Sorozat

Temetni jöttem a Drótot, nem dicsérni – Drót évadkritikák 2.

Animált kép a Drót legfontosabb karaktereiről

Drót (The Wire) temetésMárcius 9-én lesz éppen hét éve annak, hogy a sokak által – többek között általam is – a világ legjobb sorozatának kikiáltott Drót utolsó részét leadta az amerikai HBO. Korábbi cikkemben általánosságban mutattam be a széria értékeit, a folytatásában – immár spoilerekkel – évadonként veszem végig, miért és mire érdemes figyelni a kultikus széria kapcsán.

„- Ezt nem hívhatod drogháborúnak.
– Miért?
– A háborúk egyszer véget érnek.”

Barátaim, sorozatrajongók, földieim, figyeljetek rám: temetni jöttem a Drótot, nem dicsérni. Nem a ti bűnötök, ha abbahagyjátok, ha kiszálltok vagy leállítjátok! Türelem kell hozzá és idő, hogy beérjen!

(Az első két évad kritikáját itt olvashatod.)

Harmadik évad

Lényegében a harmadik évadra jut el oda a Drót, hogy állást merjen foglalni a drogok kapcsán: egyértelműen kimondja azt, hogy minden drogot, még a legkeményebbet is legalizálni kell. A sorozattól korábban idegen, markáns állásfoglalás valójában egy csavar révén illeszkedik a történetbe. A harmadik szezon fókuszában a polgármesteri hivatal áll, ahol a közelgő választás miatt a polgármester nyomás alá helyezi a rendőrséget: a bűnözési statisztikán javítani kell bármi áron. ‘Bunny’ Colvin ezredes (Robert Wisdom) szó szerint értelmezi a parancsot, és kerületének egyes elhagyatott körzeteiben konkrétan legalizálja a kábítószer-kereskedelmet.

A készítők egy kiváló példán keresztül illusztrálják ennek szükségességét: az Egyesült Államokban a hatvanas években betiltották a köztéri alkoholfogyasztást. Az alkoholfogyasztás olyan mélyen gyökerezik azonban az egyének életében, hogy a tiltás kivitelezhetetlen lett, a rendőrség számára teljesíthetetlen volt a törvény betartatása. Aztán valaki egyszer csak kitalálta, hogy papírzacskóból iszik, így az amerikai törvények szellemiségének értelmében a rendőrség már szemet hunyhatott a szabálysértés felett, és foglalkozhatott igazi rendőri munkával  lényegében az egész sorozat ezt mutatja be nagyban.

drot_the_wire_3_evad

A Drót szerint társadalom összes szegmensének, amely érintkezik vagy amelynek érintkeznie kell a kábítószerrel, rosszat tesz a tiltás: a mentősöknek, a lelkészeknek, az alsóbb osztály tagjainak, de leginkább persze a rendőrségnek. E szerint a tiltással igazából egyedül azok járnak jól, akiknek privilegzált helyzete megengedi, hogy ne érintkezzenek velük  tehát a közép- és a felsőosztály. A jelenlegi tilalom tehát a sorozat szerint egyenértékű a probléma szőnyeg alá söprésével.

Más szempontból viszont a harmadik évad a talán a legjobb az összes közül. Az eddig megismert figurák a sorozatok szabályrendszeréhez híven ekkor már a barátainkká, ismerőseinkké nőtték ki magukat Így különösen jó érzés, amikor olyan szereplők találkoznak, akiket igazából mi már ismerünk, bennük azonban csak annyi a közös, hogy egy városban élnek (pl. Nick és McNulty volt feleségének találkozása, Rawls felbukkanása abban a melegbárban, ahol Omart keresik). Ezzel párhuzamosan az egyes szereplők magánélete  legalábbis az a néhány, amelyet megismerünk  éles kanyarokat vesz, és ismét csak bravúros módon a legteljesebb mértékben Kima életén keresztül látjuk, mivel jár a család számára a rendőri pálya. A bűnözői oldalon se áll le az élet, Avon (Wood Harris) és Stringer között megbillen az egyensúly, a bizalom elhalása pedig ebben a szakmában  mint látjuk  halállal ér fel. Talán nem túlzás azt mondani, hogy Stringer bukásának pillanata a 3. évad 9. részében az egyik legfontosabb sorozattörténeti pillanat volt a kétezres években.

Negyedik évad

Drót (The Wire)
A Drót legfontosabb karakterei

A negyedik évadra a különleges lehallgatásokat bonyolító egység teljesen háttérbe szorul – ez részben célpontjaik megszűnéséből, a Barksdale-banda összeomlásából fakad. A régi csapat tagjai közül csak hárman maradnak, ráadásul Jimmy önkéntes passzivitásba vonul, kavarásai nélkül nyugvópontra kerül a korábbi főszál. Ezt egy másik faktor is indukálja, a bűnözői oldalon ugyanis megjelenik Marlo Stanfield (Jamie Hector), aki új módszerével képes hónapokig elodázni a rendőrség ingerküszöbének megugrását.

A hangsúly három, a sorozathoz képest jól elhatárolható témára tevődik: az említett díler felemelkedésére, az oktatás válságára és a helyi polgármester-választásra. Ilyen értelemben a negyedik a Drót legkiforrottabb és ezáltal talán legjobb évada.

A korábbi évben bevezetették, hogy egy csavar segítségével végletekig átpolitizált társadalmi kérdéseknek adnak új vetületet – ezúttal megdöbbentő módon a szegregáció mellett érvelnek. A sorozat másik kavarógépe, Bunny Colvin csatlakozik egy oktatáspolitikai kutatáshoz, ahol azt mérik fel, hogyan és mikor válnak menthetetlenné azok a fiatalok, akik a korábbi évadokból megismert módon az utcasarkokon terítik a kábítószert. Egy kísérlet keretében egy helyi általános iskola nyolcadik évfolyamából elkülönítik őket egy külön csoportba – a többi osztály és a tanárok legnagyobb örömére.

drot_the_wire_4_evad

Bár tehetné, de mégsem szájbarágósan tárja elénk a Drót a slum fiatalságának előre elrendeltetett sorsát. Tipikus élettörténeteket mutatnak be négy kamasz segítségével  Namond (Julito McCullum) világában például az apa díler volt (éppenséggel McNulty csukta le az első évadban), a fiúnak emiatt nincs is más választása, lehetősége. Az értelmiség azon hangzatos kiáltásai, mely szerint nem lehet kitörni a gettóból, az itt valóság  és nem hollywoodi értelemben: Namond nem küzd erőnek erejével sorsa ellen. Látszik rajta a kétely, de a beletörődés is.

Így válik a negyedik a Drót legszomorúbb évadává pusztán azért, mert gyerekekről szól. Valahogy a korábbi évadokban a felnőtt bűnözőket kevésbé sajnáljuk, viszont amikor azt mutatják, hogy felnőtt magatartásra kényszerülő gyerekek előtt nincs perspektíva, remény vagy kiút, az engem mélységes letargiába sodort. Képzeljük el, milyen világ az, amikor egy 14 éves gyerektől megkérdezik, hogy hogyan látja magát tíz évvel később, és azt válaszolja nevetve és büszkén: holtan.

A kevesebb többlettartalommal szolgáló Marlo-szál mellett a polgármester-választás kínál izgalmas vitaalapot kocsmai beszélgetésekhez. Az évad legjobb részében a baltimore-i jelöltek tévévitáját az általunk korábban oly alaposan megismert karakterek nézik  vagy épp azonnal elkapcsolják. Ezzel degradálódik egy a politikusok számára világrengető vita bosszantó reklámmá. A polgármester-választás kapcsán a demokrácia, a rendőrség működése révén a jogállamiság, az oktatás bemutatása által a liberalizmus kritikáját fogalmazzák meg kíméletlenül. Azok a veszélyek, amelyekre Tocqueville közel kétszáz éve megpróbálta felhívni a figyelmet A demokrácia Amerikában c. művében, azokat a Drót saját dokumentarista eszközrendszerével kegyetlenül hitelesíti.

Ötödik évad

Egy kis hazugsággal mindenki megkapja, amit szeretne – de hogyan képes egyetlen hazugság egy egész város életét felbolydítani? Természetesen a média által. David Simon író az utolsó évadra hagyta saját szakmájának kritikáját, amit vakmerő bátorsággal a saját lapjával, a The Baltimore Sunnal illusztrál.

Ami a harmadik szezonban a droglegalizálás és a negyedikben az iskolai szegregáció volt, az az ötödik évadban a médiahack. Az új polgármester esélytelenként indult még egy évvel korábban, mégis megválasztották. Mielőtt a népmesei fordulat kapcsán kétely ébredne bennünk a sorozat hitelességével kapcsolatban, meg kell jegyeznem, hogy ennek (is) valós alapjai voltak: Martin O’Malley 1999-ben akkoriban elképzelhetetlen módon polgármester lett fehér bőre ellenére egy 60-70%-ban négerek lakta városban. Carcetti (Aiden Gillen) nagy lendülettel veti bele magát az előtte tornyosuló problémák megoldására, de a hétköznapok politikai csatái miatt ő is ugyanabba a helyzetbe kényszerül, mint elődei. Az eredmény: kőkemény megszorítások a rendőrségnél. Csakhogy Lester Freamon miliméterekre van Marlo Stanfield elfogásától, egy kevés extra erőforrásra lenne csak szüksége hozzá, amihez Jimmy McNulty óriásit blöfföl: kitalál egy hajléktalanokat gyilkoló sorozatgyilkost.

Mi sem lehetne aktuálisabb téma manapság, mint a médiahackek mögött húzódó okok és következmények bemutatása? Sajnos azonban pont ebben változott talán a legtöbbet a világ, hiszen adja magát a költői kérdés: egyáltalán ki az aki vesz még napilapot? Online médiáról viszont itt még szó sincs. Szakmabeliként azonban elképesztő volt látni, milyen óriási minőségi elvárások uralkodnak a tengerentúli sajtóban. Épp ezért egyébként úgy látom, David Simon kesztyűs kézzel bánt saját szakmájával. A példányszámok és hirdetési bevételek csökkenése következtében fellépő minőségromlást bemutatja ugyan valamelyest, hiszen Scott (Thomas McCarthy) hazug újságíróként a lebukás ellenére is megtarthatja állását, ez a kritika azonban véleményem szerint túl enyhe a korábbiakhoz képest.

Drót (The Wire) logó

Más tekintetben az ötödik évad viszont teljesen ugyanazt az ívet vázolja fel, mint az összes korábbi: mint mindig, most is nehézkesen indul be, hogy aztán a végére elképesztően felpörögjön. A halálesetek ezen a ponton már hatalmas sokkot okoznak, hiszen az áldozatokat öt éve ismerjük. Márpedig van belőlük bőven, és bár mindegyik sokkoló, valahogy mégse meglepő – egyszerűen a halálhoz vezető folyamatok eddigre alaposan kiismerté váltak. De a sorozat nem elfáradt, pusztán folytonos lett, az utolsó részek történései egyértelműen a kontinuitás jegyében bonyolódnak: minden megy tovább a régiben, a rendszer sosem áll le, legfeljebb néhány egyén száll ki vagy be vérmérsékletétől függően.

Mert a Drót lényege ez a rendszer, ami az élet maga – nem egy ember élete, hanem egy város élete. És bár az utolsó képkockák azt az érzetet keltik, hogy minden ugyanúgy folytatódik a későbbiekben, mégis van valami rettenetesen szomorú abban, hogy mi már ezt nem követhetjük. Nem tudok más mondani: a Dróttal szívem ott a gyászpadon van: pihennem kell, míg hozzám visszatér.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com