Sorozat

Kukkoljuk a feneket – Lecsapolt óceán

A Monterey roncsa. Lecsapolt óceán - National Geographic. (Electric Pictures)

A XXI. században – többek között – a képalkotás forradalmát is éljük. MRI-vel nézzük meg, mi történik a fejünkben, mikor gondolkodunk. Ultrahanggal, CT-vel kukkantunk be testünk belsejébe működés közben, elektronmikroszkóppal vizsgálunk láthatatlanul kicsi dolgokat – és ma már azt is meg tudjuk nézni, mi van a Földünket 70%-ban borító víz alatt. A szonárok segítségével be tudunk kukkantani a víz alá: és ha már kirajzolódik előttünk a tengerfenék, valami olyat keresünk rajta, ami érdekes, ami értékes, és amit aztán jól meg lehet mutatni a képernyőn. A National Geographic Lecsapolt óceán című sorozatában legalábbis nyilván ezek voltak a fő szempontok.

A National Geographic műsorai nem véletlenül olyan népszerűek. Tudnak valamit a csatornánál, az biztos. Tudják, hogy a világ szépségének, érdekességének megmutatása igenis lehet népszerű, tudják, hogyan kell lenyűgözni a nézőt, és bár előfordulnak botlások, de tudják azt is, hogyan kell a bulváros szenzációhajhászat és a hitelesség közötti pengeélen táncolni. Sokszor vetik szemére a műsoraiknak, hogy olyan „nationalgeographicosak”, és kétségtelen, hogy ezt nem mindig pozitívan értik – de az, amit letettek (és tesznek) az asztalra az ismeretterjesztés műfaján belül, kétségkívül megkerülhetetlen.

Az új műsorukkal is betalálnak.

Régi vitorlások, hajók, régészet, kincsvadászat, na meg a modern technika – ez bizony robbanóképes elegy.

A Lecsapolt óceán című új sorozatuk első része (bemutató szeptember 13-án, csütörtökön 22.00-kor) megmozgatta bennem a kincsvadász gyereket. Meg a régi vitorlásokért és kalózokért rajongó másik gyereket. Meg a világháborús nehéz küldetésekért rajongót. Mert van itt mindenből egy kicsi: egy hajó tele ezüstpénzekkel, egy még régebbi hajó tele smaragdokkal, meg egy második világháborús szállítóhajó, amit torpedó süllyesztett el, és amivel együtt merült a tenger fenekére a Szovjetunióban bepakolt rengeteg aranyrúd. A következő részekben pedig lesznek elsüllyedt városok, repülőgéproncsok, és mindenféle egyéb érdekességek – a lényeg, hogy a modern technika (na meg a CGI) segítségével „levarázsolják” a rég a kék feledésbe merült tárgyakról és titkokról a vizet.

Martijn Manders, a Rooswijk Project vezetője. Lecsapolt óceán – National Geographic (MSPTV/Dan Stevenson)

És, igen, ezt eléggé a védjeggyé vált stílusban teszik, annak minden idegesítő hátrányával és lelkesítő erényével együtt. Egyrészt sikerül bevonzani a nézőt, izgul, érdeklődik, ő is ott akar lenni a kutatókkal.

Másrészt rengeteg a bombasztikus ismétlés. A túlzásba vitt érzelem. És persze szakmailag sem éppen az az álláspont, hogy például a tengeri régészetben a kincsek számítanak fontosnak – a búvárrégészek szerint a vízben található kultúrkincsek (elsüllyedt hajók stb.) elsődleges értéke nem a piacon, az aukciós házakban mérhető, hanem információtartalomban. Ahogy nem romboljuk szét az egri vár falát sem, ha meglátunk benne egy érdekes követ, úgy a tengerfenékről vagy az extrém alacsony Duna medréből kikandikáló régiségeket sem kellene szétbarmolni…

Aranytányér az Atocháról. Lecsapolt óceán – National Geographic (MSPTV)

De érthető, az embereket megmozgatja a kincsvadászat – ráadásul a további részekben talán kevésbé koncentrálnak majd erre.

Ennél nagyobb hiba viszont, hogy a fordítás néhol eléggé félrement.

Nemcsak a fura vagy konkrétan rosszul értelmezett kifejezések miatt, vagy amiatt, mert a csatorna szokásához mérten is nagyon sok a sulykolás, az információk amerikaias ismételgetése. Hanem a sorozat címére való utalgatást is elképesztően eltúlozták – nem tanácsolok például olyan ivós játékot, amiben a „lecsapolás” szó elhangzásakor kell bedönteni valami alkoholosat, mert annak tömeges alkoholmérgezés lenne a vége a film felénél. Különösen bosszantó, hogy a például szintén százszor elhangzó „a roncs lecsapolása” kifejezésnek egyáltalán nincs is értelme…

Mindezek ellenére azt kell mondjam, egy hihetetlenül érdekes tudományterületről szóló, látványos és érdekes sorozatról van szó, amit érdemes megnézni. Szórakoztató, izgalmas – és még tanulni is tudunk belőle. Szóval mindent tud, amit egy ismeretterjesztő műsornak tudnia kell.

A sorozat részeit szeptember 13-tól csütörtökönként 22 órakor nézhetjük meg a Nat Geo műsorán.

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com