TéVé

Fenevadak New Yorkban – A szépség és a szörnyeteg

2012-ben a CW úgy döntött, itt az ideje, hogy új vért öntsön A szépség és a szörnyeteg poros történetébe. Kristin Kreuk és Jay Ryan főszereplésével a csatorna trendi sci-fi thrillert csinált egy több száz éves romantikus sztoriból, de a spanyol viaszt nem találta fel – hiszen az azonos című, 1987 és 1990 között futó sorozathoz nyúlt ihletért.

Ron Koslow 1987-ben egy teljesen új megközelítésben mesélte el az oroszlánszerű szörny és szerelme történetét. A szériában Linda Hamilton alakította Catherine Chandler ügyvédet, akit az igencsak furcsa kinézetű férfi, Vincent (Ron Perlman) védelmez. A kettejük szerelmét középpontba állító történet óriási siker lett, négy évadot élt meg és a TV Guide magazin 2004-ben és 2007-ben is minden idők legjobb sorozatai közé választotta. Nem csoda, hogy néhány év múlva új életre kelt.

A sorozat eredeti producerei dolgoztak az új koncepción is, mely már egyértelműen 21. századi történet.

Az ügyvédnőből 2012-re kőkemény nyomozó (Kristin Kreuk) lett, a földalatti világ békés védelmezőjéből pedig szuperkatona (Jay Ryan), aki egy titkos kísérlet során nyerte erejét – ami ráadásul csak időszakosan torzítja el az arcát. A szörny – vagy bestia, ahogy a sorozat során előszeretettel nevezik – egy dühkezelési problémákkal rendelkező szuperpasi, aki persze az évadok során ideális férjjelöltté is válik. A procedurális alapmotívumokat romantikus szállal gazdagító történet a sci-fi elemektől kapott csavart, és így lehetett mind a női, mind a férfi közönség számára érdekes. A négy évadot megélt sorozat megítélése azonban igen ellentmondásos: miközben sorra gyűjtötte be az év kedvenc sorozatainak járó díjakat és jelöléseket, a negatív kritikai hangvétel végigkísérte pályafutását.

A kritikusoknak sajnos sok mindenben igaza volt – és ezt az is visszaigazolta, hogy az utolsó két évadban már feleannyi résszel jöttek csak ki az alkotók, mint a kezdet kezdetén. A legnagyobb gondok a történetvezetéssel voltak: egy brazil szappanopera is megirigyelte volna a háttérben felsejlő titkokat, sorra derült ki mindenkiről, hogy más az apja; hogy valamilyen összeesküvésben vesz részt; hogy nem az, akinek mondja magát. Az epizodikus történések mellett az egyes évadokon átível egy-egy nagyon cselekményszál: hol egy árnyékszervezet ellen harcolnak hőseink, hol Chandler múltját kutatják, hol Vincenthez hasonló vérszomjas fenevadakra vadásznak.

A harmadik évadra már olyan zavaros és irreális az események sora,

hogy az emberben felmerül, hogy az egyes epizódokat talán rajzfilmsorozatok szerzői jegyezték. Ennél is zavaróbb azonban, hogy – feltehetően a nem túl lojális közönségbázis miatt – minden egyes részben unásig ismételgetik a szereplők az előző részekből már ismert tényeket. Trivialitásokat mondanak el epizódonként ötször, ez pedig olyan életszerűtlen párbeszédeket eredményez, hogy nehéz nem azonnal elkapcsolni.

Persze azért csak végignéztem mind a négy évad valamennyi részét. Jay Ryan kisportolt felsőteste sok mindenért kárpótolja az embert, de azért ennél többet is tudott adni A szépség és a szörnyeteg. A népszerűség egyik oka lehetett, hogy a részek pörgősek, akcióban sincs hiány, és a látványra sem lehet éppen panasz: egy hosszú, fárasztó, munkával teli nap végén egy romantikával, fantáziával és korrekt kis bunyókkal tarkított epizóddal pont jól ki lehet engedni a gőzt.

Ami azonban nekem még ennél is sokkal jobban tetszett, hogy az alkotók egy igen erős női szekciót teremtettek. Mindvégig Chandler mellett állt rendőr társa, a későbbi kapitány, a Nina Lisandrello alakította Tess Vargas. Kettejük buddy filmeket idéző barátsága igazi emancipációs gyöngyszem: mindketten olyan nők, akik erősek, önállóak, mégis képesek nagybetűs nőként részt venni párkapcsolatukban – úgy vélem, az esetek nagy részében olyan női példaképet állítottak ezzel a fiatal korosztály elé, amit érdemes követni.

A sorozat másik érdekes vetülete a cél szentesíti az eszközt tézisének folyamatos megkérdőjelezése.

Kezdetben csak Vincent volt, aki a nagyobb jó érdekében áthágta a törvényeket, később azonban már Catherine is rendszeresen átlépte azt a bizonyos láthatatlan határvonalat – különösen a széria befejező epizódjait teszik fel újra és újra a kérdést, mennyi minden alól ad felmentést a nagyobb jó eszméje.

Összességében nézhető, bár közel sem emlékezetes kis sorozat A szépség és a szörnyeteg – már ha valaki szereti az ilyen kicsit romantikus, kicsit akciós, kicsit sci-fis dolgokat.

A szépség és a szörnyeteg új adaptációja kapcsán kiemelten foglalkozunk ezzel a filmeseket hetven éve foglalkoztató történettel. Kattints ide még több A szépség és a szörnyeteg tartalomért.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés