Sorozat

Próbarepülés – Pilotkritikák 2017. 5. hét

Megannyi sorozat van terítéken, de vajon mit érdemes nézni az újak közül? Mi ezt gondoljuk a legfrissebb sorozatok első részéről.

A mi kis falunk

A legújabb magyar sorozat nem vállalt kevesebbet (vagy többet?), mint hogy elkalauzoljon minket a mély, magyar rögvalóságba. Ezzel viszont nagy kockázatot is a vállára vett, hiszen elég rizikós szembesíteni a magyarokat azzal, hogy milyen pitiáner, lúzer népség tudunk mi lenni. A sorozat a Pajkaszeg nevű fiktív kis faluban játszódik, ahol a polgármester-választás felé közeledve a jelenlegi vezető pozíciója meginogni látszik, ami nem is csoda, hiszen nem igazán alkalmas a falu irányítására. Persze mások se nagyon, ráadásul még a helyi pap sem áll a helyzet magaslatán, főként hogy még egy egyházi ellenőrzést is a nyakába kap.

Butaság és korrupció, no meg persze alkohol lengi be a községet, ami egyfelől valóban nagyon vicces szituációkat eredményez, másrészt mélységes szomorúságot, hogyha belegondolunk abba, milyen közel is áll a valósághoz a történet. A hangulatában a Mázlit megidéző sorozat első része alapján viszont bizakodóak lehetünk. Ha az alkotóknak sikerül megmaradni a – témához képest – ízléses humor szintjén (és nem viszik tovább a szaros poénokat), akkor nagyon jó betekintést engedhet a legvidékibb életbe. Ugyanakkor vékony jégen táncolnak, könnyen áteshetnek a ló túloldalára, nevezetesen a legtöbb magyar gyártású sorozat és tévéműsor népbutító és fájdalmasan ostoba szintjére.

Ha valaki nyitott az efféle humorra, és nem dühíti a mindent átható ostobaság, jókat derülhet a sorozaton, de ha kicsit is érzékeny az ilyen témákra és stílusra, semmiképp ne álljon neki.  (Wehli-Nardai Dorina)

Emerald City

Régóta vártunk Tarsem Singh L. Frank Baum meseregényének, az Óz, a nagy varázsló adaptációjára. Az utóbbi évek realisztikus trendjébe remekül illeszkedő, az első két rész összevonásából született pilot a direktor életművébe is tökéletesen passzol. A sejt, a Zuhanás és a Halhatatlanok látványorgiái után Singh ismét egy – Gaudí barcelonai mesterműveit felhasználva – szemkápráztató és felettébb érdekes órával ajándékozott meg minket.

A történet bár szorosabban követi Baum eredetijét, mint az igazi klasszikusnak számító musical, az Óz, a csodák csodája, mégsem szabad azt gondolnunk, hogy egy könnyed esti mesével lenne dolgunk. Singh és Matthew Arnold és Josh Friedman kreátorok kifejezetten felnőtteknek szánt, legkevésbé sem a korábbi adaptációk hangulatát idéző, komor feldolgozást készítettek. Dorothyt (Adria Arjona) egy forgószél felkapja és a varázslók birodalmába repíti. De ez a világ szépiával átitatott, és minden, amit ismerni vélünk belőle Baum történetéből vérrel, sárral és intrikával átszőtt. Óz (Vincent D’Onoforio) egy hatalmi játszma irányítója, a sárga út ópiumgőzös, a Madárijesztő (Oliver Jacksony-Cohen) egy emlékeit vesztett katona, Dorothy pedig közel sem az az elveszett kislány, akit egy omahai szélhámosnak kellene megmenteni.

Elkaszáljuk? Nem. Singh feledtetve az Óz, a hatalmas okozta megrázkódtatást sok izgalmas szálat indít, melyeknek érdemes utánajárni. (Molnár Kata Orsolya)

The Halcyon

Egy ötcsillagos londoni szállodában, a második világháború elején játszódik a brit ITV friss drámasorozata. A kritikusok által a Downton Abbey-hez hasonlítgatott, gazdag kiállítású kosztümös sorozat első epizódjában megismerjük a hotel tulajdonosait és a személyzet egy részét – úgy tűnik, a The Halcyon sokkal inkább rájuk, mint a vendégekre fog koncentrálni. Igaz, a kórházas sorozatok többségében is érdekesebb a színfalak mögötti világ, mint maguk a betegségek, mégis meglepő, hogy a The Halcyon első részben mindössze egy vendég játszik fontosabb szerepet.

Az első 45 perc két trükkel kelti fel az érdeklődésünket a folytatás iránt: egyrészt könnyedén kivégez egy fontos(nak látszó) szereplőt – így a továbbiakban várhatóan az ő hiánya alakítja majd a különböző társadalmi státuszú figurák feszült viszonyait és a szálloda zsúfolt mindennapjait. Másrészt az első jelenet után rögtön hét hónapot visszaugrunk az időben – bár ez kissé kihagyott ziccer, mert az ekkor látottak nem eget verően izgalmasak, mégis érdemes lehet kivárni, hogyan jutottak el a főszereplők az előrevetített, bombatalálattal súlyosbított helyzetig.

Aki tehát kedveli a jazztől hangos, fényűző miliőt és a sokszereplős, háborús-romantikus történeteket, valószínűleg élvezni fogja a The Halcyon mind a nyolc részét. (Gyöngyösi Lilla)

SIX

A katonai alakulatokról/bevetésekről szóló sorozatok a látványközpontú harci jelenetek magas költségvetése miatt aránylag ritkák a tévés piacon. A SIX ezt a hiányt hívatott betölteni, de már a pilot alapján borítékolható, hogy nem fog a nagy elődök, Az elit alakulat, a The Pacific – A hős alakulat vagy a Gyilkos megszállás nyomába érni. Akciójelenetei szerények, karakterei pedig sablonosak. Igazából nem is értem, miért rendelte be a kortárs közegben játszódó szériát az a History Channel, amely olyan ígéretes történelmi sorozatokat tudhat magáénak, mint a Vikingek vagy a Gyökerek.

A sorozat középpontjában a Bin Laden megöléséért is (részben) felelős SEAL Team Six áll: a csapatnak az évad folyamán egykori társukat kell megmenteniük egy afrikai milícia fogságából és egy rivális terrorista bosszújától. Ezzel az alapkonfliktussal a két kreátor (William Broyles Jr., David Broyles) sutba is vágta a valósághűséget, és az alakulatot a másodvonal ingoványára küldte. Az egység tagjai között újonc, nőcsábász és utolsó küldetésére készülő figura is szerepel, mi több a családi hátterük is nagy hangsúlyt kap. Már a pilot hemzseg a szappanoperába illő konfliktusoktól és a gyönyörű feleségektől. Ami végképp kiábrándító: éppen a legizgalmasabb karaktert ejtik a szűkös játékidő fogságába. Egyedül Walton Goggins (Kemény zsaruk, A törvény embere) alakítása ad súlyt a produkciónak kiégett, háborús bűntettekre vetemedő, hajdani partnerként.

Kizárólag abban esetben ajánlom továbbnézésre a sorozatot, ha Goggins nagyobb mozgásteret kap. (Kiss Tamás)

Pure

A Pure egy kanadai protestáns kisközösségben játszódott drogmaffia történet, ami – a pilot után úgy tűnik – inkább a főszereplő lelkész dilemmáira helyezi a hangsúlyt. Kivéve az utolsó jelenetet: ott felsejlik egy jól összerakott atipikus krimi lehetősége.

A CBC kanadai köztévé történetének különleges volta a tisztaságáról és egyszerűségéről ismert mennonita vallási közösség és az ottani drogügyletek közötti feszültségből következik. Jó történetmesélési ötlet összetenni két egymástól távol lévő közeget, és annak hatásait vizsgálni. Az amisokhoz hasonló, minden „civilizációs csecsebecsét” elutasító mennonita közösség egy kanadai kisvárosban lelkészválasztás előtt áll: a drogügyletben masszívan lévő jelölt helyett kell kihozni a becsületes új pásztort. Sorsáról mintha nem ő döntene. Úgy belekerül a dologba, és éppen ezt az idézetet olvassa beiktatásán: „Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az Úrtól való a döntés.”

Szembe kell nézzen a kisvárosban  és a gyülekezetben megférkőzött osztaggal, miközben egy bandaháborúban életben maradt fiúról kell gondoskodnia. Várhatóan nem a szokásos gengszter sorozatfordulatokat fogja hozni a magyarul ártatlanságot, tisztaságot jelentő Pure. A meglévő műfaji elemek mellett nyilván az is látható lesz, hogyan reagál egy bűnözéshez, drogügyekhez nem szokott közeg a világban található rosszra, ahogy ők mondják, az idegenek dolgaira.

A sorozat későbbi sorsa ettől függ: ha sikerül valami újat mutatni ebben a környezetben, akkor valószínűleg rá lehet kapni. Ha nem, akkor marad „just another crime story”.

https://www.youtube.com/watch?v=5DtRH7eGVRg

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com