Fókuszban TéVé

Szárnyaszegett fejvadász – Altered Carbon évadkritika

A Trónok harca rendezőivel reformálta volna meg a sci-fi műfaját a Netflix, de csúnyán beletört a bicskájuk – az Altered Carbon olyan lett, mint egy Szárnyas fejvadász fanfiction széria.

Az itthon is egyre népszerűbb streaming szolgáltatás érezhetően hosszú távra tervezett az Altered Carbonnal. A hobbiíróból elismert sci-fi szerzővé avanzsáló Richard Morgan ünnepelt regénytrilógiájának első felvonása szolgált a legfrissebb széria alapjául.  A Philip K. Dick-díjas kötetet magyarul Valós halál címen vehették kézbe a cyberpunk szerelmesei, melynek tévé képernyőkre, monitorokra és telefon kijelzőkre adaptálását nem bízta a véletlenre a Netflix. Az HBO-tól ugyanis sikerült átcsábítani a Trónok harca több direktorát is, akik olyan látványvilágot álmodtak meg a sorozatnak, ami bármekkora vásznon pazarul mutat.

Ennél fogva lehetőségeinkhez híven javallott minél nagyobb felületen végig nézni az Altered Carbont, okostelefonunk fölé görnyedve ugyanis odavész az a részletgazdagság, ami igazi vizuális ínyencséggé teszi a sorozatot.

A Szárnyas fejvadász látványvilágát idéző cyberpunk-noir zsáner duett az Altered Carbonban is meglepően jól muzsikál együtt. A kék fénybe öltözött, cigarettafüstbe burkolózott metropolisz képeivel azonban nem sikerült elfedni a hanyagul összerántott cselekményt.

A történet szokatlan nevű, de még szokatlanabb előéletű antihőse, Takeshi Kovacs 250 évvel halála után a 24. században ébred fel egy olyan disztópiában, melyben az emberiségnek sikerült legyőznie legősibb ellenségét: az élet elkerülhetetlen véglegességét, a halált. Ám ahogy az a sci-fi innovációkkal általában lenni szokott, a halált itt is csupán a legfelsőbb rétegeknek sikerült maguk mögött hagyni, tudatukat egy koponyába épített tokban tárolják, így utaznak testről testre az örökkévalóságig. Az exkatona Kovacs pedig pont ennek a világrendnek az ellenében szállt harcba és esett el még évszázadokkal ezelőtt, akárcsak az ügy, amiért fegyvert ragadott.  A történet kiindulópontja éppen emiatt válik még érdekesebbé, ugyanis Kovacsot a Föld leggazdagabb embere, a rejtélyes Bancroft támasztja fel, hogy megtalálja saját gyilkosát.

A történet persze a rajtkőtől kezdve kapásból meredek fordulatokat vesz. A sorozat végtelenül elszállt cselekménye olyan intenzitással robog át rajtunk, mint egy megzabolázhatatlan acid trip. De hiába engednek elmélyedni készítők az ötletgazdag világban, sorozat tempója rendre botladozni kezd.  A Valós halálban ott van minden, ami egy kiváló nyári blockbusterré tehetné, azonban a tíz órás játékidő során már kényelmetlenül döcögőssé válik a cselekmény.

Ha csak két-három epizódot lemetszünk a 10. részes formulából, már sokkal feszesebb volna a történetvezetés, így jó eséllyel nehezebben esne ki a néző a cselekmény sodrásából.

Az amúgy is semmibe futó mellékszálakkal tördelt sztorit rendre túlmagyarázzák flashback betétekkel is, így az Altered Carbon terjengőssége és rendszeres fókuszvesztése végett a cselekmény testén több epizódnyi űr tátong. Ezek a részek igyekeznek színesíteni a világot és integrálni a nézőt a szokatlan környezetbe, valamint a főhős történetén kívül egyéb karakterek is rendre elcsenik a reflektorfényt a sorozat alapsztorija elől. Végeredményben viszont ez az univerzumépítő gesztus csak csapongóvá tette a sorozat nyitó évadát. A középszerű színészi játék és a csapnivalóan felskiccelt dialógusok pedig végképp sínre teszik az amúgy is több sebből vérző cselekményt, amit még a látványosnak szánt akcióbetétnek sem sikerült maradéktalanul élvezhetővé tenni.

A leginkább a Mátrix és a 300 stílusjegyeit ötvöző akciójelenetek első hallásra ugyan ütős koktélnak tűnhetnek, a kivitelezés sajnos már közelről sem olyan lenyűgöző. A sokadik szuper lassú, levegőben araszoló golyótól és képünkbe fröccsenő agyvelőtől egy idő után önkéntelenül is kiül az unalom a néző arcára. A filléres akciófilmekre jellemző lassítás után hirtelen felgyorsuló lövöldözések és over the top verekedések nívójánál azért többet várnánk azoktól a rendezőktől, akik levezényelték a Trónok harcát. Ám hiába a videojátékszerű narratíva és a gagyi akció, az Altered Carbonba a tartalom nélküliség veri bele az utolsó koporsószöget.

Ritkán találni olyan high-concept tévésorozatot, ahol így ki van lúgozva az izgalmas alapfelvetés. Egy olyan világban, ahol napjaink jelentős részét már amúgy is egy virtuális térben éljük, különösen fontos reflexió lehetett volna a digitalizált tudat gondolata.

A sorozat szellemiségének komplexitása azonban inkább tendál az Elysiumhoz, mint mondjuk a Spike Jonze rendezte A nő vagy egy Black Mirror epizód felé.

Morális és vallási dilemmák ugyan felütik a fejüket a cselekmény során, mégsem vezetnek nagyon sehova. A történet filozófiai mélysége konzekvensen csupán a felszínt súrolja és csak annyira társadalom kritikus, hogy mindenkinek kapásból leessen a tantusz.

A Netflix tehát idén már kétszer is mellé lőtt, ami a sci-fi műfaját illeti, de akinek sikerült felkelteni az érdeklődést a téma iránt, annak melegszívvel ajánlom A holnap világa című Oscar-jelölt rövid animációs filmet, ami a maga 20 percében képes mélyebbre ásni az emberi természet és a technológia viszonyának vizsgálatában, mint az Altered Carbonnak tíz óra alatt.

  • 5/10
    - 5/10
5/10
Papp Atilla

Papp Atilla

Papp Atilla a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett, 2018 óta tagja a Filmtekercsnek. Akut celluloidfüggő, a százmilliós blockbustertől a filléres kísérleti filmig minden érdekli.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..