Húsz éve készült képernyőre vinni önéletrajzi regénysorozatát Edward St Aubyn. A belőle készült Patrick Melrose minisorozat első, csak kaotikus őrületként értelmezhető epizódját tegnap vetítette le az HBO, amely a várakozásnak megfelelően felháborító és izgalmas lett. Pilotkritika.
A sorozat főszereplője és egyben egyik producere Bennedict Cumberbatch mintha egész életében erre a szerepre készült volna. Sherlockhoz hasonló drogfüggő, arrogáns zseni, a főszereplő Melrose az első epizódban az apja halálát fogadja az érzelmi skála összes fokát érintő reakciókkal, amelyeket a különböző drogok és az alkohol tragikomikus koktéllá keverik. Néhol lehetetlen eldönteni, hogy térdet verve nevetni kell-e, vagy inkább sírni és együttérezni.
Aubyrn saját életét dolgozta fel a Patrick Melrose-regényekkel, amelyekkel az elvonókúra után, terápiás jelleggel próbálta életének tragikus romhalmazát helyrebillenteni. Gyermekkorában apja szexuálisan zaklatta, anyja pedig érzelmileg elérhetetlen volt számára, ezért nem volt nehéz a drogok komfortjába menekülni. Mivel az anyja gazdag amerikai családból származott, szinte elapadhatatlan pénzforrás állt a rendelkezésére. Az édesapa távozása azonban egy belső ördögűzésre sarkallta. Az akkori barátnője biztatta arra, hogy írással foglalkozzon, amelynek köszönhetően
testet öltött az a briliáns élettörténet, amely annyira hihetetlen, hogy csak igaz lehet.
A sorozat első része a Rossz hír, az azonos című, 1992-ben kiadott regényből merít. Mivel a regényt nem ismerem, ezért az ahhoz való hűséget nem tisztem megítélni, viszont az epizód sokban emlékeztet a kilencvenes évek drogfilmjeire, különösen Félelem és reszketés Las Vegasban című alkotásra. Nem is a drogokhoz való hozzáállásban, hanem a szétesett mámor megjelenítésében, amely kívülről nézve hihetetlenül groteszk, nevettető és szomorú.
Itt most a szomorún van a nagyobb hangsúly, mert már az első pillanattól nyilvánvaló, hogy nem csak az öncélú élvezet bemutatása a cél. Melrose számára ez egy alternatív menekülés az apa halálát követő érzelmi káoszból, és az események mentén kibontakozó töredékes monológok, mint a föld alól feltörő gejzírek, gondosan elfojtott agressziót és kétségbeesést tükröznek.
Melrose nyilvánvalóan egy önelégült bunkó alak, akit a körülmények ellenére törődéssel vesznek körül, ennek köszönhetően kezd el a következő részekben majd felállni ebből az állapotból. Ha nem Hauschka által összeállított csodálatos zene menne a háttérben, hanem pattogós zongorahangok, mint a húszas évek némafilmjeiben, a legtöbb részlet vicces gegjelenetnek is elmenne. A végtelennek tűnő esés-kelés mögött azonban mégiscsak meghúzódik egy történet, amely a forgatókönyvet író David Nicholls és Cumberbatch számlájára írható.
Talán kevésbé fontos, de rögtön megütött, hogy a főcím és az epizódcím egyszerű, sima színfelületen megjelenő rikító betűi a szintén HBO-s Csajok címbemutatására emlékeztet. Ez számomra itt is a privilégiumokban fürdőző, elkényeztetett nyugati ember extravagánsan eltöltött önpusztítási kísérleteit indítja el, ezért tökéletes választás az HBO részéről (megjegyzés: Magyarországon az HBO forgalmazza a sorozatot).
A Patrick Melrose első részből csak fragmentumok derülnek ki a főszereplő életéről, szerencsére a további epizódok viszont a karokból kilógó tűkön túllépve egy izgalmas történettel kecsegtetnek az előzetes szerint. Az iróniával szaftosra itatott Rossz hír a kaotikussága ellenére elhintette egy rendhagyó küzdelem történetének kezdetét.
https://www.youtube.com/watch?v=JQh36eStMqk