Sorozat

Sorozatista: A neved a pajzsod – Gyökerek

Roots

Alex Haley Pulitzer-díjat érő regényét már nem először adaptálják televíziós sorozattá, ám a 2016-os verzió nem csupán egy nagyobb költségvetésű restauráció, hanem a 12 év rabszolgaság óta a legjobb alkotás, amit Amerika sötét időszakáról láthattunk.

A History Channel négy részben meséli el egy fekete család több generáción átívelő történetét. A cselekmény a 18. század végi Afrikában kezdődik, ahol az ifjú harcost, Kunta Kintét (Malachi Kirby) elrabolják, majd az új világba szállítják, ahol rabszolgasorba kerül. Már a hajón utazva ellenállást szít, és nem hagyja abba a lázadást a gazdái alatt sem. Azonban az ültetvényen eltöltött évek során el kell döntenie, hogy melyik a fontosabb számára: szembeszállni és elszökni, vagy biztonságot nyújtani az embereknek, akik fontosak számára. Cselekedetei és harcoshoz méltó attitűdje évtizedekre előre meghatározza családjának sorsát és kulturális beágyazódását. Utódjai az ő szelleméhez képest élik saját életüket, viszonyulnak a gazdáikhoz és hoznak döntéseket a családjukkal kapcsolatban.

Öt generációt ismerünk meg, akiknek különböző személyiségében a legnagyobb egységet felmenőjük, Kunta teremti meg. Kizzy, George és Tom egyaránt megpróbálkoznak beilleszkedni a fehérek mellé, de mikor konfliktusba kerülnek, ősük történetéből merítik maguknak a kitartáshoz szükséges erőt. Kizzy bizalmatlan a fehérekkel és vissza is szól nekik, ha szükség van rá. George igyekszik a kedvükben járni, hogy ezzel megvásárolja szabadságát. Tom nyugodtan és békében akarja végezni a dolgát, hogy ne eshessen senkinek bántódása a családi körben. Hiába próbálnak jól cselekedni, mind egyaránt a körülményeik áldozatává válnak. Árulás, bántalmazás, folyamatos megaláztatás a soruk, ám a sorozat célja nem a szenvedés megmutatása.

A Gyökerek Amerika rabszolgatartó korszakának egyik, ha nem a legdefinitívebb műve. Nem csupán azért, mert az egész történelmi időszakot lefedi az évtizedeken átívelő sztori, hanem mert rengeteg aspektusát megvilágítja az afroamerikaiak identitáskeresésének. Bemutatja a kapcsolatot az anyafölddel és az ottani hagyományokkal, valamint az új világba való beilleszkedéssel. Alex Haley megtörtént eseményekből írta az alapul szolgáló regényt, miután felkutatta saját őseit. A múltból való építkezés és a felmenőink szellemiségének továbbörökítése mint téma erőteljesen átjön a nézőnek. Megmutatja, hogy a legnehezebb időszakban honnan merít bátorságot és kitartást magának az ember.

Színvonalas, de sokszor kapkodó minisorozat lett a Gyökerek. A négyszer másfél órás történetet jobban ki lehetett volna bontani, mert a szereplőkkel való együttérzést a húsz percenként történő időbeni ugrálás megakasztja. Az első epizód egyenletesen építkező cselekménye után a második rész már olyan hatást kelt, mintha költségvetési okokból kivágtak volna részeket, hogy gyorsíthassanak. Kunta Kintét az elején jól megismerhetjük, de történetére nem kapunk lezárást, mert miután lányát elválasztják tőle, búcsút intünk neki a második részben. Érthető, hogy a talányok csak hozzáadnak a legendájához, de nem világos, hogy miért ragadják el a sorozat hősét, akivel addig azonosultunk. Ezután Kizzy (Anika Noni Rose) sztorija sokkal kevésbé van kibontva, mint apjáé. Az az érzésünk, hogy az alkotók az ő szegmensét kevésbé tartanák érdekesnek, és már alig várják fia, Csirkés George (Regé-Jean Page) megszületését, aki a harmadik epizódtól meghatározó szereplő lesz. Tom (Sedale Threatt Jr.) pedig már sokkal jellegtelenebb karakter elődjeihez képest. Hiányzik a húsba hatoló keménység a Gyökerek második feléből. Már nem fizikai, hanem érzelmi kihívásokkal néznek szembe, ami melodramatikussá változtatja az addigi túlélődrámát.

A legnagyobb problémát, az egyenetlen ütemet szerencsére ellensúlyozza a remek produkció és a kifogástalan szereplőgárda. Forest Whitaker és Jonathan Rhys Meyers mellékszerepei voltak a legkiemelkedőbbek, ugyanis mindketten a legjobb formájukat hozzák hosszú évek után. A sorozat nem csak remekül néz ki, de körömrágósan izgalmas is sok jelenetében. Tele van véres és drámai momentumokkal, ezek közül is a legemlékezetesebb egy nagyon erőszakos pisztolypárbaj, mely azonnal beleégett az agyamba.

Annak ellenére, hogy egy ennyire sokrétű történetet láthatunk, mégis kicsit fáradtan fogunk felállni a Gyökerek után, mert egy kimerítő, érzelmekkel teli és sűrű élmény. Az epizódszám növelésével még konzisztensebb és jobb lehetett volna.

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel 2017-ben csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez, 2018 és 2022 között szerkesztőként segítette a lap mindennapi működését. Bár celluloid-mindenevő, kedvencei a morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok, az igényes blockbusterek, emellett szenvedélyes katasztrófaturista is, így nincs olyan egy-kétpontos film, amely ne keltené fel az érdeklődését.