A nyári estéket sorozat-maratonokra találták ki: most öt igencsak minőségi sorozatot gyűjtöttem össze, amelyek sokakat bűvkörükbe vontak.
11.22.63.
Stephen King regényeit már számos alkalommal filmesítették meg, manapság pedig egyre inkább sorozat formában adaptálják (pl.: A búra alatt), így lett a 11.22.63-ból is egy minisorozat a Hulu gyártásában.
A Hulunak, akárcsak a Netflixnek jó néhány saját gyártású sorozata készült, azonban egyik sem vált eddig túl sikeressé. A 11.22.63. azonban rengeteg pozitív kritikát kapott a tengerentúlon – nem véletlenül. A nyolc részből álló széria egy időutazásos történetet mesél el, James Francóval a főszerepben. Az általa alakított Jake Eppingnek vissza kell mennie a hatvanas évekbe, hogy megakadályozza a Kennedy-gyilkosságot, amely – mint a címben is látható – 1963. november 22-én történt. Az időutazás szabályai szigorúak: a nyúlüregen át csak 1960. október 21-ére érkezhetsz, ám ha visszajössz, újbóli utazással eltörlöd az addigi eredményeidet. Ráadásul a múlt nem kedveli, ha piszkálják, ezért különböző akadályokat gördít Jake elé, sőt akár bosszút is állhat egy-egy változtatás miatt.
https://www.youtube.com/watch?v=NXUx__qQGew
J.J. Abrams produceri felügyelete alatt a készítők óriási precizitással idézik meg a hatvanas évek hangulatát: az ikonográfia – úgy mint az autók, a ruhák, a smink és frizura – mellett a zene segítségével is, sőt nem félnek bemutatni az akkori társadalmi problémákat, például a megdöbbentő mértékű rasszizmust sem. Az évtizedbe külsőleg teljesen belesimuló James Franco és Sarah Gadon karaktere közti szerelmi szál pedig lehetőséget ad a jelenkor és a múlt kontrasztba állítására (hiszen Sadie sokszor kérdezi Jake-et a jövőről). A múlt védekező csapásai, a rasszizmus és a Kennedy-gyilkosság megakadályozása mellett Jake-nek számos egyéb problémával kell szembenéznie bigott ex-férjek, erőszakos apák és bosszúszomjas bukmékerek személyében.
Mr. Robot
A sorozat főszereplője a pánikbeteg és depressziós programozó, Elliot Alderson (Rami Malek), akit megkörnyékez egy Mr. Robot néven ismert anarchista (Christian Slater), hogy csatlakozzon egy hackercsoportba. Elliot előtt eddig sem volt ismeretlen a hackerkedés, ugyanis csak a számítógépek világában él. Mr. Robot csoportjának, az „fsociety”-nek célja, hogy tönkretegyék az egyik vezető nagyvállalatot, az E Corpot (amit Elliot „Evil”, magyarul „gonosz” Corpnak nevez el). A hackerek pedig modernkori Robin Hoodként viselkednek, hiszen ha sikerrel járnak, a világ adósságainak nagy részét is képesek megszüntetni.
A történéseket végig Elliot szempontjából ismerhetjük meg, aki végignarrálja a sorozatot, illetve nem tudhatjuk, hogy egyes események tényleg megtörténtek-e, vagy csak a fejében léteznek. A Mr. Robot erősen támaszkodik a Harcosok klubja című filmre, mind a valóság és képzelet összemosása szempontjából, mind pedig a konzumerizmus-ellenesség miatt. A Golden Globe-díjas sorozat azonban bevallottan más kultfilmekből is merített ihletet, például Stanley Kubrick Mechanikus narancs és Ragyogás című filmjei szolgáltattak alapot a képi világ stílusának. A legtöbb intertext azonban a széria fináléjában található, többek között a Vanília égboltból és a 2001: Űrodüsszeiából.
A meglepő fordulatokkal teli és elgondolkodtató Mr. Robot vitathatatlanul elnyerte a közönség tetszését, hamarosan pedig indul a második évad.
Birmingham bandája (Peaky Blinders)
A 2013 óta futó brit sorozat az első világháború utáni időkbe, azaz a húszas évekbe kalauzolja nézőit. Thomas Shelby, háborús hős és hatalomra aspiráló gengszter felemelkedését láthatjuk, ahogy a birminghami székhelyű, törvénytelen lóverseny fogadóirodát működtető bandából egyre kiterjedtebb befolyású gengszterklánt hoz létre. A geng a nevét, azaz a Peaky Blinderst a sapkák simléderébe varrt borotvákról kapta (amik nem meglepően remek fegyverként szolgálnak). A sorozat megtörtént eseményeken alapszik, ugyanis a „Peaky Blinder-ek” tényleg léteztek, a különböző bűncselekményeken kívül az ő nevükhöz fűződik – a helyi bandák közül úttörően – az elegáns, klasszikus gengszter öltözet.
A történelmi időket olyannyira pontosan jelenítik meg, hogy még a szereplők akcentusára is nagy hangsúlyt fektetnek – így az ír származású színészek felerősítik a „tájszólásukat”. Tommyt a nagyszerű Cillian Murphy alakítja, aki képes egy karakterben vegyíteni a kegyetlen vezért, a poszttraumás-stressz szindrómában szenvedő ex-katonát és a szerelemtől megrészegült férfit. A Shelby-klán vezérének természetesen nemezise is van, méghozzá a rendőrfőnök, Campbell felügyelő (Sam Neill) személyében. Azonban nem csak a törvény szolgája tenne keresztbe az agyafúrt és taktikus Tommynak, hanem a konkurens bandák is. A második évadtól az egyik ilyen banda vezére Tom Hardy lesz, aki remekel a szerepben.
A sorozat zsenialitását a színészeken, a pompásan megírt karaktereken, a fordulatos cselekményen és a kiválóan komponált képeken kívül a zene is adja. Mert ugyan azt hinnénk, húszas évekbeli dallam dukálna egy ilyen történethez, a készítők azonban rácáfolnak erre: mai, alternatív zenekarok számai hangzanak fel, amik aláhúzzák az egész széria badass mivoltát.
Éjszakai szolgálat (The Night Manager)
Ismételten egy könyvadaptáció következik, ezúttal John le Carré kémregénye, az Éjszakai szolgálat. Főszereplői, Tom Hiddleston és Hugh Laurie garanciát jelentenek a minőségre. Hiddleston a recepciósként dolgozó volt katonát, Jonathan Pine-t alakítja, aki keresztezi Richard Roper fegyverkereskedő (Laurie) útjait, mikor annak parancsára megölik Pine szerelmét. A kissé klisés motiváció megalapozása után Pine-t felkeresi az MI5, és beépítik Roper bandájába. A cél egyértelmű: a Roper ellen évek óta folyó hajtóvadászatot lezárni Pine segítségével.
A történet adaptálása során néhány részletet azonban megváltoztatott az átiratért felelős David Farr: a hidegháború utáni évek helyett a The Night Manager a jelenkorban játszódik és a Pine-t beszervező férfiból nő lesz.
Az elképesztően feszült sorozatban fokozatosan felépítve bontakoznak ki a karakterek, illetve a köztük lévő kapcsolatok. Ez a fajta precizitás a fényképezésben is megjelenik, hiszen Michael Snyman szűk mélységélességű, sok szuperközelivel operáló képei olyan gyönyörűek, mint a hotelek, ahol Pine dolgozik. A Víctor Reyes komponálta zene pedig tökéletesen megteremti a The Night Manager izgalmas és meglehetősen erotikus atmoszféráját.
Mivel maga a történet lekerekített, nem valószínű a második évad – de ez ne vegye kedvünket ettől a vérbeli kémsztoritól, amiben Tom Hiddleston bebizonyítja, hogy tökéletes James Bond válna belőle.
Foglalkozásuk: amerikai (The Americans)
A The Americans című sorozat a hidegháború alatt megtörtént eseményeket egy átlagosnak tűnő, ám szovjet ügynökként beépült amerikai házaspár életén keresztül mutatja be. A Reagan-érában találkozunk az addigra már teljesen asszimilálódott Philippel (Matthew Rhys) és Elizabeth-tel (Keri Russel), akiknek nyugodt, kémkedéssel és gyilkolással teli mindennapjait egy, a szomszéd házba beköltöző FBI ügynök zavarja meg. Az új szomszédot, Stant (Noah Emmerich) ráadásul pont a KGB-ellenes osztályhoz helyezték át. A két család természetesen összebarátkozik, viszonylag gyakran járnak át egymáshoz – azonban, aki azt gondolja, ez lesz a legbonyolultabb kapcsolat a sorozatban, arra hamar rácáfol Joe Weisberg, a széria készítője.
Philip és Elizabeth ugyanis különféle álcák segítségével újabb és újabb személyek bőrébe bújnak: lesz itt ál-házasság, kamu barátságok tömegei és rengeteg hamis szeretői viszony. Így hát a kusza kapcsolatok kibogozása erőteljes koncentrációt kíván a sorozat – hamar rajongóvá váló – nézőitől.
Ennél a produkciónál is bebizonyosodik, hogy a gondosan kidolgozott és sokrétű karakterek a biztosítékai egy kiváló szériának. Szerencsére nemcsak a főszereplők, hanem a mellékszereplők is valósak és hitelesek. Mivel mind a szovjet, mind az amerikai hírszerzés ténykedéseibe is belelátunk, a szereplőkkel pedig könnyű az azonosulás, nehéz eldönteni, hogy kinek szurkoljon az ember; bár a sorozat amerikai gyártású lévén morálisan megkérdőjelezhetőbbek az orosz karakterek. A The Americans pozitív meglepetése, hogy nem követik az amerikai filmekre sajnos oly jellemző „még-a-külföldiek-is-mindig-angolul-beszélnek”-elvet, hanem oroszul szólaltatják meg a KGB ügynökeit, sőt orosz színészek is alakítják őket.
