Sorozat

Próbarepülés: szemérem és szemérmetlen

Dél-Amerikában eltűnik egy gyerek, Észak-Amerikában rejtélyes péniszek bukkannak fel, Angliában pedig valami rettenetes történt az éjjel… Új sorozatok első részeit teszteltük.

  Liar

Az Egyéjszakás kaland, a Végzetes vonzerő és további több tucat filmalkotás bizonyította már, hogy a röpke légyottokból az ég világon semmi jó nem származik, és ezt bizonygatja az ITV legújabb sorozata is, ami leginkább a főszereplő személye miatt került a figyelem középpontjába. Joanne Froggatt, a Downton Abbey Golden Globe-díjas színésznője itt egy teljesen hétköznapinak tűnő tanárnőt alakít, aki éppen véget vet egy több éves párkapcsolatnak. Az ex (Warren Brown) éppen csak kiköltözik tőle, a helyi kórházban nővérként dolgozó nővére szinte máris összehozza egy orvossal, a tizenéves fiát egyedül nevelő özvegy Andrew-val (Ioan Gruffudd).

Minden rendben is megy, ám a randevút követő reggelen a romantikus idill kőkemény drámába csap át, a nő azt állítja, a férfi megerőszakolta őt. A hirtelen stílusváltás hazugságok egész özönét zúdítja a nézőre, apró információmorzsákat csepegtetve arról, hogy éppen kinek higgyünk. Ez persze csak szemfényvesztés, az alkotóknak eszük ágában sincs, hogy egy kicsit is megvilágosodjék a kép. De miért is tennék ezt rögtön az első epizódban? Bár az kétségtelen, merre fog húzni a legtöbb néző szíve, hogy kivel szimpatizál majd a többség, és pontosan ez az, amivel a sorozat nagyon szépen reflektál az esethez köthető súlyos kérdésekre. Az egyik oldalról ugye azt, hogyan lehet bizonyítani azt, amire nincs közvetlen bizonyíték? Hogyan lehet elfelejteni azt, aminek a rémképe újra meg újra előkerül? Másrészt ott a másik oldal dilemmája is: mit lehet tenni, ha valaki ilyesmivel vádol meg?

Kemény, mindig aktuális téma ez, amelyekről a Liar okosan, higgadtan mesél, ügyesen egyensúlyozva a dráma, a krimi és a pszichológiai thriller határmezsgyéjén. Teszi mindezt kiváló színészek tolmácsolásában, akiknek az a legnagyobb érdemük, hogy emberivé tudják tenni ezt a rémálmot, ami garantáltan felkorbácsolja majd minden nézője indulatait.

Verdikt: Ez a sorozat senkit nem fog hidegen hagyni. Ha belekezdtél, gyakran fogsz bosszankodni, gyakran ítélsz majd és gyakran érzed majd át mások kiszolgáltatottságát. És tudni akarod mjad, ki mond igazat… (A sorozatot idehaza az HBO GO műsorán lehet megtekinteni.) – Németh Barna

Liar

American Vandal

A Netflix legújabb saját gyártású sorozata, az American Vandal a manapság egyre népszerűbb true crime dokumentumsorozatok – mint a szintén Netflixes Making a Murderer – szatírája, majdhogynem paródiája. A bűn, jelen esetben vandalizmus: egy gimnázium tanári karának autóit valaki piros pénisz-graffitikkel „dekorálta” ki. Az gyanúsított egy igazi rossz diák, Dylan, aki hírhedt farokrajzoló és rendkívül rossz viszonyban van az iskola összes tanárával. Az ügy tiszta és egyértelmű: Dylan rongálta meg a kocsikat. Egy tanuló, Peter azonban hisz a bajkeverő Dylan ártatlanságában, így előhívja belső Michael Moore-ját, és oknyomozó filmet készít.

A főcím is a gyerekek lelkes amatőrizmusát erősíti, ugyanis a stáb az iskola médiaszakköröseiből, illetve a médiatanárból (mint producer) áll. A sorozat a tényfeltáró dokumentumfilmek klasszikus formátumát alkalmazza: interjúk az érintettekkel, biztonsági kamerás felvételek, a fegyelmi bizottság által rögzített anyag a nyomozásukról és egyéb amatőr videók. Az ilyen típusú filmek, sorozatok hatásvadászata sem marad el, azonban ez a témából adódóan néha el-elbillen a paródia felé. Az American Vandal szatirikus hangvétele azonban sejteti, hogy a humoron túl egy komolyabb értelmezés is húzódik. Már az első epizód is társadalomkritikát fogalmaz meg, hiszen egy nem szokványos diszkriminációt és előítéletet tematizál azáltal, hogy mindenki holtbiztos Dylan bűnösségében. S ez a társadalomkritikus hangvétel a továbbiakban feltehetőleg csak fokozódni fog.

Verdikt: Tony Yacenda és Dan Perrault – az American Vandal valódi készítői – a dokumentumfilmes sajátosságokat elmésen felhasználva egy olyan sorozatot kreáltak, amely maga részenkénti 30 percével, ironikus humorával és abszurd premisszájával könnyen fogyasztható, érdekfeszítő és figyelemfelkeltő. A pilot után azonnal elindítod a következő részt, hogy megtudd: ha nem Dylan a vandál, akkor mégis ki? (A sorozat idehaza is elérhető a Netflix műsorán.) – Rakita Vivien

American Vandal

A bronz kert (El Jardín de Bronce)

Másodszorra eltűnt egy óvodás kislány Buenos Airesben. Először csak néhány percre, akkor még azt tudtuk meg, hogy a férfi volt a kertből. Ez így elég titokzatos, nem csoda hát, hogy másodszor már nem kerül elő. Egy 12 milliós városban járunk, az HBO latin-amerikai sorozatában. Már egy hónap eltelt, és a kislánynak még semmi nyoma. A bonz kert az idei ősz egyik újonca, európai szemmel kicsit meglepő módon keveri a romantikus és a krimi szálat.

A fiatal, jómódban élő házaspár egyetlen gyermeke ugyanis a bébiszitterrel együtt eltűnik a városban. Egy gyerekzsúrra igyekeznek, de már nem érnek oda. A rendőrség szemmel láthatóan nem jut egyről a kettőre. A szülők tehetetlenek, egyre inkább beletemetkeznek fájdalmukba. Közben kicsit a kapcsolatukba is belelátunk, amit nyilván erősen megtépáznak a sajnálatos események. Az első rész végén egy műkedvelő nyomozó is érdeklődni kezd a sajtótól hangos eset iránt.

Lassú kimerevített képek adják vissza az idő lassú múlását, miközben gyakran jelennek meg totálból a hatalmas metropolisz izgő-mozgó alkatrészei, vagy éppen a metróban járunk, látjuk éledezni a földalatti Buenos Airest. Elképzeléseim nem túl jók a lány ügyében. Első látásra mégsem tűnik úgy, mintha A bronz kert sok újat tudna mondani. Több, Argentínában jól ismert színész és tehetséges fiatal szerepeltetésével odahaza valószínűleg nagy sikert arat ez az egyébként tisztességesen összerakott, két negyvenes évei elején járó rendező által dirigált sorozat.

Verdikt: Latin-amerika vagy a műfaj kedvelői mindenképpen megkapják a várt hangulatot, egy valóban váratlan fordulat a pilot végén még talán másokat is rá tud venni egy második epizódra. Azon túl azonban nehéz lesz sokak érdeklődését fenntartani. Egyetlen esély lemenni Buenos Aires alagsorába. Ha ezt sikerül jól ütköztetni a fenti világgal, csak akkor születhet valami jó. (A sorozat idehaza az HBO GO műsorán látható.) – Sergő Z. András

A bronz kert