Sorozat

Köztünk járnak – The Romanoffs

A kivégzett orosz cári család állítólagos leszármazottai egy briliánsan szellemes sorozatban – a The Romanoffs az első két epizód alapján minőségi szórakozás.

A The Romanoffs mögött ugyanaz a Matthew Weiner áll, aki hét évadon keresztül a sorozatműfaj élvonalába repítette a Mad Men – Reklámőrülteket. Az Amazon számára készített új antológiasorozatát – amelyben minden rész független történet – hasonlóan finom gúny járja át. A közepesen kaotikus kiindulópontú történetek végére összecsapnak a hullámok a szereplők feje fölött, a beteljesedés mégsem végzetes, inkább tragikomikus. Az epizódok végére kisszerűnek, nevetségesnek mutatkoznak a hősök, közülük is elsősorban a Romanovok, a sorozat mégsem mond ítéletet felettük. Valódi tragédiák magyarázzák a szeszélyességüket, sérültségüket, miközben néha egyszerűen csak rossz döntéseket hoznak – ráadásul akár személyiségzavarosnak is bélyegezhetjük őket.

Az ugyanis nem derül ki, tényleg Romanovok-e a szereplők, vagy csupán elhitetik ezt önmagukkal és a környezetükkel. Ugyan kapunk kétértelmű megjegyzéseket, illetve az egész Romanov-témát sejtelmes és groteszk momentumok kísérik, semmi nem zárja ki, hogy valóban az egykori orosz cári család leszármazottairól szól a sorozat. Matthew Weiner kiváló érzékkel választotta ki ezt a családot a sorozathoz, hiszen

nincs még egy olyan arisztokrata família, amelynek ennyire közismert a tragikus vége, ugyanakkor ilyen vastag homály övezné.

Miután 1918-ban II. Miklós cárt, feleségét és öt gyermekét (továbbá néhány távolabbi családtagot) a bolsevikok kivégezték, rengetegen bejelentkeztek imposztorként – ez azért volt lehetséges, mert két gyermek, Anasztázia és Alekszej holttestét egészen a közelmúltig nem találták meg. A leghíresebb Anasztázia-imitátor egy fejsérülés következtében elmeháborodott lengyel nő volt, aki valószínűleg maga is elhitte, hogy ő Anasztázia, a családja pedig azért tagadta meg őt a bíróságon, hogy ne oszlassák el a boldogsága illúzióját. Sokan a nő 1984-es haláláig hittek benne, hogy a valódi nagyhercegnő él közöttük.

A The Romanoffs tehát az egyik olvasata szerint hasonló csalókról/elmebetegekről szól, ugyanakkor a távolabbi rokonságból sokan valóban nyugatra menekültek (jelenleg ketten tartják fent igényüket az orosz trónra). A sorozat második része egyenesen egy Romanov családi találkozót mutat be, ami a maga elborult abszurditásában is lenyűgöző esemény: luxus hajókirándulás a Fekete-tengeren, ahol törpék, kozák táncosok és a lovon bevonuló nagyherceg szórakoztatja a megjelenteket.

Így a The Romanoffs legizgalmasabb vonása az eldöntetlensége: kik ezek az emberek valójában?

A több szálon futó epizódok lehetővé teszik, hogy felváltva láthassuk a Romanovok és a környezetük szemszögéből az eseményeket, ismerjük meg a „család” és a kívülállók olvasatát. Az antológiaforma pedig lehetővé teszi, hogy minden részben különböző életstratégiákat, gyökeresen eltérő személyiségű „Romanovokat” ismerhessünk meg.

Az első rész (The Violet Hour) főhősnője, egy hatalmas párizsi lakásban élő, idős nő például mindenkitől azt várja, hogy elájuljon az ő családi örökségétől, míg a második rész (The Royal We) amerikai Michael Romanoffja éppen az életközepi válságából próbál szabadulni, frusztráltságának okai között pedig feltételezhetően szerepel a múlt terhe – igaz, ő maga csak egyetlen utalást tesz erre. Közös azonban bennük a tehetetlenség: mit kezdhetnek magukkal, hogyan tekintenek önmagukra, a környezetükre, és milyen viszonyulást várnak el másoktól a Romanov név hallatán. A gazdagság, a tradíció mámora főleg az első részt jellemzi, miközben a másodikban inkább az ezek hiánya feletti aggodalom, a kalandok nélküli, unalmas élet méltatlansága dominál. Közös a két rész keserédes befejezése: a nagy tragédiák elmaradnak, ám jellemzően semmi sem úgy sikerül, ahogyan a főhősök eltervezték – a valóság erősebbnek bizonyul az ő nemlétező hatalmuknál.

Szintén az antológiaformából fakadó előny, hogy minden epizód más műfajjal játszhat el: az első például bohózatba forduló családi vígjáték, a második krimi jegyeit mutatja, miközben a gúnyos-tragikomikus alaptónusuk hasonló.

A nyolcrészesre ígért The Romanoffs így remélhetőleg folyamatosan képes lesz a megújulásra, és minden történethez a legmegfelelőbb műfaji kereteket választja meg.

Hasonló változatosságot és minőségi szórakoztatást ígér a pazar casting: az első részben többek közt Aaron Eckhart, a másodikban Corey Stoll és Noah Wyle tűnt fel, később pedig olyan nagyságokra számíthatunk, mint Diane Lane, Isabelle Huppert, Griffin Dunne vagy JJ Feild. Matthew Weiner sorozata – főleg a sodró lendületű, pikáns humorú első epizód alapján – tehát megérdemli a figyelmet, eredeti témaválasztása, friss és bátor kérdésfelvetései különleges szórakozást kínálnak.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu