TéVé

Megunhatatlanok lennének a drogkartellek? – Narcos: Mexico

Röviden és tömören: igen! Bár első évadként tekint a Netflix a Narcos: Mexicóra, boldogan mondhatom, hogy a Narcos 3 évadában megismert elsőosztályú minőség köszönt vissza ránk. Sőt, azzal, hogy a mexikói marihuánabirodalom felépülése egy kevésbé ismert történet, a Narcos: Mexico még izgalmasabb a kvázi elődeinél.

A Narcos 2013-ban robbant be a kisképernyőre és azonnal levette mind a szakmát, mind a közönséget a lábáról. Mondani sem kell, hogy teljesen jogosan. A Netflix sorozata amolyan véres, fülledt és izzadtságszagú történelemóraként funkcionált jobbnál jobb színészi alakításokkal, körömlerágósan izgalmas történetekkel és erős képi világgal. Ki hitte volna, hogy a kolumbiai drogkartellek történetei nézők millióit ejtik majd rabul, annak ellenére, hogy ezek az egész világ számára ismertek?

Három évad után a csatorna új projektbe fogott, amely hála az égnek törésmentes folytatása is lehetne a korábban látott alkotásoknak.

A Narcos első két évada Pablo Escobar, míg a harmadik a Cali kartell felemelkedését és bukását mutatta be hibátlanul. Az „új” sorozatban visszaugrunk az időben és országot váltunk, ami a rajongók legnagyobb örömére azt is jelenti, hogy a már megismert drogbárók közül néhányat ismét viszontlátunk a már jól ismert (és megszeretett) színészek tolmácsolásában. Most egy valamivel ismeretlenebb figurát találunk a középpontban, aki a mexikói marihuána-, később pedig kokainbirodalom élén állt hosszú évekig.

A Netflix alapvetően nem változtatott szinte semmit a bevett formulán. Hogy ezt ugyan meddig lehet sikeresen húzni, azt nem tudom, de egyelőre nagyon is működik a dolog. Az ismét 10 részes évad szép lassan, de ezzel együtt feszülten és izgalmasan követi a megtörtént eseményeket. Megint csak van egy fő narrátor, aki a magyarázó szerepet tölti be. Illetve – és ezt nagyon jól eltalálta az új évad – mostanra ki-kikacsint a néző felé is készpénzként véve, hogy aki ezt az évadot nézi, az látta az előző hármat is.

A történteket ismét mind a „jó”, mind a „rossz” oldalról láthatjuk. A drogkartell tagjai és az amerikai ügynökök harca ezúttal teljesen kiszámíthatatlan. A Narcos eddig is kiválóan értett ahhoz, hogy elérje, a néző tűkön ülve kattintson a következő epizódra, a mexikói szál azonban ennél is erősebbre sikerült. Valljuk be, Pablo Escobar neve gyakorlatilag mindenkinek többet mond, mint Miguel Ángel Félix Gallardóé. Ráadásul

a kartell és a DEA ügynökök összecsapása most a legkönyörtelenebb, sok megdöbbentő fordulattal.

Az is jót tesz a Narcos: Mexicónak, hogy a központi rossz fiú, a Diego Luna megformálta Félix az eddigi legmegfoghatatlanabb vezető. Amíg az előző három évad tankönyvszerű felemelkedést, uralmat és bukást hozott, addig most egy jóval kiegyensúlyozatlanabb útvonalat látunk. Félix sokkal gyorsabban tör a csúcs felé, de szinte egy pillanatig nem látjuk őt igazán elégedettnek. Személyisége, származása és fellépése egyszerűen nem elég erős. Luna pedig nagyon szépen adja át ezt a karaktert, aki mindent megtesz, hogy a világ fölött álljon, de egy lépéssel mindig félrebotlik. Hiába az erőszakos kitörések, a fenyegetőzés vagy a tettlegesség. Félix olyan, mint egy kisgyerek, akit az egész család enged királyt játszani, de egy ponton mindig rászólnak, hogy most már elég.

És bár ezzel egy ambivalens és olykor szánalmassá váló figurát kapunk, ezek révén sokszor érdekesebb az ő története, mint a kolumbiai oldal. Mellette párnak Michael Peñát találjuk, aki viszont pont, hogy karakterében érdektelenebb egy kicsit, a megtörtént események miatt azonban az ő vonala a Narcos történetének legkeményebb esete.

A képi világ most is sokszor lenyűgöző, az operatőri munka pedig ismét beültet minket ebbe a lezüllött és romlott világba, ahol a vér, a pénz és a drog szaga keveredik a levegőben, megfojtva minden erkölcsöt és produktivitást. A Narcos készítői ezúttal sem tartják a szájukat: súlyosan kritikus hangvételben beszélnek a korrupcióról, amely gyakorlatilag az USA legmagasabb embereit köti össze a mexikói alvilág legaljával.

Pénzért mindent meg lehet a venni, a bürokrácia pedig akkor is fontosabb, ha tonnamilliókra áramlik a kokain a világ többi részére.

Árnyalt, izgalmas és ismét nagyon informatív évaddal állt elő a Netflix, amely egy pillanatig sem kérdőjelezteti meg velünk a folytatás létjogosultságát. Csak bírjuk kivárni!

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Horrort nem néz, mert fél tőlük.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..