Kritika

A Jóisten nincs itt – Örök tél

Az Örök tél az utóbbi évek egyik legfontosabb magyar filmje, egyszerre kemény megemlékezés a kommunizmus bűneiről és elégtétel az áldozatoknak. Szász Attila és Köbli Norbert azonban nemcsak fontos, hanem nagyon megható művet is készített.

2015-ben Gulág emlékévet hirdetett a kormány, aminek az utolsó – egyben legnagyobb szabású – állomása az Örök tél elkészülte. A filmmel folytatódik az utóbbi évek művészi számvetése a múlttal: a Saul fia és az 1945 után újabb rendkívüli, a személytelen emlékmű határain messze túllépő, a kollektív emlékezetre mélyen ható magyar film született egy huszadik századi tragédiáról. Mivel a közbeszédben vissza-visszatérő vitatéma, hogy a kommunizmus bűnei még nem kaptak megfelelő mozgóképes feldolgozást, az Örök tél amellett, hogy méltó megemlékezés és tévéfilmes hivatkozási alap lehet, igazi elégtétel is az áldozatoknak.

A téma nem is kerülhetett volna jobb kezekbe a Szász Attila-Köbli Norbert párosnál. Rendezőként és forgatókönyvíróként ők ketten készítették az utóbbi évek legsikeresebb magyar tévéfilmjét, a mozikban is hónapokig futó Félvilágot, illetve a szintén remek A berni követet – Köbli pedig egyébként is hiánypótló szerepet tölt be a huszadik századi magyar történelem filmes feldolgozásában. Az ötvenesévek-trilógiája mellett (A vizsga, Szabadság – különjárat, A berni követ) szívesen nyúl régebbi történetekhez (Szürke senkik, Árulók) is. Fontos, hogy Szász és Köbli a definiált történelmi helyzetben mindig megtalálják az embert, ez hangsúlyosan így van az Örök télben is.

Bár szokás Gulág-filmnek nevezni, valójában az Örök tél egy Gupvi-táborban játszódik. A különbség, hogy ide politikai foglyok helyett hadifoglyokat és internáltakat hurcoltak a szovjetek. A megszállt területek németsége kollektív bűnösnek számított, akiket „málenkij robot” címen összegyűjtöttek és jóvátételként dolgoztattak – ideológiai okok helyett itt a gazdaságiak domináltak. De mivel az Örök tél általánosságban állít emléket a szovjet munkatáborok áldozatainak, ez a megkülönböztetés másodlagos; ugyanakkor így talán még könnyebb is azonosulni a történet hőseivel, hiszen tökéletesen ártatlan, apolitikus, civil nők szenvedéstörténetét követhetjük nyomon.

Önmagában ritkaság, hogy egy hasonló történet főszereplői nők legyenek, de további különlegesség, hogy egy magyar film a magyarországi svábokról szól. Az Örök tél így a rendszerszemléletűvé egyszerűsített identitáskérdésekről is megemlékezhet, illetve egy, a málenkij robotnál is kibeszéletlenebb szégyenfoltról, a nemzetiségek második világháborús tragédiájáról is szót ejthet.

A film Havasi János újságíró, író családtörténetén alapul: Havasi elbeszélésének főhőse az édesanyja, akit számtalan sorstársával együtt 1945 januárjában egy baranyai faluból hurcoltak el három hét kukoricatörésre – amiből aztán öt évnyi kényszermunka lett egy donyecki szénbányában. Bátor tett volt, hogy Havasi a világ elé tárta ezt az eltemetett családi titkot, hiszen a szenvedés mellett a munkatáborokban szövődő emberi kapcsolatokról is őszintén beszél. Köbli jó érzékkel hagyta meg a személyes jegyeket és tette ugyanakkor áramvonalasabbá a forgatókönyvet – a jelen adta keretet elhagyva például még nyersebbé és direktebbé tette a novellát.

Hogy lehetséges az, hogy az Örök tél az első jelenettől kezdve iszonyú szívfacsaró? Az alkotók egyszerű eszközökkel dolgoztak, és azzal tették igazán borzalmassá a filmet, hogy szorosan a hősökre, pontosabban a főszereplő Irénre (Gera Marina) koncentráltak. Kevés a zene és párbeszéd, annál több a hátborzongató zörej, a sötét képekből pedig árad a kilátástalanság. Izgalmas, hogy ismét kiderült: a Saul fia után már nem lehet ugyanúgy beszélni a világháború pokláról, mint azelőtt. A szentimentalizmusnak, hatásvadászatnak nincs helye, amikor a kimondhatatlant kell kimondani. A film sajtótájékoztatóján is elhangzott, hogy az alkotók rájöttek:

az igazi szörnyűséget nem lehet megmutatni, csak az embert benne.

Azaz az Örök tél (az embert próbáló forgatás ellenére) nem szenvedéspornó, mégis csontig hatolóan érzékelteti, min mentek keresztül a táborlakók. Nem attól lesz feszült, hogy a változatos fenyegetések (kissé katalógusszerű) tömegével szembesülnek benne a nők. A hideg, a kimerítő munka, az éhség, vadállatok, betegségek, őrök azáltal lesznek igazán rémisztőek, hogy mindeközben a személyes nézőpont uralja és nemesíti meg a filmet.

Az Örök tél nem kalandjáték, ahol várjuk az újabb akadályt, hanem végtelen haláltusa, amelyben sokan elbuknak, mások viszont túlélik. Mi kell az életben maradáshoz? A jég hátán is megélő Rajmund (Csányi Sándor) szigorú szabályokban hisz, amelyek Irén megjelenésével rögtön átértékelődnek. Kinek a taktikája válik be: a rideg, elszigetelődő és önző ügyeskedés, vagy az empatikus, vallásos, érzelmeit el nem fojtó küzdelem a célravezető? Lehet-e embernek maradni az embertelenségben? Miután a táborlakók felülkerekednek a kezdeti veszélyforrásokon, a szabályok pattogó dinamikája hoz új rendezőelvet a filmbe. Eközben pedig karakterek személyiségváltozása (-torzulása?) láttatja igazán, milyen áron lehet felülkerekedni a szörnyűségeken, hiszen a megedződés egyben a tágan értelmezett ártatlanság elvesztésével is jár. A film tanulsága, hogy többféle túlélési stratégia létezik, de mindenki súlyosan megsínyli a munkatáborban eltöltött időt.

Éppen a fojtogató kezdet és a szörnyű tanulási folyamat miatt lesz a tévéfilm utolsó hányada kevésbé izgalmas. Ekkorra Irén Rajmund segítségével megtalálja a túlélés kulcsát, miközben a körülmények is javulnak valamelyest. Ám Havasi írását elolvasva kiderül, hogy a történet így hiteles, ugyanis (az első néhány év pusztító embertelensége után) a táborok valóban élhetőbbé váltak, még a filmben ábrázoltnál „jobb” is lett a helyzet. A Nap birodalmát idéző, konszolidálódó táborélet azonban újabb feszültségforrásokat támaszt: újabb árnyalattal gazdagodik a Kertész Imre-féle „a koncentrációs táborok boldogsága”-gondolat is. A befejezés ugyanis rámutat, hogy a túlélők is vesztesek, akiket kétszeresen is tragédia ér: az otthoni újrakezdés ugyanúgy érzelmi sokkhatással és lemondással jár – ráadásul sem egyik, sem másik traumát nem oszthatják meg senkivel. Ezen változtat az Örök tél: nyíltan kimondja, amit eddig elhallgattak, és még annál sokkal többet is.

A film premierje 2018. február 25-én este 21:00 órakor lesz a Duna TV-n.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com