Fókuszban TéVé

Hihetetlenül gyönyörű a pusztuló Föld – Our Planet

Lélegzetelállító képek, érdekes új információk és valami hihetetlen látványorgia: olyan szín- és fényvilágban úszik a természet, amit kis képernyőn még sosem láttunk. Bár a környezetvédelem fontosságát hirdeti, az Our Planet nem igazán arra megy rá, mit veszítettünk eddig, hanem sokkal inkább arra, hogy mi mindent veszíthetünk még.

David Attenborough most a Netflix égisze alatt hozta el legújabb sorozatát, amely a globális felmelegedés legsúlyosabb következményeit mutatja be a természetben. A tízrészes Our Planet minden epizódja egy-egy területet vesz nagyító alá: bepillanthatunk az édes- és sós vizek, az erdők, a szavanna és a jég borította csúcsok világába is. A hangsúly ezúttal is az állatvilágon van, és ezt kötik össze a készítők a pusztuló környezettel.

Pontos példák révén a szemünk láttára áll össze, hogyan is hat a természeti kincsek elvesztegetése egyes állatfajokra és konkrét csoportokra.

Minden brutális, felháborító és elszomorító adat mellé azonban jutnak szórakoztató és bájos képsorok is. A sorozat nem a pusztulást mutatja be. Nem csontsovány jegesmedvék és szomjan haló elefántok hatásvadász képsorait használja Attenborough, hogy felnyissa a szemünket. Sokkal inkább informatív és őszinte az alkotás, hiszen a számok magukért beszélnek. Csak néhány emberi mértékben szinte felfoghatatlan adat arról, mit veszítettünk eddig: Borneó dzsungelének fele eltűnt az elmúlt 50 évben. Nyaranta a Föld jégrétege 40 százalékkal vékonyabb, mint volt 1980-ban. Az óceánok nagyragadozóinak 90 százaléka lett már oda. Lehetne folytatni, és a sorozat teszi is, de nem agyzsibbasztóan és szájbarágósan.

Inkább úgy kell elképzelni, hogy az ember végignéz egy-egy részt, nagyon sokat tanul az állatokról, miközben olyan színvonalú felvételeket lát, amelyek tényleg káprázatosak, és ebbe a szín és tudásforgatagba kerül be egy-egy fontos adat az eddigi negatív változásokról. A fókuszban azonban leginkább a folyamatok, a miértek és az okozatok állnak. Hogyan is hat a jégréteg elvékonyodása élőlények millióira? Sok olyat hallunk az Our Planet epizódjaiban, amikről nagy vonalakban eddig is tudtunk, de most társítani tudjuk hozzá a konkrét faunát:

és ha ez nem mozgat meg senkit, akkor tényleg komoly bajok vannak.

Minden informativitása ellenére is a sorozat legnagyobb erénye a hangi és képi világ. Olyan csúcstechnológiákkal dolgoztak a csapatok több éven át, amelyek eredményeképpen olyan jeleneteknek lehetünk tanúi, amelyeket puszta szemmel akkor se látnánk ilyen jól, ha ott állnánk az állatoktól pár centiméterre. Arról nem is beszélve, hogy sosem kerülnénk pár centiméterre egy kék bálna kicsinyétől vagy egy több kilométerre az óceán fenekén élő haltól. Sok természetfilm van már mögöttem, de képminőségre toronymagasan ver mindent a Netflix produkciója. Az pedig csak a kezdet, hogy közel és élesen látni mindent. Az utómunkálatok révén olyan színorgia vár a nézőre, hogy csak na!

Ehhez társul Steven Price lélekemelő zenéje. A Gravitációért Oscar-díjat is kapó top zeneszerző megint hozta a maximumot. A Gyűrűk Ura II és III zenei motívumaihoz lehetne legjobban hasonlítani a felcsendülő dallamokat. Ami azonban ennél is hatásosabb, az azon jelenetek sora, amikor a természet hangja utat tör, és a zene megszűnik. Percekig hallgatni, ahogy olvadnak a jégfalak és tonnaszámra zúdulnak bele a tengerbe, valami lehengerlő. Ehhez pedig nagyon jó érzék kell, hogy mikor lépjen be a zene hangulatnövelés céljából és mikor haljon el, kiemelve a Föld nyers erejét.

Az is nagyon okos, hogy állandóan kiugrunk az űrbe, hogy egyben láthassuk a Földet.

Ez tudatosítja, hogy nem csak a következő sarokig kell ellátni és gondolkozni – az egész Földet kell megmenteni, lehetőleg globális összefogással.

Emellett amolyan finom, de szemfüles noszogatást is takarnak ezek a képsorok, miszerint sosem baj, ha olykor perspektívát vált az ember. Ehhez kapcsolódva, de már visszatérve a Földre az is nagyon hatásos, amikor elszigetelt állatok reménytelen vonulását látjuk. Felébreszti az emberben a szégyen gondolatát, hogy mennyire magukra is vannak hagyva ezek a teremtmények. Groteszk, de mély párhuzamként állnak ezzel szemben azok a képsorok, amikor pontosan az ellentéte történik: állatok ezrei zsúfolódnak egy kis területre, mert szűkül a természetes élőhelyük.

Minden erős kép és száraz, letaglózó tény ellenére sem harsányan szólít fel a természetvédelemre a mű. Nem sulykol, nem hoz le az életről és nem vádlón próbálja újra és újra felmondani, hogy mit tesz rosszul az ember, és mit kell tenni, hogy visszafordítsuk a problémákat. Konkrét megoldásokat nem is hallunk, mert nem ez a lényeg. Az Our Planet azt tűzte ki célul, hogy bemutassa, miért és hogyan pusztul a Föld, és mi az, ami még itt maradt nekünk. Hogy aztán elveszíthessük, ha nem változtatunk az egész emberiség hozzáállásán.

Végezetül, hogy ne legyen elfogultan demagóg és igazságtalan a sorozat, Attenborough több pozitív példával is szolgál.

Több természetvédelmi terület gazdagságát is megcsodálhatjuk, üdvözölhetjük a legújabb vadászati tilalmakat és az olyan fajok megmentését, mint a bálnák. Az üzenet tehát tiszta: van remény, csak össze kell fogni és tenni kell azért, hogy ne pusztuljon el teljesen a mi gyönyörű Földünk.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Horrort nem néz, mert fél tőlük.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..