A History Channel legújabb sorozatában templomos lovagok küzdenek a Szent Grálért, a Szentföldért és a mindegyiknél szentebb néző kegyeiért, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Az úr 1119. évében, nyolc lovag által alapított Templomos lovagrend a XIII. századra Európa egyik legbefolyásosabb szervezetévé nőtte ki magát. Szinte minden keresztény országban (és a Szentföldön is) volt erődítményük (miközben pusztán a pápának tartoztak engedelmességgel), ám nem csak katonai, de gazdasági erejük is jelentős volt. A középkor leggazdagabb intézményeként uralkodóknak is hiteleztek. Aztán a Keresztes háborúk bukásával ők is egyre inkább elvesztették a jelentőségüket, míg végül IV. „Szép” Fülöp francia király 1307-ben egy koncepciós per keretében (a vád vallásgyalázás volt, az ok pedig, hogy megszerezze a Templomosok vagyonát) feloszlatta a rendet, megkínozta tagjait és kivégezte annak nagymesterét. Nem csoda, hogy a Templomosokhoz már fennállásuk idején számos legenda és rejtély kötődött, amelyeknek száma a bukásuk után eltelt évszázadok alatt csupán fokozódott. (Összefüggésbe hozták már őket a szabad kőművesekkel, a Szent Grállal vagy éppen a Frigyládával.)
A History Channel legújabb sorozata, a Templomosok (Knightfall) pedig éppen ezeket – és a rend történetét – igyekszik feldolgozni. (A sorozat nálunk az HBO-n, illetve az HBO GO-n látható). Papíron tehát minden adott lenne egy újabb nagyszabású, minőségi kosztümös sorozathoz (mint amilyen a nemrég az utolsó évadát kezdő, szintén History Channel produkció Vikingek.) Sajnos azonban az első két rész alapján egyelőre úgy tűnik, hogy nem a Templomosok fogja betölteni a Trónok harca által hagyott űrt.
A history jelzőt a sorozat esetében érdemes nagyvonalúan kezelni, ugyanis a Templomosok még annyira sem ragaszkodik a történelmi eseményekhez, mint a Vikingek tette azt.
Persze a hangulat, a kosztümök és kellékek korhűnek tűnnek, ám ellenben a skandináv martalócok sorozatával, a Templomosok legfőbb karakterei – leszámítva a pápát és a királyi családot – teljes mértékben fikciósak. Persze az alapvető probléma a Templomosokkal nem is az, hogy nem valós történelmi alakok a főszereplői, hanem, hogy karizmátlan, egysíkú figurák, akik köré – ebből fakadóan – igazán izgalmas történetet sem sikerült írni.
A sorozat cselekményét mozgásba lendítő MacGuffin nem más, mint a Szent Grál. Ezt keresik a Templomosok, élükön a királynéval tiltott viszonyt folytató, zsiványos Landryval (Tom Cullen). Ám sajnos az elveszett ereklyék kalandorainak élete sem játék és mese, hiszen szent küldetésüket nehezíti a korszak ingoványos politikai helyzete. Egy rejtélyes orgyilkos szekta, a pápa, a francia király (és sunyi tanácsadója), Franciaország a környező királyságokkal ápolt érzékeny kapcsolata és a gyenge forgatókönyv mind-mind nehezíti majd hőseink helyzetét. Aki egy véresebb Szulejmánra vágyik, az meg is találta a sorozatát, ám a Vikingek/Trónok harca rajongók jobban teszik, ha várnak még a méltó utódra.
Kezdetnek ott van rögtön a főszereplő, Landry figurája.
Egy cölibátust fogadott harcos pap, aki ennek ellenére aktív nemi életet él, ráadásul nem is akárkivel, hanem jó barátja feleségével. Noha az alapfelvetés lehetőséget adna egy erős drámára, sorozatunk hősét láthatóan semennyire sem izgatja, hogy több esküjét is megszegi.
Ő laza és öntörvényű. Sajnos az összes többi szereplő – leszámítva talán az Olivia Ross által játszott királynét – hasonlóan egysíkú. A király tanácsadója (Julian Ovenden), a rezidens szarkeverő, akinek ördögi hátsó szándéka és ehhez illő körszakálla van. Egy C kategóriás Kisujj, akinek a cselszövései és ármányai a Herkules/Xéna sorozatok összetettségét idézik. Aztán itt van még a sérülése miatt lefokozott harcos, aki hamar árulóvá válik (Pádraic Delaney). Illetve Luke Skywalker helyi megfelelője (Bobby Schofield), a farmer fiú, aki szerette halála után csatlakozik a harcos csuhások szervezetéhez.
A Templomosok az a fajta sorozat, amiben a francia lovag ékes 21. századi angolsággal beszélget az arab mamelukkal. Persze mondhatjuk, hogy ebbe belekötni az a kukacoskodás minősített esete, ám ne feledjük, hogy a szintén History Channel által készített Vikingben sikerült megoldani, hogy két különböző nyelvű karakter találkozásánál, két különböző nyelvet halljon a néző. Noha ez a nyelvi kérdés pusztán apróságnak tűnhet, mégis nagyszerűen mutatja, hogy jelenlegi formájában a Templomosok messze elmarad a „sorozatok aranykorának” zászlóshajóitól. A cselekményének és karaktereinek rétegeiben épp úgy, mint látványban.
Hiába ugyanis a nyitány monumentálisnak szánt ostromjelenete, ha az inkább egy 10 éves Stronghold videojáték átvezetőjét juttatja az eszünkbe, de azért a sorozat későbbi, kisebb létszámú kardcsörtéi már nem ilyen vészesek. De a középkor mocskossága annak ellenére is sokkal kevésbé érezhető, hogy brutalitásból azért bőven nincs hiány. A csatákban fröccsen a vér, szakadnak a végtagok és valakinek még a feszület is a torkán akad.
Mindezzel együtt az egész sorozatot kiábrándító sterilség lengi be, sajnos a Templomosok minden ízében végtelenül meghaladottnak érződik. Nem borzalmas, de nem nyújt semmi olyat, ami miatt őszintén tudnám ajánlani (főleg úgy, hogy még megy a Vikingek is). A történelmi sorozatok fanatikusai, azok, akiket kifejezetten érdekel a Szent Grál legendája, vagy szükségük van heti 40 perc agykikapcsoló, lovagosdira, esetleg tehetnek vele egy próbát.
