Sorozat

Szavak nélkül – Olthatatlan

Olthatatlan – micsoda ragyogó cím, végre! Mert az égő hús ugyan elalszik, az égő fáklya alatt pedig az ember hal, az emléke, a példája örökké ég. Jan Palach, az 1969-ben Prágában önmagát felgyújtó cseh egyetemista története méltó köntöst talált a cseh HBO márciusban bemutatott háromrészes minisorozatában.

Jan Palach a mai napig a kommunizmus elleni küzdelem egyik legfényesebb fáklyája Csehországban, hatása a tienanmen téri „tankos fiúhoz” vagy az ’56-os magyar fiatalokhoz mérhető. Így azt is állíthatjuk, az ő tette is az egész kommunizmus pajzsán ütött rést. Halála után családja beperelte Vilém Nový minisztert, aki azt állította, „hideg tüzet” akartak meggyújtani rajta, s csak véletlenül halt meg.

Nem csoda hát, hogy a film nem is annyira magával a tettel, hanem annak az egész társadalomra ható következményeivel és a hatalom elhallgattatási kísérletével foglalkozik. És persze az a „legszebb” az egészben, hogy ez az egy eset – és a film ezeket a magas labdákat rendre le is csapja – magában foglalja, megmutatja a teljes kommunizmust is; a totalitárius rendszert, a félve kimondott szavakat az öregek, a remegve lázadást a fiatalok részéről. A magával meghasonlott disszidens rendőrt, a „Jogász” fedőnevű besúgót és tartótisztjét, az igazgatót, akit épp a bírósági tárgyalás előtt neveztek ki, a koronatanút, aki elfelejtette, mikor kell tanúskodni a miniszter elvtárs ellen. És persze magában foglalja magát a miniszter elvtársat is, aki atyáskodó és kedves, őt szeretni lehet a népért tett áldozatos munkájáért, s igazából senki nem tud róla, hogy bármi rosszat is mondott volna Jan Palachról, nyilván szegény fiút a körülmények és az imperialista titkos ügynökök sodorták ebbe a szörnyű végkifejletbe.

olthatatlan3

Ez a film legjobb tulajdonsága, és ettől lett olyan erős is, hogy finom utalásokat tesz csak a rendszer működésére, nem mond ki semmit, de a néző közben pontosan látja a mozgatórugókat. A filmben kisemberek jönnek-mennek, mindnek más a viszonya a hatalomhoz, de ezek tettei mögött mindig látjuk a hatalom tetteit. Elhangozatlanul maradnak, de kimondatnak a kritikussal is, aki a diktatúra utolsó 8 évét élte meg, s a rendszerváltás eufóriáját is csak nyakba ülős kisfiúként furcsállhatta. Mégis pontosan tudja, s kiolvassa a filmből, ki, mikor és miért remeg meg, ha csörög a telefon, ha megáll egy autó, vagy ha azt mondják, hogy végülis nemcsak Prágában van bíróság, bírónő elvtárs!

Agnieszka Holland rendezőnő (valaha volt politikai fogolyként) saját politikai és szakmai tapasztalatát ötvözte, ami sajnos nagyon ritka; ő mégis úgy tudta megtenni vallomását, hogy közben magas színvonalon maradt. Nagyon pontos, jó ritmusú film hát az Olthatatlan, amelyben Tatiana Pauhofová alakítása – a történetbe egyre jobban beletetemetkező (olthatatlan) védőügyvédként – a diktatúra elleni fellépés méltó képe lett,Rafal Paradowski és Martin Strba operatőrök pedig ügyesen támasztják ezt alá hideg és meleg fényű jeleneteikkel. Mondhatjuk talán: az Olthatatlan a cseh A mások élete. Persze fontos különbség, hogy ez egy valóban megtörtént eset. Jan Palach halálát meleg tűz okozta, a családot képviselő Burešová ügyvédnő pedig az első szabad csehszlovák kormány igazságügy minisztere lett.

Sergő Z. András

Sergő Z. András a Filmtekercs.hu alapítója és 2022-ben bekövetkezett haláláig felelős szerkesztője volt. Aktívan követte Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film eseményeit. Érdeklődési körébe tartoztak a dokuk, a kamaradarabok, a sport- és a valláspolitika.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com