Sorozat

Miből lesz a sorozatgyilkos? – Rellik (pilotkritika)

Richard Dormer a Rellik című sorozatban

Rellik visszafelé annyit tesz, killer. Vagyis gyilkos. Amíg a jó alapötlet az elején úgy néz ki, kifullad néhány visszatekert jelenetben, közben összeáll az eredeti szándék: megmutatni a motivációkat. Mi tesz valakit gyilkossá?

Az HBO fordított egyet a már megszokott krimi műfaj struktúráján. A Relliket szó szerint visszafelé kell nézni, hiszen a szokásossal ellentétben itt hamarabb tudjuk meg, ki a gyilkos – bár szerintem a pilot azért nyitva hagyja ezt a kérdést -, minthogy megtudnánk, hogyan követte el a bűntettet, kikkel bánt el, vagy miért tette mindezt. Az alapötlet szuperül hangzik, végre valami különös – gondolnánk. És valóban, annyi mindenképpen van a dologban már elsőre, hogy kicsit máshogy kell gondolkodni a nézőnek is.

Folyamatosan tudatosítani kell magamban, hogy amit én már láttam, az a történet szerint később van. Persze az alkotók élnek is ezzel: megjelenik egy fontos tárgy, visszahallunk egy felvett beszélgetést, de csak később derül ki, miért fontos az a valami, vagy hogyan is történt a beszélgetés. Nem is beszélve arról, hogy a visszafelé forgatott idő ráveszi az alkotókat a fejezet szerű történetmesélésre. Nem lehet folyamatosan előrehaladó történetet készíteni visszafelé, muszáj kisebb csomagokra bontani azt.

Jodi Balfour és Richard Dormer a Rellik című sorozatban

Szóval a film elején Gabriel Markham nyomozó (Richard Dormer) egy nyugtalan záporesős éjszakán, beszökve a temetőbe döbbenetes felfedezés tesz, amikor egy ismeretlen nevű síron megtalál egy bizonyítéknak tűnő dolgot. Kicsivel később (vagyis néhány órával korábban) az is kiderül, miért ilyen sebhelyes a nyomozó arca, és azt is látjuk, hogyan ütnek rajta a parkban a sorozatgyilkosság fő gyanúsítottján. Megismerjük még a nyomozó társát és szeretőjét, Elaine-t is (Jodi Balfour). Azelőtt azt látjuk, ahogy megnevezik ezt a bizonyos gyanúsítottat, Steven Millst (Michael Shaeffer), és így tovább. Vagyis és így visszafelé.

Az eredeti filmes megoldás persze mit sem érne további szándékok nélkül. Ez így önmagában, hogy visszatekerjük az egészet, még kevés lenne. Nem lenne benni semmi különös: unásig ismert rendőrtörténetek, különösebben nem izgalmas vagy katartikus nyomozás, az átlagosnál jobban nem kidolgozott karakterek.

Egynek elmegy típus volna, ha nem sejtenénk a pilot után a szokásos sorozatgyilkosos krimik mögöttitől eltérő szándékot.

Valahol a film közepén – a nagynak amolyan kicsinyített másaként – látható egy, az értelmezés szempontjából fontos jelenet. A főszereplő nyomozó munkatársával áll a piros lámpánál, ahol a szemmel láthatóan drogfüggő fiatal srác keres némi aprót ablakmosásból. Markham nyomozó szerint a kérdés nem az, mire kell neki a pénz. Ez egyértelmű: hogy újabb drogot vegyen. Sokkal fontosabb, miért kell neki a drog? Mi vitte őt oda?

Mintha a Rellik is megfordítaná a kérdést irányát. A klasszikus krimik klasszikus kérdése, ami azóta már műfajjá vált: whodunit? Vagyis ki tette? Az első epizód után a legfőbb kérdés, ami bennem felmerül: whydunit? Hogy mi vezet egy külsőre látszólag tisztességes embert a sorozatgyilkossághoz? Erre a kérdésre ráerősít a cliffhanger is. Az utolsó jelenet pontos részlete mindegy is, a lényeg a hirtelen megforduló széljárás, ami erős forgatókönyvírói bravúrra utal.

Az HBO eddig is elég erős volt a társadalmi szegmenseket vizsgáló krimik műfajában. A True Detective (A törvény nevében) első évadát sokan tartják az évszázad egyik legjobbjának, de a tavalyi Aznap éjjel is hasonló kérdéseket feszegetett egy gyilkossági eset mögött. Ha ilyesmit tud megpengetni a Rellik is, akkor várom a második részt.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.