Egy nemzetközileg szinte teljesen ismeretlen stáb tudta biztos kézzel újraadaptálni a Parfüm című krimit. A mába emelt kosztümös történet több mint egyszerű újrafeldolgozás.
1985-ben jelent meg először a még ma is élő német író és forgatókönyvíró Patrick Süskind A parfüm: egy gyilkos története című nagy hatású kosztümös regénye, amiből 2006-ban Tom Tykwer készített mozifilmet. A Netflix 6 részes német sorozata ehhez képest a jelenben játszódik, és nem magát az eredeti történetet dolgozza fel újra, mint a korábbi mozifilm, hanem alapanyagnak használja, és bizonyos motívumokat megtart belőle ahhoz, hogy hasonló hangulatot és motivációkat teremtsen a 20. és 21. századi Németországban.
Az eredeti a regény és a 12 évvel ezelőtti film ugyanis Jean-Baptiste Grenouille, a párizsi csatornákban az 1700-as években eldobott, koldusként élő, ámde páratlan szaglással bíró fiú története, aki előbb egy híres párizsi parfümkészítő mellett, majd saját magától tanulja meg a szakmát. És különösen azt, hogy a nagyon finom vörös hajú női bőrben vannak olyan illatok, amiket magunkra fújva elnyerjük mindenki szeretetét.
Ölni kell azért, hogy szeretve legyél.
Ezt a dilemmát az eredeti történeteknél jobban kifejti a modern korban játszódó német sorozat. Mindenféle moralizálás nélkül is azért feltehető a kérdés: talán azért van-e ilyen mértékű hangsúlyeltolódás, mert soha nem tapasztalt mértékben vagyunk szeretethiányosak mi, 21. századi emberek?
Saját kertjének medencéjében találják holtan a híres és gyönyörű szép vörös hajú énekesnőt. Az elsőt később mások követik. Az eredeti történetek ismerői már jól tudják azt, amit a rendőrség egyelőre nem ért: vajon miért van megkopaszítva és lágy részeinél kivágva az áldozat?
A szeretethiány mint fő motívum minden szálon: a jelenben két helyen és a múltban is végigvonul. Az előbbit vezető nyomozó magánéleti válsága a sorozat utolsó epizódjának végére – hogy, hogy nem – az afrodiziákumként működő parfüm segítségével oldható meg. De az első áldozat 5 fős baráti körében is sok az érzelmileg defektes. Ők lesznek a 6 epizód során a főbb gyanúsítottak. A 25 évvel korábbi idősávban a 6 fős társaság még gimnazista, a regénnyel és a parfümkészítéssel itt ismerkednek meg, és itt is a szeretethiány motiválja őket leginkább.
Noha az eredeti főszereplő, Grenouille története is magában foglalja a kitaszított, mindenki által megvetett gyermek későbbi éhségét a jó szóért, a mai korban játszódó sorozatban ez jóval hangsúlyosabban megjelenik.
Az utolsó epizód markánsan megjelenő üzenetéig azonban keserves az út. A hosszú snittes, kevés beszédű utalások a múltra vagy a jelen kapcsolataira, egy-egy fél szó, amiben az eredeti regényre lehet ismerni, és ami újabb és újabb kapcsolódási pontokat teremt, különösen vájt fülűeknek való. Ezek az egyébként a filmnek markáns hangulatot is adó filmnyelvi eszközök a már-már süketítő módon feszültségteremtő zenével parádés hangulatot és stílust adnak.
Az eredeti történet ismerete nélkül azonban az ember könnyedén csak kapkodja a fejét. A legtöbb filmadaptáció az eredeti alapanyag ismerete nélkül is megállja a helyét a nézőben. A Parfüm kétségtelenül szintet lép: az élmény csak a kettő együttes ismeretével lehet tökéletes.