Forradalmi hangulatban folytatódik a Netflix brazil disztópiája, összecsapnak a vélt valóságok, új igazságok születnek és felcsillan egy sokadik új remény. Itt a 3% második évada…
A 3% első évadában az alkotók bemutattak egy minden szempontból megosztott társadalmat, ahol a lakosság nagy része nyomorban tengődik egy mérhetetlenül lepusztult metropoliszban. Eközben a kiválasztott, címszereplő három százalék egy luxusszigeten élheti mindennapjait, ahol minden megvan, amiről a többiek még csak nem is álmodhatnak – szó szerint, hisz a Szárazföldön élők többsége még soha nem látott például gyümölcsöt.
A nincstelen tömeget a reménnyel lehet kordában tartani:
minden évben eljön a Kiválasztás napja, ahol a húszéves szárazföldiek mérkőznek meg egymással, hogy a legrátermettebb 3% a Szigeten folytathassa az életét. Az első évad egy ilyen kiválasztást követett végig feladatról feladatra, ezen keresztül bemutatva, hogy az így kapott remény is hamis, és mindkét oldalon vannak, akik a rendszer bukásán dolgoznak.
A második szezon, hogy elkerülje az önismétlést, a következő Kiválasztás előtti napokba helyezi a cselekményét, miközben flashbackek formájában azért megismerteti az elmúlt egy év legfontosabb történéseit is. A Szigetre újonnan érkezett Rafaelt (Rodolfo Valente) és Michele-t (Bianca Comparato) kétségek gyötrik az új életet illetően. A fiú látszólag megtalálta a boldogságot, mégis kitart a szárazföldi ellenállók mellett, miközben Michele-t a bebörtönzött bátyja jólétével tartja sakkban a Kiválasztásért felelős Ezequiel (Joao Miguel), akinek a saját pozíciójáért kell aggódnia.
A Szárazföldön ragadt Joana (Vaneza Oliveira) egyre közelebb kerül az új támadási tervet kieszelő ellenállókhoz, miközben a békésebb, emberéleteket nem követelő megoldáson gondolkodó Fernando (Michel Gomes) csak külsősként próbál segíteni, különösen, hogy gyerekkori barátja épp a Kiválasztásra készül, az ellenállók eredeti akcióterve azonban nem kímélne senkit.
A főbb szálak mellett rengeteg kicsi is beékelődik a történetbe, és az alkotók most kicsit több teret adtak, hogy megismerhessük ezt a két világot és köztük lévő dinamikát. Tovább épül a két felet összekötő mítosz története, a Szigetet létrehozó, a Szárazföldön szinte istenként tisztelt Alapító Pár története is kiteljesedik, tovább
érzékeltetve, mire is képes a népbutítás és a propaganda, s hogy mi is igazából a hatalom.
Egy szétszakadt „birodalom” krónikáján túl azonban a 3% azonban még mindig inkább az emberek története, akik amellett, hogy a történelmet próbálják alakítani, a saját drámájukkal is kénytelenek szembenézni. Ebből pedig nincs hiány a második évadban.
Az ezúttal nem nyolc, hanem tíz epizódból álló szezon első három fejezete a bevezetés, egy nyugodtabb tempójú felvázolása a történteknek, ami a negyedik résztől aztán derekasan a lovak közé csap. Fordulat jön fordulat hátán, szinte minden epizódra jut két csavar – annyit csűrik és csavarják a sztorit, hogy végig kiszámíthatatlan marad, ki kivel van és kinek mik a szándékai.
Nagy túlzásba sosem esik a sorozat, a történet végig jól kidolgozott és logikus marad. Ennek ellenére néha érezni egy kis kapkodást, némelyik eseménynek nem ártott volna még egy kicsit több felvezetés, viszont ennyi belefér cserébe azért, hogy az izgalom kitart a tizedik rész végéig, ami természetesen felvillantja egy hétköznapinak nehezen nevezhető folytatás lehetőségét – szóval lesz min gondolkodni a következő évben.
A sorozat idehaza a Netflixen látható.
