Sorozat

Próbarepülés: A bohémek rapszódiái

Új sorozatok első részeit teszteltük: Két izompacsirta (Champions) és egy fiatal lány (Life Sentence) is új életet kap, de senki nem úgy, ahogy szeretné…

CHAMPIONS

A kétszeres Emmy-nyertes SNL-alumnus Charlie Grandy és a hatszoros Emmy-jelölt Mindy Kaling (aki legközelebb az Ocean’s Eightben látható majd) friss komédiája egy ősrégi toposzra épül, némi modern csavarral. Adott két testvér, akik a saját konditermüket vezetik. Vince (Anders Holm – The Mindy Project), aki a konszolidált és felelősségteljes testvérnek tűnik, Matthew (Andy „Jon öccse” Favreau) pedig a nagydumás, csélcsap izompacsirtának.

Ennek ellenére Vince az, akit féltékeny férjek akarnak lelőni, és ő az, akihez egy nap betoppan régi szerelme a közös gyerekükkel, hogy a fiúnak mostantól a férfinál kell laknia. Itt jönne a klisé, mely szerint a teljesen más életet élő testvérpárnak fel kell nőnie a feladathoz, de szerencsére a sorozat ezen már az első részben túllép, hogy a karaktereire építő szituációs komédia váljék belőle.

Ehhez pedig jó az alap, hiszen a két, amúgy is érdekes pasi mellé kapott kicsi (J.J. Totah – Pókember: Hazatérés) nemcsak nyíltan meleg, de musical-énekes is akar lenni. Habár a pilotban elhangzik egy Queen-dal (méghozzá jól!), a Champions nem a Glee izompacsirtás változata lesz, hanem valami, amiben majd a különböző életmód, érdeklődés és felfogás adja a poénokat. Mindezt némi zenével, kis tanulsággal és feel good hangulattal fűszerezve.

Szóval sok mindenből van itt egy kevés, és éppen ez adja a sorozat báját: nem tol túl semmit, elviccelődik és hagyja, hogy a szereplők tegyék a dolgukat. És amikor a bemelegítés ilyen, akkor joggal remélhetjük, hogy a Champions majd kinövi magát egy olyan sorozattá, amihez szívesen járunk vissza heti 20 percre.

VERDIKT: Derűs és zenés, a főszereplők mind jófejek. Ha valaki ezt várja egy vígjátéktól, ne hagyja ki a Championst.

LIFE SENTENCE

Erin Cardillo és Richard Keith (utoljára a Fuller House című vígjáték sorozaton dolgoztak együtt) legújabb produkciója egy kevésbé sokszor feldolgozott témát vesz elő, és azt is egy érdekes szemszögből vizsgálja. Van egy alig húsz éves lány, aki fél életét annak tudatában töltötte, hogy meg fog halni. Onnantól fogva, hogy az orvos kimondta a diagnózist, nyolc éven át az egész család csak egy dolognak élt, hogy biztosítsák lányuk/húguk kényelmét és boldogságát.

Ez sikerült is, Stella mindent elért, amit akart, úgy élt, mintha az a nap lenne az utolsó. Időközben még álmai férfiját is megtalálta (Elliot Knight, az Egyszer volt hol nem volt Merlinje), a tökéletes lelki társat, aki pontosan ugyanazt szereti, amit ő. Egy nap aztán ugyanaz az orvos, aki korábban kimondta a halálos ítéletet, közöl valami nagyon furcsát: Stella meggyógyult.

A sztori ezen a ponton kezdődik igazán, hiszen a lánynak szembe kell néznie ezzel a sorsdöntő változással. Eddig úgy élhetet, mintha nem volna holnap, most azonban bele kell rázódnia a szürke hétköznapokba, azaz a valós életbe, de nem is ez a legnagyobb baj. Stella ekkor döbben rá, hogy ez a nyolc év nem csak az ő, de a család színjátéka is volt. A nővére boldogtalan, a bátyja élete megfeneklett, szülei elhidegültek egymástól és álmai férfija sem egészen az, akinek gondolta. Minden azért volt csak, hogy őt pozitív légkör vegye körül, miközben semmi nem volt rendben.

Kemény felütés ez, különösen egy olyan csatornától (The CW), amelyik elsősorban fiatal felnőttek számára gyárt sorozatokat, és különösen egy sorozattól, amelynek a fél tucat tinidíjjal kidekorált Lucy Hale (Hazug csajok társasága) a főszereplője. Nos, valójában mégsem annyira különös, mert miközben a Life Sentence tényleg megpróbálja bemutatni ezt a helyzetet, az egészet valami szuper divatos, finoman naiv és közepesen cukros csomagban tálalja.

Így lesz a szériából egy kedves kis tanmese, ahol majd akad ugyan egy-egy hosszabban kibontott történetszál, de a problémák többsége villámgyorsan elillan a szappanoperák ködében, hogy újabb intrikáknak és nagy leleplezéseknek adják át a helyüket. Persze kárhoztatni nem nagyon lehet ezért az alkotókat, hiszen ez volt a cél, csak az ember ilyenkor különösen szeretné, ha készülne a történetnek egy felnőtt verziója is.

VERDIKT: Inkább cuki, mint okos, viszont inkább feel good, mint ciki.

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg néhány könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében olvas és sorozatokkal foglalkozik, díjszezon idején pedig a díjszezonnal.