Kritika

Harvey Weinstein, a futballpápa – Paterno – eltemetett bűnök

Al Pacino a Paterno – eltemetett bűnök című filmben

Barry Levinson a Paterno – eltemetett bűnök című filmmel a Dr. Halál után ismét egy kényes téma hajszálvékony határmezsgyéjére képes beállni, hogy onnan forgassuk fejünket jobbra és balra az események sodrásában. Az egyetemi amerikai foci pápájával és az USA egyik legnagyobb molesztálási botrányával azonban még így is csak a felszínt tudja kapargatni.

„Mi az a szodómia?” – kérdezi szűk családi körben Joe Paterno (Al Pacino), a Pennsylvania State University sportpápája, amikor az egyetemi amerikai focicsapat régóta megbecsült edzőjének, Paterno beosztottjának, Jerry Sanduskynek (Jim Johnson) a vádiratát olvassa a család nagy unszolására. Innen nézve talán ez a legnagyobb különbség Paterno személye és a róla a sajtóban kialakult kép között. JoePa nem foglalkozott semmi mással, csak a munkájával. Workaholic hozzáállása milliókat hozott az egyetemnek, gyerekek és egyetemisták tucatját vitte a futballhoz, de ami azon kívül esett, arról halvány fogalmam sem volt. Ebben a jelenetben sok minden jelen van Paterno személyiségéből, de előtte talán nézzük meg, mitől durranhat ekkorát egy zaklatási botrány.

Joe Paterno, vagy ahogy őt a filmben, a sajtóban és az egyetemen is hívták: JoePa, maga volt az amerikai Kiss László úszókapitány, persze annál sokkal több. Egy, az USA-ban nemzetinek számító sportágban (a Super Bowl hazájáról beszélünk!) döntögetett eszméletlen csúcsokat majd’ fél évszázadon keresztül, és segítségével indultak el a profi karrier felé futballisták százai. A császároknak kijáró pompa és tisztelet a meccsnapokon, tucatnyi stáb, ami csak JoePa rezdüléseit figyeli, akinek életében szobrot állítottak az egyetemen. Itt minden egyes rezdülés reflektorfényt kap, pláne egy ekkora horderejű ügyben.

Paterno – eltemetett bűnök

Sandusky, akit a helyi újság 2012-ben feltárt oknyomozó riportjai eredményeképpen többrendbeli, kiskorúak elleni zaklatással vádolnak, kétségtelenül bűnös, ezt akkor, a botrány kitörése idején és azóta sem kétli senki. De a közvéleményt a közlegény kevésbé érdekli, ha beszélhet helyette a tábornokról is.

Az egyre gyűrűző különböző szexuális botrányok között világszerte ugyan eltörpül, Amerikában mégiscsak nagynak számít az amerikai futballt érintő ügy. Mondhatnám úgy is, amíg a hollywoodi esetek csak a világ kultúrafogyasztó területeit érdeklik, ennél többen vannak azok, akik a hétvégi NFL meccsekre várnak. Mit nekem Harvey Weinstein, ha meginoghat JoePa is?! Az ügy célkeresztje tehát hamarosan a valódi bűnösről a nagyhalra kerül.

Az első számú kérdés az lesz: tudhatott-e Paterno az ügyekről, és ha igen, mit tett annak megakadályozására?

Barry Levinson forgatókönyvíró és rendező jó érzékkel nem a sótlan és névtelen Sanduskyt tette meg filmje főszereplőjévé, hanem a sokkal érdekesebb, és komplexebb Paternót, és így tudja feltenni az érdekesebb kérdést. Így van mód jobban és árnyaltabban bemutatni egy sokdimenziós személyiséget, és rámutatni arra is, mennyire egyszerűsít ilyen esetekben a közvélemény és a média.

Levinson mindig is szerette bemutatni a bonyolult pasikat. Dustin Hoffman az Esőemberben, Robin Williams vietnámi rádiósként ugyanúgy remekül megrajzolt karakter, mint az ebben az évtizedben feldolgozott igaz történet alapján készülő HBO TV-filmek főszereplői, jelesül mind Al Pacino alakításában. A Dr. Halál aktív eutanáziát támogató orvosa, Jack Kevorkian ugyanúgy, mint a gyilkossággal megvádolt szuperhíres és gazdagzenei producer, Phil Spector.

Paterno – eltemetett bűnök

Joe Paterno kicsit talán a kettő keveréke, mind a két korábbi filmből a jobb tulajdonságokat sikerült beemelni. Ahogy a Dr. Halál főszereplője a film minden percében újra és újra erkölcsi válaszút elé kényszerít minket, úgy tudunk egyszerre – vagy éppen folyamatosan felváltva az utolsó jelenetig – hinni a futballpápa ártatlanságában, mégis okkal rátenni a felelősség terhét. Ahogy fentebb említettem,

Paterno a film alapján egy elvarázsolt figura: semmi más nem érdekli, csak a következő mérkőzés, most éppen a Nebraska ellen.

A semmi alatt tényleg a semmit kell érteni, beleértve az otthoniak ügyes-bajos dolgait, ahogy azt is, hogy éppen most néhány firkászt évtizedekkel ezelőtti dolgok kezdték el érdekelni.

Ellentétben azonban az alkotók árnyaltan bemutatott Paterno képével, az utcára kilépve egészen más a helyzet, és ez a kettősség adja talán a legjobban a film feszültségét. Amíg egy csapat egyetemista (vagy bármilyen más szimpatizáns, mindegy is) valószínűleg minden háttérismeret nélkül szimpátiatüntetést tart az edző háza előtt, protest megy ki a hétvégén meccsre, vagy éppen az utcára vonul JoePa védelmében, nevét skandálva, addig megint mások rögtönítélő bíróság felállítását, az amerikai futballpályák azonnali sóval való behintését követelik.

A legerősebb jelenetek kétségtelenül a két feldühödött, a valóságról talán mit sem sejtő, egymással szemben álló tábort mutatva születtek. De jelezvén a rendező érzékenységét a valóság iránt, nagyon mást nem tapasztalunk akkor sem, ha felütünk néhány YouTube videót, ami az eredeti eseményeket dolgozza fel, és mutatja be a felek nyilatkozatait. Így volt ez, s így is lesz mindig.

A film idehaza az HBO GO műsorán látható.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.