Posztapokaliptikus filmek és sorozatok nem ritkán születnek, a világ végéhez vezető úton azonban kevés mozgóképes alkotás jár. A Luthert is jegyző Neil Cross a BBC és Hulu számára készítette a Hard Sun miniszériát, melyben két detektív ered egy összeesküvés nyomába.
Charlie Hicks (Jim Sturgess) nyomozó új partnert kap Elaine Renko (Agyness Deyn) személyében. A két rendőr nem passzol egymáshoz, de amikor egy ügy kapcsán tudomásukra jut, hogy a világnak öt éven belül vége, merőben új alapokra kell helyezniük egymáshoz és a világhoz való viszonyukat is.
Régen indult ilyen izgalmas alaphelyzettel egy sorozat – sajnos, hiába a minőség védjegyéül szolgáló BBC jelenléte, az alkotók mégsem tudták kihozni a benne rejlő lehetőségeket.
A hat rész majdnem mindegyike egy önálló nyomozást is bemutat, a lényeg mégis az egész miniszérián átívelő nagy kirakóson, a nyomozók egymással és az őket sakkban tartó kormánnyal folytatott küzdelmén van.
Mind Hicksnek, mind Renkónak van rejtegetnivalója – de amíg Cross flashbackekkel tűzdelt történetszálaikat és az alaphelyzet kínálta morális és filozófiai kérdéseket fejtegeti, egy dologról elfeledkezik: szimpatikussá tenni hőseit.
Egyiküket sem tudjuk szeretni:
Hicksnek szinte semmi se szent, se a család, se az élet, se a kötelesség, Renkó pedig egyszerűen csak ostobán helyezkedik a nagy érdekjátékban. Ráadásul a köztük lévő dinamika néhol már-már egy brazil szappanopera történetvezetését idézi: mindenki elárul mindenkit, és öt percenként váltanak oldalt a szereplők.
Hogy mi az, ami miatt mégis érdeklődéssel néztem végig mind a hat részt? A Hard Sun számos olyan témát vet fel, amivel mi is biztosan szembesülnénk, ha tudnánk, hogy már csak öt évünk van hátra. Mi lesz fontos, ha már felesleges bármit hátrahagyni? A tudat, hogy nem tudod megvédeni a szeretteidet, mivé változtat? A kötelesség értelmezhető-e, ha már nincs tétje a mulasztásnak? Ezek a kérdésfelvetések mindvégig izgalomban tartják az intellektuális nézőt – nagy kérdés, hogy a folytatás – merthogy Cross további négy minisorozattal kecsegteti a nézőt – képes lesz-e újra és újra megújulni és fenntartani ezt az érdeklődést a karakterek szerethetetlensége ellenére is.