TéVé

Tom Hardy misztikuma – Tabu – Pilot kritika

Az HBO újabb sorozattal próbál meg minket a képernyők elé szegezni, bár ezúttal nem beszélhetünk saját gyártásról. Ugyanakkor Tom Hardy neve garantálja az érdeklődést, amire az első epizód alapján rá is szolgál a Tabu.

A Tabu (Taboo) nyitó része a 19. század eleji Londonba repít minket, ahol egy, a misztikum és a realitás határán lavírozó történetet alapoz meg. Az évek óta halottnak hitt James Keziah Delaney (Tom Hardy) váratlanul tér haza Afrikából és bukkan fel az utóbbi időkben elmebajjal küszködő apja temetésén, aminek úgy tűnik, senki nem örül igazán. Főként a Kelet-Indiai Társaságot ejti kétségbe a férfi felbukkanása, mivel így ő örököl meg egy veszteséges hajózási társaságot és egy – kívülállók számára értéktelennek tűnő – földdarabot, amit a társaság nagyon szeretne magáénak tudni.

Az első epizód alapján ez az érdekellentéti konfliktus áll a középpontban, ugyanakkor James ismeretlen múltjáról is kapunk néhány információt, ami által garantált, hogy a misztikum is a sorozat gerincét fogja alkotni. James ugyanis indián anyától származik, ráadásul megismerkedett különböző „vad” kultúrákkal, amelyeknek a mágia fontos részét képezi, s minden jel szerint el is sajátította a gyakorlásukhoz szükséges szertartásokat. Emellett pedig még egy harmadik szál is kibontakozni látszik: nővérét (Oona Chaplin) szintén megviseli a visszatérés, mivel attól tart, így a közös múltjuk eltemetett titkai is a felszínre kerülnek. Ez a három történetszál három különböző műfajú és stílusú vonalat ígér, ugyanakkor egyelőre nem látszik, hogy a gazdasági-politikai thriller, a fantasy vagy a dráma lesz az uralkodó műfaja.

Napjaink egyik legkeresettebb színésze, Tom Hardy zöldfülűnek számító apjával, Chips Hardyval és a többek között a Szövetségeseket, a Locke-ot és a Birmingham bandáját is jegyző Steven Knighttal karöltve írta az évadot, a rendezését azonban két kevésbé ismert skandinávra bízták (Anders Engström, Kristoffer Nyholm). Ennek a különös gárdának köszönhetően az északi országokra oly jellemző, rideg, nyomasztó atmoszféra lengi be a sorozatot. Tovább erősíti ezt a viszonylag újonc Mark Patten kamerakezelése. Patten most először kapott igazán nagy lehetőséget (ugyan korábban kevésbé felelős beosztásban dolgozott például a Mentőexpedíción is), amivel, úgy tűnik, élni tud: erőteljes, az adott jelenetek és történetszálak hangulatát felerősítő kompozíciókat láthatunk. De legalább ugyanennyit tesz hozzá az atmoszféra megteremtéséhez Max Richter (A hátrahagyottak, Libanoni keringő) visszafogott, jellegzetes zenéje.

Bár kétségkívül a sorozattal kapcsolatos legérdekesebb tény, hogy maga Hardy a történet ötletgazdája és egyik írója, a közönség jelentős része a színész meztelen jelenetei miatt kapta fel rá a fejét. A BBC és az FX Network által közösen készített, nyolc részből álló évad jelenleg még csak az HBO GO-n látható, de hamarosan a tévében is vetítik.

Wehli-Nardai Dorina

Wehli-Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film. [email protected]

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Hirdetés

Hirdetés