Egy ellentmondásokkal teli élet igaz története elevenedik meg a Strange Angel képkockáin. Egy életé, melynek állomásai messze túlmutatnak ezen az életen…
Ellentmondásos személyiségeknek nincs híján a tudománytörténet, Jack Parsons pedig alaposan rászolgált, hogy az utókor ezen hírességek között emlegesse a nevét. A nagy gazdasági világválság idején az egyetemről kimaradt férfi egyszerű munkásként dolgozott egy vegyi anyagokat feldolgozó üzemben, szabadidejében azonban a Cal Techen dolgozó régi barátjával azon munkálkodott, hogy házilag barkácsolt rakétákat feljuttassák az ionoszférába.
Ebből a veszélytelennek aligha nevezhető „hobbiból” aztán több olyan felfedezés is született, amelyek forradalmasították a rakétakutatást. Parsons munkásságának úttörő jellege elvitathatatlan, nélkülük nem, vagy csak jóval később lehetett volna például műhold vagy űrutazás. Azonban Parsons „másik élete” nem engedi, hogy emiatt emlékezzenek rá, hisz a hírhedt Alaister Crowley okkultista Thelema-kultusza amerikai ágának vezetőjeként kétes hírnevet is szerzett magának.
Kiváló mérnök, szektavezér, állítólagos kém, a szcientológia egyház atyjának, L. Ron Hubbardnak közeli ismerőse – ilyen figurákat csak a legvadabb hollywoodi forgatókönyvekben találhatunk.
Nem csoda, hogy Ridley Scott produkciós cége lecsapott az alapanyagra, amelyből a Fekete hattyú egyik írója, Mark Heyman írt forgatókönyvet. És még az időzítés is jó volt, hisz néhány hónapja egy másik vallási kultuszról forgatott Netflix-sorozat, a Wild Wild Country hengerelte le a kritikusokat és nézőket egyaránt.
Heyman azonban túl messziről indítja a történetet, konkrétan 1938-ból, amikor ebből az intenzív életútból még csak a technikai kísérletezgetés látszik. Az izgalmasabb epizódokra így még várni kell, de ez nem is lenne baj, hisz a nézők döntő többségének jó, ha megismerik a későbbi események hátterét. Az viszont már nagyobb baj, hogy ez elég lassan és töredezetten történik. Megismerjük a fiatal Parsonst (Jack Reynor – Sing Steet, Detroit) és a feleségét (Bella Heathcote – Neon Démon), megtudjuk, hogy anyagi gondjaik vannak, és a nő azért jár imádkozni, hogy a férje kísérletei sikerüljenek.
Nem túl acélos, de szerencsére elég hamar feltűnik a színen a frissen a szomszédba költöző titokzatos Ernest (Rupert Friend – Sztálin halála, Homeland), aki új színt visz Parsons szürke hétköznapjaiba. A kettős remekül működik, a közös jeleneteik az első epizód legjobb részei. Ezekben érződik, hogy itt kibontakozóban van valami izgalmas és váratlan, bár a későbbi okkultizmusból még csak ízelítőt kapunk: Parsons követi Ernestet egy éjszaka, és egy ablakból lesi ki, amint új barátja részt vesz egy furcsa, spirituális-erotikus szertartáson.
A tágabb értelemben vett természetfeletti azonban nem merül ki ennyiben, hisz a történettel párhuzamosan megelevenedik az egyébként is nagy fantasy és science-fiction rajongó Parsons által olvasott regény egy-egy jelenete egy keleti királyról. Ezek egyrészt tényleg szorosan kapcsolódnak a főszereplő életéhez és lelki világához, másrészt még stílusosabbá teszik az egyébként is stílusos megjelenítést (ez többnyire az epizódot levezénylő David Lowery, a Kísértettörténet többszörös díjnyertes rendezőjének érdeme), nem is beszélve a spirituális többlethez.
Így lett az, hogy az egyórás felvezető epizódnak megvannak a maga különleges, néha szép, néha érdekes, néha pedig izgalmas pillanatai, csak a nagy egész most még túl lassú és széteső.
Kicsit van benne minden, ami azt ígéri, hogy „ebből majd lesz valami”. Éppen ezért valószínűleg nem ez lesz az, ami maradásra bír majd, hanem az ígéret. Az ígéret, hogy a későbbiekben össze fog ez állni, és amikor elérkezik majd az életút mozgalmasabb szakaszaihoz, a tempó is hozzáigazodik ehhez.
https://www.youtube.com/watch?v=n6ljPo8JVME
