Sorozat

Nem másodhegedűsök – Titans

Olyan nagy nevek, mint Superman, Batman, a Zöld Íjász, Flash vagy Supergirl után a DC másodsorbeli képregényhősöket küld harcba a kisképernyőre. A Titans azonban nem marad el elődeitől – a Tini titánok szuperhőscsapat kalandjait követő széria nyitánya felkeltette az érdeklődésünket. Pilotkritika.

A Bob Haney és Bruno Premiani által megalkotott Tini titánok csapata először 1964-ben a Brave and the Bold lapjain mutatkozott be – az idősebb hősök rendszerint tinédzser segítőiből összeállt csoport az Igazság Ligájának ifi megfelelője volt, ami hamar elnyerte a kamaszkorú olvasók szimpátiáját. A kezdő csapatban Robin, a Kölyök Flash, Aqualad és Csodalány kapott helyet.

A DC azonban a csapatot időről időre megújította, és a nyolcvanas években Marv Wolfman író és George Pérez rajzoló segítségével új tagokat toborzott: Éjszárny (az egykori Robin, Dick Grayson új személyazonossága), Csillagtűz, a magyar változatokban Alakváltó, Átváltozó és Gézengúz néven is futó Beast Boy és Holló is szerepet kapott. Ezt az alakulatot keltette életre Batman és Robin vállalhatatlan forgatókönyvét az Egy csodálatos elme Oscar-díjával kompenzáló Akiva Goldsman, a DC Entertainment kreatív igazgatója, a maga is számos képregényt jegyző Geoff Johns és az Arrowverse-ért felelős Greg Berlanti új sorozata, a Titans.

A képregényben a hősök már fiatal felnőttek voltak, a sorozat viszont keveri a korosztályokat – mindenkinek remek azonosulási pontokat adva. A széria a Gothamot maga mögött hagyó Dick Graysonnal (Brenton Thwaites) indít, aki Detroitban dolgozik nappal rendőrként – éjszaka pedig igazságosztóként. Itt találkozik Ravennel (Teagen Croft), a furcsa erő birtokában lévő, rémült tinivel. Ismerkedünk Csillagtűzzel (Anna Diop) és egy villanásra megérkezik Gézengúz (Ryan Potter) is.

A sztori még igencsak alakulóban,

a csapat még nem állt össze, de az már biztos, érdekes utazásra indulunk.

Ami kifejezetten tetszett, hogy az alkotók nem kapkodták el a dolgokat, nem akarták már az első rész végére felállítani a bandát, hagytak időt az ismerkedésre, feszültségkeltésre. Jó a casting: Brenton Thwaites már jelenlétével is éreztetni tudja – bár még nem mutattak belőle semmit az alkotók –, hogyan telt be a pohár a felnőttsége határára érő Robinnál, Anna Diop szinte lerobban a képernyőről, Teagen Croft pedig remekül ábrázolja a rettegés mélyén lapuló erőt. Ha ügyesen keveri a szálakat – csakúgy mint a remek előképnek számító Gotham –, elsősorban ezekre az emberi minőségekre fókuszál majd a DC saját gyártású, hozzánk a Netflix forgalmazásában érkező széria.

Annál is inkább, mert az akció részen sok a hiba.

A CGI egyenesen leugrik a képernyőről, és a bunyó sem annyira szofisztikált, hogy ezekért a pillanatokért kövessük az eseményeket. Amit azonban már a trailer is sejtetett: az erőszakos elemekkel nem fukarkodtak a készítők, véres, sőt itt-ott szinte horrorisztikus epizódok is befigyelnek, ami kifejezetten vonzóvá teszi a nyitányt.

Ami azonban – fontos tisztáznunk – elég messze áll attól a világtól, amit az utóbbi években az elsősorban vidámabb hangvételű rajzfilmekben szereplő csoport eddig sugallt magáról. A Tini Titánok csapata elsősorban a kamasz korosztály meghódítására született, sok-sok humorral operál és mind a nolani lelki mélység, mind az a fajta erőszakábrázolás, amit a sorozat hoz, igencsak távol áll tőle. Ettől persze még remek a Titans felvezetése, aminek a folytatását, én személy szerint, biztosan nyomon követem majd.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.