TéVé

Bűnhődés és bűnhődés – Les Misérables

Újabb feldolgozás készült A nyomorultakból, a BBC-s Les Misérables pedig hűen adja vissza Victor Hugo regényének szellemét.

Bár A nyomorultak a világ egyik leghíresebb regénye, annyira sok adaptáció mégsem készült belőle a filmtörténet során, mint gondolhatnánk – körülbelül évtizedenként egy, ezek közül is csak három-négy vált (el)ismertebbé. Victor Hugo művében valószínűleg a legnagyobb kihívást a terjedelme és összetettsége jelenti az adaptálók számára: az évtizedeken átívelő történetből még húzni is nehéz, hiszen lényege pont az, ahogyan a bűnhődés sosem érhet véget, a szereplők sorsa újra és újra összefonódik egymással, változatos viszonyokat és együttállásokat létrehozva.

Éppen emiatt szerencsés a BBC vállalása, amely minisorozatként dolgozza fel a nagyregényt, a hatszor egy óra pedig elegendőnek bizonyul mind a finom részletek, mind a nagy összefüggések megjelenítésére.

Victor Hugo a társadalmi romantika hatása alatt írta művét, amely 1862-ben jelent meg, és a napóleoni háborúk utáni zavaros világban játszódik. Romantikus műként A nyomorultak tele van szélsőséges jellemekkel, akik egy-egy tulajdonság megtestesítői, miközben Hugo élesen bírálja a francia törvénykezést, a társadalmi egyenlőtlenségeket és megosztottságot. Mindez az új sorozatban is átjön, talán túlságosan is – Jean Valjean önfejűsége és becsületessége, Javert megszállottsága, Fantine nyomorúsága vagy a szerelmesek naivitása néha már-már leugrik a vászonról.

Ugyanakkor az ezen jellemek közti összecsapásokat és súrlódásokat remekül ábrázolja a sorozat: a Les Misérables felhúzza a nézőt, hiszen elsődlegesen az érzelmekre hat. Könnyen teremt azonosulást a szereplőkkel, akiknek így

átérezhetővé válik a sorsuk.

Ugyanakkor a Les Misérables nem spórolja ki a regény mondanivalóját sem, ami például a legutóbbi nagy adaptációs dobásról, a 2012-es filmmusicalről nem volt elmondható. A Tom Hooper-féle A nyomorultakban minden grandiózus, egyértelmű és kerek volt, hiszen a musical alapvetően nem az árnyalt drámák, hanem a nyilvánvaló érzelmek és klasszikus ívű történetek ábrázolására alkalmas. Márpedig A nyomorultak eredendően pont a világ igazságtalanságáról és a sors szeszélyeiről szól, az állandó szorongatottságról, az emberi gonoszság és az élni akarás küzdelméről.

Andrew Davies veterán (82 éves) tévés adaptátor viszont pontosan értette A nyomorultak lényegét, így az olyan, mára klasszikussá vált forgatókönyvei nyomába érhetett, mint az 1995-ös Büszkeség és balítélet vagy az 1998-as Hiúság vására. Míg egyik legutolsó műve, a szintén BBC-s Háború és béke-sorozat lényegében a szex és vér vonulatra egyszerűsítette le Tolsztoj mondanivalóját, a Les Misérables szépen végigvezeti a generációk sorsát, az elvek összecsapását (az ember megváltozhat-e a körülmények hatására, vagy eredendően jó/rossz) és a ki kit ment meg, ki kinek teszi tönkre az életét tragikus összefüggésrendszerét.

Mindez Tom Shankland rendezésében a megszokott magas BBC-s minőségben kel életre: az elsőrangú színészgárda (Dominic West, Lily Collins, David Oyelowo, Adeel Akhtar, Olivia Colman, Josh O’Connor) és az igényes kivitelezés élményszerűvé teszi a Les Misérables hat epizódját.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás. Újságíróként dolgozik több médiumnál. A Papírfény rovatot vezeti. gyongyosililla@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..