenvedélyes katasztrófaturista is, így nincs olyan egy-kétpontos film, amely ne keltené fel az érdeklődését.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com